Forrás: nyugat.hu | Horváth G. Martin | 2021.02.04.
Az ismert szombathelyi ideggyógyász szerint az oltóanyagok beszerzését könnyítő jogszabály-módosításnak is két oldala van.
Január 28-án jelent meg a Magyar Közlönyben az a rendeletmódosítás, mely lehetővé teszi, hogy Magyarország a vészhelyzetre hivatkozva az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet (OGYÉI) vizsgálata és jóváhagyása nélkül is engedélyezhessen egyes gyógyszereket.
Hogy, hogy nem egy nappal a módosítás után az Operatív Törzs tájékoztatójén Müller Cecília már arról beszél, hogy bővül a paletta a kínai Sinopharm-vakcinával, Szijjártó Péter külgazdasági és külügyi miniszter pedig Facebookon jelenti be, hogy telefonon megrendelt 5 millió adagot az oltóanyagból.
Az igaz, hogy közben az OGYÉI is gyorsan rábólintott a vakcinára, de egy olyan rendelet után, ami gyakorlatilag teljesen megkerüli őket, sokan kérdezik, hogy van-e egyáltalán választásuk?
Dr. Buda Botond, ismert szombathelyi ideggyógyász két hete már beszélt lapunknak arról, hogy miért aggályos, ha a kormány politikai céllal nyomást gyakorol egy szakhatóságra. Mivel látszólag a nyomásgyakorlás nem szűnik, sőt az új rendelettel tulajdonképpen az intézmény létjogosultsága lett megkérdőjelezve, ismét megkérdeztük, mi a véleménye a fejleményekről.
„Az éremnek két oldala van”
Egy olyan jogszabály-módosításban, amely könnyíti az egyes más országokban engedélyezett gyógyszerek magyarországi használatát, nem látok semmi ördögtől valót. A mindennapi gyógyító munka során időről időre előfordul ugyanis, hogy célszerű lenne egy olyan gyógyszer alkalmazása, amelyet mondjuk az Egyesült Államokban évekkel korábban engedélyezett a szakmai szigoráról ismert FDA (Food and Drug Administration; az USA gyógyszer-szakhatósága). Uniós vagy magyar engedély híján azonban ezeket a gyógyszereket legfeljebb hosszadalmas és bonyolult egyedi mérlegelésű hatósági eljárás után lehet alkalmazni.
 Dr. Buda Botond a Nyugat Rádió karneváli kitelepülésén (2012)BZ
Bizonyos óvatos hozzáférési könnyítésre tehát alighanem még veszélyhelyzeten kívül is szükség lenne. Hiszen ebben az egyre inkább globalizált világban csak egyetlen nagyobbacska pont az Európai Unió: miért lenne automatikusan megnyugtatóbb egy uniós pecséttel engedélyezett szer használata, mint mondjuk egy amerikai, kanadai, ausztrál vagy japán engedéllyel és tapasztalatokkal rendelkező gyógyszeré?
A szélesebb közvélemény előtt ugyan nem ismert, de az elmúlt évtizedekben jó néhány alkalommal fordult elő, hogy az uniós szakhatóságnak utólag kellett visszavonni egy-egy gyógyszer engedélyét, mert a széles körű használat során kiderült, hogy túl gyakran okoz komoly kockázatú problémát.
Kétségtelen, hogy ilyen, látszólag „elhamarkodott” engedélyezésbe beleszaladhat az amerikai, vagy éppen orosz, dél-koreai, kínai, indiai szakhatóság is. Pontosan ennek a korrekcióját szolgálják minden országban az úgynevezett fázis IV. vizsgálatok. Ezek során a már forgalomba helyezett gyógyszer hosszú távú hatásosságát és biztonságosságát, valamint az esetlegesen fellépő ritka mellékhatásokat vizsgálják legalább két éven keresztül.
