Forrás: Új Világtudat | 2017.10.07.

A Smaragdtáblák létezése a régészet egyik legnagyobb rejtélye. Az egyiptomi mitológia homályos oldalának tekinthetők, melyre olyan események jellemzők, ahol úgy tűnik, hogy a mítosz keveredik a történelemmel.

A tudósok szerint a Smaragdtáblák története az ókori egyiptomi istenekre vonatkozó legenda, amely feltárja az Özönvizet túlélő ősi társadalmak titkait. A táblákat egy misztikus hermetikus szövegnek tekintik, amely az alkímia titkait és a hermetikus hagyomány alapjait tartalmazza.

A táblák rejtélyes eredete

A mítosz szerint Thoth - az istenek írnoka - állította össze a táblákat. Tudását 42 darab smaragdtáblán osztotta meg, melyeken egységes szerkezetbe foglalta a világegyetemet irányító nagy tudományos elveket. A legenda azt mondja, hogy az istenek bukása után a hermetikus táblákat ügyesen elrejtették, hogy senki se találhassa meg őket. Csak Thoth, visszatérve ebbe a dimenzióba volt képes megtalálni a titokzatos szövegeket.

Más értelmezések szerint a táblákat az úgynevezett Feljegyzések Csarnokában tartották, majd később elrejtették az Alexandriai Könyvtárban, amíg örökre el nem vesztek, miután lerombolták az ősi épületet és megsemmisítették legendás könyvgyűjteményét.

Egy nagyon érdekes legenda, amit zsidó misztikusok mondtak, összeköti Thoth tábláit Ábrahám feleségével, Sárával. A mítosz szerint megtalálta az egyiptomi isten sírját és értékes kéziratait Egyiptomba történt menekülésük során, amikor távozni kényszerültek a Kánaánt sújtó éhínség következtében.

Abban az esetben, ha az elbeszélés történelmileg pontos, feltételezhetjük, hogy a Smaragdtáblák eredete egy bibliai Özönvíz előtti ősi időre utalhat. Ezért az egyiptomi istenek és a Zep Tepi (az Aranykor vagy az az időszak, amikor istenek uralkodtak Egyiptomban) eredete érdekes kapcsolat lehet, amelyet más civilizációk legendái is megerősítenek.

A középkorban a hermetikus dokumentumokat arabról latinra fordították, míg az első európai nyomtatott változat 1541 elején Nürnbergben jelent meg. A címe "De Alchimia" volt, amelyet Johannes Baptista Montanus Veronensis Patricius alkímista írt. Munkájának köszönhetően az ősi dokumentumok a mai napig túlélték.

Tény vagy fikció?

Elemezve a legendás szövegeket, kérdések merültek fel: Feltételezhetjük, hogy a hermetikus dokumentum valóságos történelmi tény, nem pedig mítosz? Mit tegyünk a táblák tartalmával és a leírt tudományos kódokkal? Van-e lehetséges kapcsolat az isten Thoth és a piramisok civilizációja között?

A titokzatos dokumentum szerint vajon kijelenthetjük, hogy Thoth volt Gíza építője?

Két évtizedes tapasztalattal megtanultam bízni az objektív tényekben, a vizsgálat pontos modelljének eredményeként. A mítoszok tanulmányozásából kiindulva új szemléletmódot javaslok azzal a lehetőséggel kapcsolatban, hogy Thoth mítosza valóságos történet.

"Megépítettem a Nagy Piramist
a föld Erőpiramisának mintájára
mely örökkön ég, hogy hatalmas
maradjon korokon át.
Belé helyeztem a mágikus tudományt,
hogy ott legyen mikor ismét visszatérek.
Igen, míg alszom az Amenti termeiben
lelkem szabadon kóborolva újra megtestesül;
Emberek között újra alakot öltök"

Smaragdtábla I. - Thoth története

Ha a Smaragdtáblák megbízhatóak, akkor milyen kapcsolat lehet Thoth és a Nagy Piramis között?

Az első sor, a "Megépítettem a Nagy Piramist" világos kifejezése egyértelműen hozzárendeli a projekt tulajdonjogát. Vajon a leletek megerősítették ezt a lehetőséget, nem utolsó sorban a Nagy Piramis esetében, amelynek belsejében soha nem találtak az építőkre utaló feliratot?

Az egyetlen kivételnek tekinthetők a Gantenbrink ajtó hátsó részén található szimbólumok - egy mészkőajtó két erodált rézfogantyúval, amelyet a Nagy Piramis királynői kamrájának aknájában találtak meg, amit Rudolf Gantenbrink német mérnök fedezett fel.

Véleményem szerint és a jeleket elemezve feltételezem, hogy a jelölések nem köthetők a jól ismert ősi egyiptomi íráshoz, bár Luca Miatello egyiptológus a homályos kézírást a hieratikus íráshoz kapcsolta, melyek számokat és mérési sorozatokat jelentenek a királynő kamrájához vezető csatornák megépítéséhez. Az ő elméletét megalapozatlannak tartom, mert a jelek és a hieratikus írások között nincs összefüggés. Ez egyfajta ismeretlen írás lehet, ami csak fokozza a gízai piramisok eredetének rejtélyét.

