Belföld
[5491]
Belföldi, általam válogatott cikkek, írások.
|
Bulvár | Celeb
[148]
Érdekesebb bulvár hírek.
|
Bűnügy
[376]
Bűnügyi hírek, információk
|
Csináld magad
[1]
Barkácsolási ötletek
|
Extrém
[312]
Extrém, megdöbbentő hírek.
|
Egészség | Életmód
[750]
Egészséggel, életmóddal, kapcsolatos hírek, információk, tanácsok.
|
Érdekes | Különleges | Rejtélyes
[980]
Érdekes, különleges, rejtélyes esetek, ironikus, vicces, humoros hírek, információk. írások.
|
Európai Unió
[176]
Hírek az Európai Unióból
|
Gasztro | Recept
[4019]
Gasztronómiai hírek, információk, receptek.
|
Gazdaság
[426]
A gazdasági élet hírei
|
Horgász
[1222]
Horgászoknak szóló hírek, információk.
|
Játék, -pihenés, -szórakozás
[155]
Ötletek, ajánlott oldalak, programok.
|
Jó tudni!
[2403]
Fontos, hasznos információk, határidők, változások, tanácsok. Programok, rendezvények.
|
Kommentár | Reakció | Vélemény
[1354]
Kritikus írások, vélemények, reakciók, a magyar politika és közélet cselekedeteire, visszásságaira.
|
Politika
[577]
Politikai jellegű hírek információk
|
Receptek sonkapréshez
[27]
Receptek, leírások házi húskészítmények (felvágott, sonka, disznósajt, stb.)sonkapréssel történő elkészítéséhez
|
Számítástechika | IT
[4051]
Hírek, újdonságok, tippek, trükkök, ajánlások, stb.
|
Történelem | Kultúra
[916]
Történelmi és kulturális vonatkozású hírek, információk.
|
Tudomány | Technika
[2934]
Újdonságok, felfedezések, új kutatási eredmények, érdekességek.
|
Választások
[370]
Országgyűlési, önkormányzati és EU választások előkészületeivel, lebonyolításával összefüggő hírek, információk.
|
Világ
[3290]
Nemzetközi, általam válogatott cikkek, írások.
|
Weboldalam hírei
[57]
Tájékoztatás a honlapon történt változásokról.
|
- 000 December
- 2012 Augusztus
- 2012 Szeptember
- 2012 Október
- 2012 November
- 2012 December
- 2013 Január
- 2013 Február
- 2013 Március
- 2013 Április
- 2013 Május
- 2013 Június
- 2013 Július
- 2013 Augusztus
- 2013 Szeptember
- 2013 Október
- 2013 November
- 2013 December
- 2014 Január
- 2014 Február
- 2014 Március
- 2014 Április
- 2014 Május
- 2014 Június
- 2014 Július
- 2014 Augusztus
- 2014 Szeptember
- 2014 Október
- 2014 November
- 2014 December
- 2015 Január
- 2015 Február
- 2015 Március
- 2015 Április
- 2015 Május
- 2015 Június
- 2015 Július
- 2015 Augusztus
- 2015 Szeptember
- 2015 Október
- 2015 November
- 2015 December
- 2016 Január
- 2016 Február
- 2016 Március
- 2016 Április
- 2016 Május
- 2016 Június
- 2016 Július
- 2016 Augusztus
- 2016 Szeptember
- 2016 Október
- 2016 November
- 2016 December
- 2017 Január
- 2017 Február
- 2017 Március
- 2017 Április
- 2017 Május
- 2017 Június
- 2017 Július
- 2017 Augusztus
- 2017 Szeptember
- 2017 Október
- 2017 November
- 2017 December
- 2018 Január
- 2018 Február
- 2018 Március
- 2018 Április
- 2018 Május
- 2018 Június
- 2018 Július
- 2018 Augusztus
- 2018 Szeptember
- 2018 Október
- 2018 November
- 2018 December
- 2019 Január
- 2019 Február
- 2019 Március
- 2019 Április
- 2019 Május
- 2019 Június
- 2019 Július
- 2019 Augusztus
- 2019 Szeptember
- 2019 Október
- 2019 November
- 2019 December
- 2020 Január
- 2020 Február
- 2020 Március
- 2020 Április
- 2020 Május
- 2020 Június
- 2020 Július
- 2020 Augusztus
- 2020 Szeptember
- 2020 Október
- 2020 November
- 2020 December
- 2021 Január
- 2021 Február
- 2021 Március
- 2021 Április
- 2021 Május
- 2021 Június
- 2021 Július
- 2021 Augusztus
- 2021 Szeptember
- 2021 Október
- 2021 November
- 2021 December
- 2022 Január
- 2022 Február
- 2022 Március
- 2022 Április
- 2022 Május
- 2022 Június
- 2022 Július
- 2022 Augusztus
- 2022 Szeptember
- 2022 Október
- 2022 November
- 2022 December
- 2023 Január
- 2023 Február
- 2023 Március
- 2023 Április
- 2023 Május
- 2023 Június
- 2023 Július
- 2023 Augusztus
- 2023 Szeptember
- 2023 Október
- 2023 November
- 2023 December
- 2024 Január
- 2024 Február
- 2024 Március
- 2024 Április
05:49:11 Gyermekéhezés: a nyomornak nincs pártszíne, de a cinizmusnak és Orbánnak igen | |
Forrás: Banánköztársaság/Gépnarancs | H. A. | 2015.11.11. Ha a cinizmussal mondjuk elektromos energiát lehetne fejleszteni, akkor Orbán Viktor konkrétan (és egész holdudvara úgy általában) legalábbis a fél világ ellátásáról képes lenne gondoskodni elenyésző megerőltetés nélkül is. Valami ilyesmit olvastam a minap, és tökéletesen érvényesnek érzem a miniszterelnök ama önelégült kijelentésével kapcsolatban, amellyel elintézettnek véli az ocsmány politikai kérdéssé degradált honi gyermekéhezés nyomasztó problémáját.
