• Völner Pál és Schadl György szinte teljes nyíltsággal telefonáltak bizniszeikről, mintha egyáltalán nem féltek volna a lebukástól.
• Annyira sérthetetlennek érezték magukat, hogy Schadl a minisztérium bejáratánál adott át Völnernek hárommillió forintot. Máskor az irodájába vitte egy üveg ital kíséretében.
• Ebben a cikkben megmutatjuk, hogy az igazságügyi vezetők és az embereik mennyire hétköznapi módon szervezték és intézték a sötét ügyeiket.
• Nemrég a 444 birtokába jutott a „Schadl-Völner ügy” 1734 oldalas nyomozati irata. Ez a cikksorozatunk második része.
• Legutóbb bemutattuk, hogyan intézett Schadl egyetemi vizsgákat Völner egyik rokonának és Rogán Antal kabinetfőnökének is.

Fél 12 után néhány perccel Völner Pál rácsörgött Schadl Györgyre, hogy aznapra beszélték-e meg a közös ebédet.

Schadl ezután beült az Audijába, és a belváros felé indult. Húsz percbe sem telt, míg a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar zuglói központjától eljutott a belvárosba, az Igazságügyi Minisztérium Nádor utcai épületéhez. Hosszú ujjú, indigókék inget, sötét nadrágot és napszemüveget viselt.

2021. július 13-a, kedd volt. Napok óta tartó, 30 fokos forróság.

Leparkolt, kivett a csomagtartóból egy papír ajándéktasakot, majd Völner számát tárcsázta.

„Szerbusz! Megyek” - szólt bele az államtitkár, aki néhány perccel később meg is jelent az utcán.

Amikor a találkozóról egyeztettek, Schadl névnapi figyelmességnek nevezte az ajándékot, de Völnernek nem volt névnapja. A tasakban hárommillió forint lapult.

Utána elsétáltak egy közeli étterembe.

Fogalmuk sem volt, hogy a közelben rejtőztek a Nemzeti Védelmi Szolgálat őket megfigyelő munkatársai, akik hónapok óta hallgatták azt is, mit beszélnek egymással telefonon.

Egy hármas meg valami viszonylag normális pia

Ez volt az utolsó, összességében a huszonegyedik alkalom, amikor az ügyészség gyanúja szerint a végrehajtói kar elnöke kenőpénzt adott át Varga Judit igazságügyi miniszter helyettesének, Völner Pál államtitkárnak. A legfőbb ügyész a parlament mentelmi bizottságának benyújtott indítványa alapján Völner először 2018. május 22-én kapott ötmillió forintot, éppen aznap, amikor felesküdött Magyarország szolgálatára.

Az ügyészség szerint Völner rendszeres fizetség fejében vállalta, hogy bizonyos ügyekben Schadl kérésének megfelelően fog eljárni. Ezek a kérések részben végrehajtói pályázatokra, kinevezésekre vonatkoztak, mivel Völner 2019 augusztusától tavaly októberig miniszteri biztosként felelt ezért a területért.

A nyomozati iratokban több végrehajtót is felsorolnak, akiknek Schadl intézte el a kinevezését, és cserébe több tíz- vagy akár százmilliós összegeket kért a majdani végrehajtói iroda osztalékából. A kinevezésekhez Völnerre is szükség volt, a pénzből pedig neki is juthatott.

A lehallgatási feljegyzések és az ügyészségi dokumentumok alapján Schadl a végrehajtástól független ügyekben is megkereste Völnert. Segítséget kért például egy oktatási projekt és egy energiatermelési pályázat ügyében is.

Ha végrehajtói ügyekről akart egyeztetni vele, Schadl Varga Judithoz is Völneren keresztül tudott bejutni. Egy végrehajtónak Schadl „jó miniszter asszonynak” nevezte Vargát, a feleségével folytatott beszélgetés összefoglalójából viszont kiderült, hogy egy közös ismerősük tudja: „nem nagy a szerelem Schadl és a néni között”.

Amikor felhívták egymást, Schadl és Völner nem féltek konkrét neveket, összegeket mondani, ezért egyeztetéseik többnyire könnyen összekapcsolhatók egy-egy korrupciós szállal. Nincs nyoma, hogy különösebb óvintézkedéseket tettek volna, nem figyelmeztették egymást, hogy valamit jobb lenne személyesen megbeszélni. Mintha egyáltalán nem tartottak volna a lebukástól.

Schadl a munkatársai előtt sem finomkodott. Azon a júliusi reggelen, amikor Völnerrel később a minisztériumi épületnél találkoztak, egy beosztottját hívta, akire régi bizalmasaként, pénzügyeseként hivatkoznak a tanúvallomásokban.

Hónapokkal korábban, április 15-én is ugyanennyi pénzre volt szüksége.

„(...) egy hármast hozhatnál, mert nekem el kell mennem a szokásos barátunkhoz, akihez szoktam menni. Tudod?” - hívta épp úton levő sofőrjét, aki nem sokkal később vissza is fordult az irodába.

