Forrás: Új világtudat |  2021.08.13.

Kolosszális piramis szerkezetek Amerikában, melyek olyan régiek, mint Egyiptomban? Caral-Supe szent városa Peru középső partvidékén, az ókori monumentális építészet lenyűgöző komplexumával büszkélkedhetett már i.e. 2600 körül, nagyjából ugyanabban az időben, mint amikor a legkorábbi egyiptomi piramis épült.

A régészek úgy vélik, hogy Caral az egyik legnagyobb és legösszetettebb városi központ, amelyet a legrégebbi ismert civilizáció épített a nyugati féltekén.

A mintegy 600 hektáros területen, amely Limától 200 kilométerre északra és a Csendes-óceán partjától 22 kilométerre található, hat ősi piramis, elsüllyedt kör alakú terek és óriási lépcsők találhatók, mindegyik egy szélcsendes sivatagi teraszon, amely a kanyargós Supe folyó zöld árterére néz.

Legnagyobb piramisa, más néven Pirámide Mayor közel 30 méter magas, alapja nagyjából négy futballpályányi területet ölel fel. A szerves anyagokat vizsgáló radiokarbon kormeghatározás az egész helyszínen felfedte, hogy nagyjából 4000 és 5000 év között van, így az építészete olyan régi, ha nem régebbi, mint az ókori Egyiptom legrégebbi ismert piramisa, a szakkarai lépcsős piramis.

Ez a figyelemre méltó felfedezés Caralt a nyugati félteke egyik legrégebbi ismert városává teszi. Peru part menti vidékét már régóta a világ civilizációjának hat elismert bölcsője közé sorolják, és az új régészeti felfedezéseknek köszönhetően egyre régebbre nyúlik vissza a régió "kezdeti kultúrájának" dátuma.

Caral volt az első kiterjedten feltárt terület mintegy kéttucatnyi másik helyszínnel együtt Peru középső partja mentén, a Norte Chico területen. A régészek úgy vélik, hogy ezek a helyek együttesen Amerika legrégebbi civilizációs központját jelentik, amely körülbelül i.e. 3000 és 1800 között létezett, és amelyet külső erők nem befolyásoltak. Közel 4000 évvel korábban virágzott, mint az erős Inka Birodalom.

A kora kezdetben nem volt világos a tudósok számára

Caral jelentősége ellenére évtizedek teltek el, miután az első tudósok rábukkantak a térségre, és amikor felismerték annak jelentőségét. Max Uhle német régész fedezte fel a Supe-völgyet, de magát Caralt nem, az 1900-as évek elején az ősi perui városokat feltáró széles körű tanulmányának részeként.

Paul Kosok amerikai történész volt az, aki első tudósként 1948-ban felismerte és meglátogatta azt a helyet, amelyet ma Caral néven ismerünk. 1965-ben megjelent "Élet, föld és víz az ókori Peruban" című könyvében a közeli hacienda után Chupa Cigarro Grande néven említette a helyszínt.

A terület puszta mérete és összetettsége miatt azonban sokan azt hitték, hogy Caral struktúrái csak a közelmúltban készültek, és nagyrészt figyelmen kívül hagyták. Ruth Shady, a San Marcosi Nemzeti Egyetem perui régésze kezdte tanulmányozni a helyszínt 1994-ben, amikor rájött, hogy kerámiák hiányában Caral az edényégető technológia megjelenése előtt jöhetett létre.

De Shadynek alá kellett támasztania állításait. A legnagyobb piramis feltárása közben ő és csapata nádból szőtt zsákok, más néven shicras maradványait találta meg, tele nagy kövekkel a piramis támfalainak alátámasztására. 1999-ben elküldte a nádmintákat radiokarbon kormeghatározásra Jonathan Haas veterán régésznek a chicagói Field Museumba, és Winifred Creamer-nek a Észak-Illinois Egyetemre.

A Science folyóiratban 2001 áprilisában publikált eredmények monumentálisak voltak. Caral, a Supe-völgy más ősi Norte Chico helyszíneivel együtt "Dél-Amerika legkorábbi népesség koncentrációinak és építészetének helyszíne volt," - írták. Abban az időben Caral a félteke legrégebbi ismert városa volt; azóta más, több száz évvel korábbi Norte Chico helyszínt tártak fel, és a felfedezések folytatódnak.