A diagnózist nem enyhíti és nem súlyosbítja az, hogy történetesen Dúró Dóra jobbikos képviselő kérdésére volt kénytelen reflektálni az azonnali kérdések és válaszok órájában hétfőn, a magyar parlamentben. Hogy tudniillik támogatja-e a kormány, hogy a gyermekéhezés felszámolását célzó, a Nemzeti Minimum Programjáról címet viselő határozati javaslat a parlament elé kerüljön? Tekintettel Csöbör Katalinra, és a Tárki felmérésére, amely 50 ezer tartósan éhező gyermeket számlált Magyarországon. (Ha már a Tárki is ennyit számolt, akkor bizony van baj elég…) Nos, Orbán Viktor elégedett, hiszen minden oka megvan rá. Magyarországot egyedülálló európai országnak tartja, ahol állítása szerint a nyomornak nincs pártszíne, ellenben a megoldásnak van. Ahol a gyermekek 90 százaléka hároméves korától naponta négyszer az állam pénzén enni kap, tehát nem éhezhet, függetlenül a szülei anyagi helyzetétől. (Fránya statisztikai adatok, melldöngetés, tömjénfüst.) Tegnap óta keresem az igazság foszlányait Orbán Viktor eme kinyilatkoztatásában. Emlékeim, amelyek ezúttal sem csalnak, történetesen egybevágnak a közszolgálati média témába vágó beszámolóival, amelyek szerint szeptembertől országszerte 230 ezerrel több óvodás és bölcsődés kap térítésmentesen napi háromszori étkezést. Nem tudom, hogy a három mióta négy, de azt hiszem, ez itt a legkisebb baj. Van itt még egy dolog, ami eszembe jutott a 3 éves és annál idősebb, óvodáskorú gyerekekkel kapcsolatban. Szombaton, a felcsúti óvoda fennállásának 60.-ik évfordulója alkalmából a település híres szülötte osztotta az észt az égető helyi, és nem helyi kérdésekről, egyebek mellett kihangsúlyozva: “Miután az óvodákat nem az állam tartja fönn, hanem a települések, vagyis az itt élő emberek önerőből, ezért szeretnék mindenkit arra figyelmeztetni, hogy a helyi adót rendesen fizesse be, mert egyébként nem lesz miből fenntartani az óvodát.” Vagyis teccik érteni, nem? Amikor arról van szó, hogy fizesd az adót, paraszt, akkor az önkormányzat tartja fenn az óvodát, amikor mellett kell verni, hogy ezt is mi oldottuk meg, akkor az állam gondoskodik ezekről a gyerekekről. Persze, értem, hogyne érteném: az önkormányzat állami támogatást kap az étkeztetésre, de már olyan régóta keveredik itt a kormány és a Fidesz és a köz és a magán és a helyi és a központi, hogy ember legyen a talpán, aki ezt követni tudja. Harmadrészt: a propaganda szerint 2015-ig 92 ezer gyermek kapott ingyenes ellátást, idén szeptember 1-jétől viszont már 318 ezer. Ez Orbán Viktor olvasatában a gyermekek 90 százaléka. Kéretik észrevenni: amikor a miniszterelnököt szembesítik a tényekkel, mindig előáll különböző statisztikákkal, amelyek szerint természetesen minden a lehető legnagyobb rendben van. Most is ezt történt, csak éppen a statisztikának nyoma van. A KSH adatai szerint ugyanis ma Magyarországon óvodai nevelésben 321,5 ezer gyermek részesül, miközben az általános iskolai tanulók száma 748,5 ezer fő. Ha ezt a kettőt összeadjuk, az eredmény 1 millió 70 ezer, aminek a 318 ezer csak mindössze 29,72%-a. Vagyis akkor minek a 90%-a a 318 ezer? Az alig egyharmad és a csaknem 100% között azért elég nagy a különbség, nem? És melyik szám téves? Egyáltalán van olyan adat, ami helytálló ebben az orbáni egyenletben? Csak nem azt akarja sugallni a miniszterelnök úr, hogy a gyermekek 90%-a nélkülöz Magyarországon, amikor a Fidesz már