Nem kell hozzá nagy matematikusi felkészültség, hogy belássuk: megfelelően működő fázis IV-es visszajelző rendszer esetén nagy népességű országokban sokkal hamarabb felszínre kerülnek egy készítmény korábban nem ismert kockázatai, mellékhatásai. Ebből kiindulva elvileg nem oktalan gondolat a veszélyhelyzeti forgalomba hozatali szabályozásba egy olyan „szűrőt” beépíteni, amely a széles körű alkalmazást (legalább 1 millió beoltott ember) írja elő minimumfeltételként.
Veszélyhelyzetben pedig különösen is nyomós érvek hozhatók fel amellett, hogy az Unión kívül más országok szakhatósági vizsgálataira és már folyamatban lévő fázis IV-es részeredményekre támaszkodva is születhessen gyorsított forgalomba hozatali döntés Magyarországon.
Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter fogadja hivatalában Vang Ji kínai külügyminisztert 2019. július 12-én
Soós Lajos / MTI
A mostani rendeletmódosításnak ugyanakkor szerintem mindenképpen van két olyan eleme, amely joggal borzolja fel a kedélyeket. Az egyik az időzítés: sokkal kevésbé adott volna okot a gyanakvásra egy ilyen rendelet, ha egy-két évvel korábban, vagy egy-két évvel később született volna meg. Hónapok óta tudjuk, hogy a külügyminiszter nagy mennyiségű kínai és orosz oltóanyag beszerzéséről tárgyal. A rendelet mostani időzítése tehát nem elegáns húzás: bizony okot ad arra a gyanúra, hogy a kormányzat itt már csupán egy előzőleg meghozott beszerzési döntésnek „ágyaz meg” nagy hirtelen, utólag.
A másik aggályos pont, hogy a külügyminiszter egy személyben jogosult annak a megállapítására, hogy 1 milliónál többen alkalmazták-e az adott szert valamely országban. Tehát – tréfásan szólva – mindössze Szijjártó Péter bölcsességén, stabil kínai nyelvtudásán és jó számolási képességén múlik, hogy hiteles helyről kéri-e le a kínai adatokat és jól adja-e össze őket. Szintén elegánsabb lett volna legalább egy szakmai tanácsadó testületet rendelni a miniszter mellé ebben a döntéshozatali folyamatban.
A jogszabály-módosítás egyébként nem általánosságban ad felhatalmazást a külügyminiszternek. Kizárólag a veszélyhelyzeti engedélyezést érinti, sőt ezen belül is egyértelműen csak – szó szerint idézem – „a koronavírus feltételezett vagy igazolt terjedésének megakadályozása érdekében” forgalomba hozni szándékozott készítményekre vonatkozik.
Mivel száz év óta egyetlen betegség sem végzett néhány hónap alatt ekkora pusztítást – minden ezredik honfitársunkat megölve – a magyarság körében, alapvetően indokolt a minél gyorsabb intézkedés.
Utoljára a spanyolnátha követelte tömegek életét 1918 és 1919 között
History of Medicine
Emlékezzünk vissza: néhány hónappal ezelőtt mennyire irigykedtünk Nagy-Britanniára, hogy ott hosszú hetekkel hamarabb megkezdhették a Pfizer-vakcina tömeges alkalmazását, miközben az Európai Unió szakhatósága egészen a karácsonyi ünnepekig „ült az engedélyen”!
Úgyhogy – a politikai pártatlanság jegyében – sajnálatosnak tartom azt, amihez az ellenzéki pártok többsége makacsul ragaszkodik: nevezetesen, hogy ebben a vészhelyzetben is kizárólag a lassan őrlő uniós szakhatóságok által engedélyezett készítményhez férhessen hozzá a magyar lakosság.
Csakhogy most sajnálatos módon nem elsősorban az észszerűség és a kellően alapos szakmaiság, hanem inkább a politika tematizálja az oltóanyagokról szóló közbeszédet is…
| 
