Forrás: 444.hu | Szurovecz Illés | 2023.05.03.

• Háborús bűnökkel vádolják önt. Az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, az Európai Unió egytől egyig szankciókat vetettek ki önre. A hágai Nemzetközi Bíróság két ember ellen adott ki elfogatóparancsot: az egyik ön, a másik Putyin elnök. Azt mondják, megalapozott a gyanú, hogy büntetőjogi felelőssége van ukrán gyerekek törvénytelen deportálásában. Maga háborús bűnös?”
• „Ez nagyon vicces. Anya vagyok. Ez mindent elmond. Háborús bűnös? Mégis miről beszél?”

Ezzel a borzongató párbeszéddel indul a Vice tízperces interjúja Marija Lvova-Belovával, az orosz elnöki hivatal gyermekjogi biztosával. Érdemes megnézni a jelenetet:

ink Forrás

A Nemzetközi Bíróság (ICC) arra hivatkozva adott ki elfogatóparancsot Lvova-Belova ellen, hogy több száz gyereket raboltak el ukrajnai árvaházakból és gyerekotthonokból. Vannak, akiket orosz nevelőszülőknél helyeztek el, de hallani olyanokról is, akiknek azt ígérték, csak pár hetes táborba viszik őket.

Oroszország kezdettől fogva humanitárius akcióként igyekszik keretezni a történteket, és így tesz Lvova-Belova is, aki a genfi egyezményre hivatkozik: „(...) erőszakos deportálásról beszélnek, miközben a bombázás elől mentettük őket”.

Csakhogy a genfi egyezmény értelmében az életveszély miatt kimentett gyerekeket harmadik országban kellene elhelyezni, amire Lvova-Belova azt mondja, Doneck és Luhanszk nem is részei Ukrajnának.

A két kelet-ukrajnai megyében 2014-ben kiáltottak ki két „népköztársaságot”, amelyek függetlenségét tavaly februárban, napokkal a háború megindítása előtt ismerte el Oroszország. Szeptemberben a részben megszállt Zaporizzsja és Herszon megyékkel együtt Donecket és Luhanszkot is Oroszországhoz csatolták, legalábbis hivatalosan.

Amikor a műsorvezető felveti, hogy a probléma jelentős részben abból adódik, Oroszország mit tekint Oroszországnak, és kiket tekint egyáltalán orosznak, Lvova-Belova mosolyogva azt válaszolja: „Nem értem”.

Ugyanez pár perccel később is megismétlődik, amikor a riporter megkérdezi, Oroszországban akarják-e tartani azokat a gyerekeket, akiket táborokban szállásoltak el. „Már most Oroszországban vannak. Olyan térségekből jönnek, amelyek Oroszország részének tekintik magukat. Nincs mire bátorítanunk őket.”

Lvova-Belova elismeri, hogy több ezer gyereket vittek táborokba, állítása szerint a szüleik boldog beleegyezésével, „teljesen önkéntes alapon”. Azzal is védekezik, hogy nem lehet népirtásról beszélni, hiszen „rengeteg orosznak vannak ukrán felmenői”, és akik a szüleikkel érkeznek Oroszországba, nyugodtan tanulhatnak tovább ukránul.

Az ukrán hadsereg előrenyomulása után néhány gyereket visszaengedtek Ukrajnába a szüleikhez. Ők azt mondták, az oroszországi táborban orosz dalokat kellett énekelniük, és büntetést kaptak, ha ukránbarát dolgokat hangoztattak. Lvova-Belova abszurdnak nevezi az ilyen állításokat, szerinte az ukránok használják politikai célokra a gyerekeket.

Az oroszok lőtték szét a gyerekek otthonát, szerinte mégis az ukránok a hibásak

Az ukrán hatóságok az orosz állami források alapján úgy számolnak, a háború kezdete óta legalább négyszáz árvát adtak örökbe orosz családokhoz, és még ezren lehetnek legalább, akik intézményben vannak és nevelőcsaládokra várnak. Az oroszok semmit sem árulnak el a gyerekekről, sem a nevüket, sem azt, hogy az országon belül hova kerültek. (További részletek a Lvova-Belováról szóló cikkünkben.)

A putyini rezsim saját legitimálására is felhasználja a helyzetet, például amikor a szabadságukért hálálkodó ukrán gyerekeket mutatnak az állami tévében. A Vice bejátszásában látható egy kislány, aki a moszkvai Luzsnyiki Stadionban mond köszönetet az orosz katonáknak, üdvrivalgás közepette.

„Mióta számít propagandának, ha valaki kifejezi a háláját?” - kérdezi Lvova-Belova, aki maga is befogadott egy mariupoli kisfiút. Őt szintén szerepeltették az állami tévében. Lvova-Belova állítása szerint egy pincében bukkantak rá 31 másik gyerekkel együtt, abban a városban, ahol az oroszok szétbombázták a civilek menedékeként szolgáló színházat.

Azt mondja, „őrülten szeretik egymást” fogadott fiával, aki már anyának szólítja őt.

Szerinte Ukrajna semmit sem tett a mariupoli gyerekek megmentéséért: Lvova-Belova ennyivel intézi el azt a felvetést, hogy itt valójában az orosz hadsereg tört a gyerekek életére. „Ugyanez történik Bahmutnál is” - mondja dühösen.

Azt mondja, azzal, hogy orosz állampolgárságot adnak a - szerinte nem is deportált - gyerekeknek, csak bővítik a lehetőségeiket az életben, hiszen az ukrán papírjaikat is megtarthatják.

A teljes interjú:

ink Forrás