Ezek között van az ún. koronaeső is, ami nevét arról kapta, hogy egy olyan folyamatot takar, aminek során a Napból kilőtt plazma lehűlve és "cseppekbe" sűrűsödve (a mágneses erővonalak mentén) "visszahull" a korona hidegebb régióiba - hasonlóan ahhoz, ahogy az eső is esik a Földön. A különbség persze az, hogy a koronaeső "cseppjei" mintegy 6000 fokosak, ráadásul nem is csepp alakúak, hanem erősen elnyúltak; méretük pedig akkora, hogy egy-egy kisebb ország is teljes egészében kompletten elférne belsejükben, keresztbe.

A kutatók a felvételektől azt várják, hogy segít jobban megérteni Napunk és furcsa ciklusainak működését, aminek során jelentősen változik sugárzásának és felszíntevékenységének intenzitása is, egy nagyjából 12 éves periódusban. A legutóbbi ilyen 2019-ben kezdődött, és a várakozások szerint 2025-ben fog csúcsára érni - ameddig és aminek során a Solar Orbiter még rengeteg adat gyűjthet majd erről a folyamatról is.