Schadlnek aznap délután ötre kellett volna Nyergesújfalura érnie, de késésben volt, és a jelek szerint Völner ügyvédi irodájában sem járt korábban, mert alig találta meg a házszámot. Fél 6-kor tanácstalanul hívta az államtitkárt a szemközti templom udvarából, ahova a nagy keresésben behajtott.

Úton Dubajba

November 8-i kihallgatásán Schadl azt mondta: nem tartja életszerűnek, hogy a sofőrjével hozasson el több millió forintot, majd átadja egy politikusnak. Azt kérdezte az ügyészektől: miért állna egyáltalán érdekében megvesztegetni Völnert? Későbbi vallomásában is értetlenkedett, hogy miként kapcsolódik egyáltalán az államtitkár neve egy végrehajtói kinevezés ügyéhez.

Schadl és felesége éppen Dubajba igyekeztek, amikor november 5-én délután elfogták őket a reptéren. A rendőrök megtalálták a diplomata-útleveleiket. Az ügyészség szerint Schadl diplomata-útlevele „nem tisztázott eredetű és indokoltságú”. Ő később azt vallotta, Szijjártó Péter külügyminiszter állította ki a nevére, hogy a járvány alatt nemzetközi konferenciákra járhasson. Ezzel kapcsolatban kerestük a Külügyminisztériumot, de cikkünk megjelenéséig nem kaptunk választ.

Az ügyészség kiemelte, hogy nagy mennyiségű készpénzzel akartak távozni, ráadásul egy olyan országba, amellyel Magyarországnak nincs kiadatási egyezménye. Schadl ragaszkodott hozzá, hogy nem szökni próbált.

Velük volt a sofőrjük is, M., akinek a zsebében 16 ezer eurót, vagyis majdnem hatmillió forintot találtak. Mindhárman tagadták, hogy a pénz az övék lenne. Később M. úgy vallott, hogy főnökétől kapta a pénzt, hogy tegye be a végrehajtói iroda páncélszekrényébe. A nyomozók néhány órával később ékszereket, külföldi bankjegyeket találtak a páncélszekrényben.

Schadlék házát is átkutatták, a hálószobában több mint 18 millió forintra bukkantak. Egy része a házi széfben volt, annak is az alsó részében, amire Schadl állítása szerint már nem is emlékezett.

Még a sofőrnél is hárommillió forintot találtak otthon, a hálószobaszekrényében. Azt mondta, a saját megtakarítása babaváró hitelből és ingatlaneladásból. A nyomozók viszont találtak olyan iratokat, amikből arra következtettek, hogy a pénz a végrehajtóktól származhatott.

Az ügyészség szerint M. tisztában volt a Schadl által elkövetett bűncselekményekkel, rendszeresen ő gyűjtötte be a pénzt a végrehajtóktól, és azt is tudta, hogy a főnöke Völnernek fizet. M. viszont azt állítja, fogalma sem volt, mi történik valójában, és mindig tisztességes, hétköznapi életet élt.

A régi ismerős

A Nemzeti Védelmi Szolgálat (NVSZ) március 31-én tett előterjesztést Schadl telefonjának lehallgatására, amihez bírói engedélyre volt szükség. Egy ismerőse, R. megfigyelésén keresztül jutottak el hozzá, akivel a bizonyítékok alapján kölcsönösen intéztek egymásnak dolgokat. R. egy nyolc osztályt végzett, szakképesítés nélküli férfi, akit egyszer már felfüggesztett börtönre ítéltek sikkasztásért. Orosz felesége van, ő maga oroszul és németül szokott tolmácsolni. Későbbi vallomása szerint 16 éve ismeri Schadlt.

Az NVSZ emberei hallották például, amikor Schadl február 21-én felhívta R.-t, és kérte, hogy segítsen elkenni egy harmadik személy sok százmilliós áfacsalását. Schadl elmondása szerint az illető fizetne azért, hogy ne legyen belőle gyanúsított vagy vádlott, „egy százast rögtön letétbe tudunk rakatni”.

R., akit Schadl többször is „gazdámnak” szólított, két nappal később jelezte, hogy rendben lesz a dolog. Erre Schadl megígérte, hogy más NAV-os ügyeket is hoz majd neki. A nyomozati iratokból kiderül, hogy a „gazdámozás” visszafele is működött kettejük között. Ezekből a beszélgetésrészletekből úgy tűnik, nem egy titokzatos, felsőbb körökben mozgó „Gazdára” utaltak, ahogy a sajtóban korábban megjelent, hanem egymást illették ezzel a becenévvel. A feljegyzések közt egy olyan vacsora leírásával találkoztunk, amikor Schadl „gazdámként” emlegetett egy harmadik személyt, akivel korábban részt vett egy kubai nyaraláson. Nem derült ki, hogy ő kicsoda.