A masszív komplexum fejlett társadalmat jelez

Shady, a Caral-Supe Különleges Régészeti Projekt vezetője tovább kutatta a rég elveszett ókori város maradványait, amely néhány erősen kifosztott régészeti lelőhelyhez képest viszonylag érintetlen maradt késői felfedezése miatt.

A felfedezései epikus méreteket öltöttek, amely nemcsak hatalmas piramisokkal büszkélkedhet, hanem más építészeti szempontból bonyolult elemekkel, köztük kiterjedt lakóegységekkel, több plázával és egy lenyűgöző, elsüllyedt kör alakú amfiteátrummal, amely elég nagy lehetett ahhoz, hogy több száz ember elférjen benne.

Shady és csapata itt tárták fel egy tucatnyi pelikáncsontból készült fuvola maradványait, ami a zene jelentőségét támasztja alá Caral ősi népe számára.

Egy másik jelentős lelet a Galéria piramisban (vagy Pirámide de la Galería) került elő, amely eléri a 18 méteres magasságot. Központi lépcsőjének tizenkettedik lépcsőjén a régészek egy quipu-t tártak fel, egy ősi módszert az inkák idejében használt információ rögzítésére, amelyről úgy vélik, hogy Amerika legrégebbi ilyen jellegű felfedezései közé tartozik.

Egy ilyen erősen strukturált társadalom létezése erős vezetést és több ezer fizikai munkást jelentett. "Annak érdekében, hogy ezt a várost és műemlék épületeit összehangolt terv alapján létrehozzák, előzetes tervezésre, szakértőkre és központosított kormányzatra volt szükség," - írta Shady a "Caral szent városa" című, az Unesconak benyújtott dokumentumában, melynek eredményeként a régészeti lelőhelyet 2009-ben felvették a világörökség listájára.

Egyelőre rejtély, hogy miért hagyták el

Egy ilyen nagy és jól szervezett szárzaföldi civilizáció megléte segítette megtörni a "tengeri hipotézist," vagy azt a régóta fennálló elméletet, amely szerint az összetett andoki társadalmak először a tengerparton fejlődtek ki, ahol nagymértékben támaszkodtak a halászatra, és csak később haladtak befelé a szárazföldön.

Dr. Shelia Pozorski és férje, Thomas, a Texasi Egyetem professzorai már 1990-ben megkérdőjelezték a tengeri hipotézist. A "tengeri hipotézist" azonban csak akkor sikerült határozottabban cáfolni, amikor a "régészeti bizonyítékok és dátumok elérhetővé váltak Caral és más Norte Chico helyszínek esetében," - mondta.

A tengerparti és a szárazföldi települések egyszerre léteztek és fejlődtek, Caral nagyobb és összetettebb volt, mint bármely más part menti falu, amely korábban a területen létezett.

A gyapotmagvak, szálak és textíliák felfedezése, a kagylóhéjak és a halcsontok maradványai, valamint a part mentén talált nagy halászháló, amely olyan régi volt, mint Caral, segített Shadynek egy másik elmélet megfogalmazásában: a carali gazdák gyapotot termesztettek és cseréltek a part menti falusiak halaiért és kagylóiért.

A végeredmény: termelési többletek, helyi munkaerő-specializáció és a kereskedelemért felelős politikai hatóságok megjelenése. Röviden, Caralnak volt egy virágzó társadalmi és politikai szervezeti modellje.

Noha sok mindent tudunk már Caralról, talán van még valami, ami ismeretlen, beleértve azt is, hogy miért alakult ki ilyen bonyolult módon, és hogy milyen kapcsolatban áll a többi ősi Norte Chico lelőhellyel.

A legnagyobb rejtély azonban az lehet, hogy miért hagyták el, miután közel ezer évig lakták. "Nincs konkrét bizonyíték arra, hogy egyetlen esemény, mint például egy földrengés vagy nagy árvíz vetett volna véget Caralban az életnek," - mondja Dr. Thomas Pozorski. "Sokkal valószínűbb, hogy több tényező is hozzájárult az állam hanyatlásához, beleértve a belső viszályokat, amelyeket a régészetben nagyon nehéz bizonyítani." (1)

(1) - https://www.history.com/news/caral-peru