zsinórban második mandátumát tölti, és senkit, úgy értem senkit nem hagyott az út szélén? Jó, tudom, a számok, tények nem a miniszterelnök úr erős oldalát erősítik, azonban ha esetleg igaz is lenne, amit a szájával beszélt (kár, hogy nettó hazugság), azért az egészséges magyar menzai étkeztetés, amelyről mostanság oly sokat hallani, nem éppen a gyermekétkeztetés minőségi megoldásának szobra, ami feltétlenül büszkeséggel tölthetne el bárkit is. Az, amit a miniszterelnök úr közölni kívánt, annyit tesz, hogy több gyermek táplálkozik jóval szarabbul, mint azelőtt. Nem baj, hogy szarabbul, a lényeg, hogy sokkal többen eszik meg a sokkal több pénzbe kerülő ehetetlen tojáslevest borsófőzelékkel és fasírttal. És végül: a legundorítóbb hazugság mégiscsak az – és nagyvonalúan tegyük most félre, hogy bár 2010 előtt is voltak pártszíntől függetlenül éhező gyerekek/családok, ám 2010 után, az iskolai étkeztetés dacára sem csökkent, de nőtt a számuk -, hogy az ingyenes étkezés nem függ össze a szülők anyagi helyzetével. Nem mintha ez ne lehetne normális, hiszen valahol meg kell húzni egy egészséges határvonalat ebben a rászorultsági alapú támogatásban, de miért kell már csuklóból ferdíteni? Bár a magyar kormány saját bevallása szerint természetesen nem óhajt a magyarok pénztárcájában turkálni (ha engem kérdeznének, tanúsíthatom, hogy szinte mást sem tesznek) de azért szögezzük le: az ingyenesség igenis közvetlen függőségi viszonyban áll az egy főre eső jutó nettó jövedelemmel. Igaz, hogy egyelőre elég nyilatkozni erről, és nem feltétlenül kell bizonyítani, de tény, hogy 90 ezer forint/fő fölött nem jár a 100%-os normatív kedvezmény (2015. évi LXIII. törvény). Aki nem hiszi, járjon utána. És ahelyett, hogy gondolkodás nélkül bólogatna a minden körülmények között igazat mondó miniszterelnök úr fentihez hasonló cinikus nyilatkozataira, ne higgye el neki becsszóra, hogy nála többet senki soha nem tett a világon a gyermekéhezés felszámolásáért. Ne higgye el, hogy Magyarországon nincs éhező gyermek, nincs korrupt politikus, a tisztességesen befizetett adóforintoknak pedig nem kél lábuk számolatlanul az év minden napján. Hogy nem építenek sokszoros áron kerítést, autópályát, stadiont. Hogy nincsenek több száz milliós végkielégítések, hűségpénzek, és értelmetlen, rongyrázó luxusberuházások. Hogy itt a saját lábon állás nem a rokonsági kapcsolatoknak, hanem kizárólag a tehetségnek tudható be. Hogy a magyar családokat mindenek elé helyező képviselők ugyanazt a finom menzareformos táplálékot veszik magukhoz naponta, mint a rászoruló gyerekek. És hogy a kereszténydemokrata családvédelmi kormány nem tesz keresztbe csak azért egy kezdeményezésnek, mert annak más pártszíne (is) van. u.i.: De mert egyáltalán nem az öncélú orbánozás vezérli minden rezdülésemet, íme egy gondolat, ami szintén tegnap hangzott el, és aminek első felét értékelni is tudnám akár: “Senkitől sem várható el, hogy olyan munkát végezzen idősödő korában, amelyre már nem alkalmas, de az sem lenne méltányos, ha emiatt elveszítené az állását.” Ha önkritikának szánta volna, maximálisan egyetértenék. Én sem várom el Orbántól, hogy miniszterelnöki teendőit ellássa, ha már nem alkalmas erre. Azonban (bárki) alkalmatlanságát méltányossági okokból védeni, egyenesen vérlázító. Ennek a cinizmusnak igenis van pártszíne: kereszténydemokrata, fideszes narancssárga. H. A. | |
|