Az ügyészség szerint Schadl és R. a Dunamenti Erőmű egyik pályázatában is együttműködtek. Schadl utasítására R. megbeszélte egy vállalkozóval, hogy három cég nevében adjon be árajánlatot egy munkára. Az illetőnek úgy kellett kiszámolnia a költségeket, hogy legyen benne 30-35 százalék plusz azoknak, akik segítenek elintézni, hogy a három cég egyike kapja a megbízást. Az üzlethez Schadl személyes összeköttetéseire lehetett szükség.

Mindenki mindenkit hitegetett

Az iratok alapján egy oktatási bizniszben érdekelt vállalkozó ügyét is R. szállította Schadlnek. Schadl Völner segítségét kérte, aki az Innovációs és Technológiai Minisztérium, valamint az Emberi Erőforrások Minisztériumának beosztottjaival is egyeztetett. Az ügyészség azt állítja, Völner megígérte, hogy Schadlt értesíti először, ha sikerül eredményre jutni, de az is érződik, hogy maga Völner se igazán látja át a két tárcát is érintő döntési folyamatot.

Részlet a lehallgatási jegyzőkönyvből 2021. ápr. 16-án, egy nappal azután, hogy az iratok alapján Schadl hárommillió forintot adott Völnernek Nyergesújfalun
 

„Az Emmi egyébként egy trágyadomb. Olyan embereket gyűjtenek össze a közszférában, akik sehol nem kellenek, csupa ilyen kisebbségi komplexussal rendelkező lusta ember”. Völner megígérte, hogy másnap beszél Rétvári Bence államtitkárral, Schadl pedig kénytelen volt bocsánatot kérni R.-től. Ezeket az sms-eket váltották:

R: Nincs valami hülye aki megoldja

R: ?

Schadl: Holnap hívja Pali a Rétváryt

R: Ok

R: Koszi

Schadl: Ne viccelj, én kérek elnézést!

R: Na gazdi

Schadl: De, tényleg

R: Oldja meg valaki valahogy a többit bízd rám

Az ügy ezután sem haladt zökkenőmentesen. Völner napokkal később is fogadkozott Schadlnek, hogy próbál intézkedni, amit Schadl is közvetített R. felé, R. pedig olyanokat állított a vállalkozónak, hogy „egy felügyelő miniszter” azt írta neki, szégyelli magát, bocsánatot kér, és hazautazik Dubajból. Az iratok alapján R. amúgy is szeretett dicsekedni felsőbb kapcsolataival, akár Völnert is közvetlen ismerőseként beállítva.

Az iskola ügyében az látszik, hogy R. a vállalkozót hitegette, Schadl R.-t, Völner pedig Schadlt. Lehet hogy Völnert átverték az EMMI-ben, és ezért nem járt sikerrel, de mivel a miniszterhelyettest a nyomozók nem hallgatták le, ez az iratokból nem derül ki. Mindenesetre R. végül sosem teljesítette a vállalkozónak tett ígéretét.

A gyanú szerint Völner azt is sikertelenül próbálta elintézni az innovációs minisztériumban, hogy írjanak ki pályázatot ,,csökkentett széndioxid kibocsátásával járó építőanyag gyártására", amin Schadl vehetett volna részt egy olyan céggel közösen, amivel szintén Völner hozta össze. Egymilliárd forintról volt szó, Völner tárgyalt Steiner Attila államtitkárral is, akit eleinte mulyának, majd az elképzelés alakításakor már lelkesebbnek festett le.

Schadl a kihallgatáson azt mondta, több embernek megmutatták a vízüzemű motor terveit, köztük Steinernek és Kovács Pál államtitkárnak is, de ezzel senkit sem akartak befolyásolni.

Rossz üzlet

Schadl a vallomásában nyolc budapesti ingatlanáról számolt be: öt a VII. kerületben, kettő a XI.-ben és egy a XII.-ben van. Ezen kívül megemlített egy siófoki ingatlant, egy törökbálinti és egy szentendrei telket.

A Partizán nyolc olyan budapesti lakást talált, amiket korábban fideszes vezetésű önkormányzatoktól vásárolt, egyet kivéve mindegyiket kikiáltási áron. Ezek a pesti oldalon találhatók, az V. és a VII. kerületben. Az rtl.hu összesen tizenkilenc lakásról, üzlethelyiségről, telekről és pincéről számolt be, amiket Schadl 2016 és 2020 között vásárolt, ezek közül kilenc önkormányzati tulajdonból került hozzá.

Szintén a Partizán összesítése szerint Schadl 788 milió forint osztalékot vett ki végrehajtói irodájából 2018-tól 2020-ig, felesége pedig 324 milliót a sajátjából, ugyanennyi idő alatt. Három év alatt a házaspár legális jövedelme bőven egymillárd forint fölött volt.

Ám ez nem volt elég. Az ügyészség szerint Schadl néhány év alatt csak a neki lekötelezett végrehajtóktól 884 millió forintot sarcolt ki, Völnernek pedig az évek során 83 milliót adott át. A nyomozati iratokban nincs jele, hogy a miniszterhelyettes tudatában lett volna, mennyire olcsón adta magát.

Borítókép: Kiss Bence