 Egy békés pillanatban a Völgy-templom árnyékában egy gízai térképet néztem, amelyet felülről készítettek, és azt gondoltam, hogy minden piramis egyfajta mikrokozmosz, ahogy a kép a piramisokat, kerítéseket, templomokat és egyéb építményeket jellemezte. Mindent egybevéve a piramisokat megfigyelve észrevettem azokat a tényezőket, amelyek az építészeti kifejezés önálló formájává teszik őket.

Valójában a felülről látott piramisok három nagyon nagy éknek tűnnek a talajban. Különleges formájuktól megvilágosodtam, ami egy érdekes hipotézist sugall. Csupán kíváncsiságból a főbb piramisok sarkából kiindulva, a műemlékek középpontjáig felrajzoltam néhány irányvonalat a műholdas kép piramisainak irányát követve. Aztán ugyanazokat a vonalakat rajzoltam be a kép kisebb piramisaira, azok tájolása szerint.

Így kaptam a következő képet.

Az ősi kéziratok egy mesét mondanak el

Érdekes megfigyelni, hogy egy nagyon egyszerű geometriai gyakorlat hogyan szülhet egy mély kétséget, kihívást jelentve az emberiség történelmének alapjait és a modern társadalmak eredetét illetően. Tény, hogy a hieroglifák földjén az ékírás lehetséges létezését őrült ötletnek lehet tekinteni. Ahogy jelenleg ismert, a sumér és az egyiptomi civilizációkról szóló tudományos megfontolások nagyon pontosak; valójában azt feltételezik, hogy a két kultúra a maga idejében soha nem érintkezett.

Ezt szem előtt tartva fel kellett volna adnom a kíváncsiságomat, ugyanakkor a saját ösztöneimre akartam hallgatni, mivel a piramisok és az ékírás közötti kapcsolat lehetőségét kényszerítő erejűnek találtam.

A piramisok geometriai formái és az ékírás összehasonlíthatók a sumér ábécé elemzésével, amely az egyes betűk szimbólumait tartalmazza.

Néha az ember a szórakozás kedvéért kezd bele egy játékba, de aztán úgy érzi, hogy valami megváltozik, jön egy felismerés és az egész elvarázsolja. Ugyanezt éreztem, miközben elemeztem a "játékom" eredményeit, amelyek az idő múlásával feltárták önmagukat.

Az esetleges véletlen lassan valami más lett, talán egy részletes koncepció. Annak ellenére, hogy biztos voltam benne, hogy a tudósok elméletei helytállóak, valami arra ösztönözött, hogy javítsam a korábban soha nem vizsgált hipotézist. Figyelembe véve a következő képet, elképesztő észrevenni a hihetetlen összefüggést egyes sumér betűk és a kapott jelek között, miközben rajzoltam a vonalakat a piramisok alapján.

Például a Menkauré-piramisnak - (a három legfontosabb gízai piramis közül a legkisebb a térkép alján) a szatellit piramisai felé irányuló háromszögekkel - a geometriai alakja nagyon hasonlít az ékírás "G" betűjéhez; azaz egy ék lefelé. Ugyanígy meg lehet állapítani, hogy a Menkauré-piramis kisebb piramisai olyanok, mint az ékírás "L" betűje, három ékkel lefelé.

Ugyanezt az eljárást követtem minden gízai piramis esetében. Például a Khephrén-piramisnak (az ókori egyiptomi piramisok közül a második legnagyobb a térkép közepén) van egy kis sajátosságga, mivel a mellette lévő piramisok nagyon közel vannak a fő műemlékhez. Ez egy rendkívül szokatlan építészeti technika, szemben a többi piramis komplexummal, bemutatva építőinek pontos szándékát, hogy a műemléket egységes és homogén kialakításban egyesítsék. Ennek következtében a grafikus jele nagyon hasonlít a sumér "Z" betűhöz.

Végül a Nagy Piramis (a legnagyobb a fennsíkon a térkép tetején) és a mellette lévő piramisok nagyon izgalmas szimbólumokat hoznak létre, amelyek tökéletesen köthetők az ékírás betűihez, vagyis a "T" betűhöz, mint egy jobb oldalra mutató ékírás jel, és a "H" betűhöz, amelyet három jobb oldalra mutató ék alakú szimbólum jellemez.

Így az alábbi sorrendet kaptam:

GL - Z - TH

Eredetileg az ékírást függőlegesen készítették, és több sor esetén jobbról balra igazították őket. Érdekes megjegyezni, hogy a Gízai-fennsík piramisainak pozíciója függőleges tájolású - a legmagasabb helytől, azaz a Nagy Piramistól a legalacsonyabbig, vagyis a Menkauré-piramisig - és különböző vonalakban épültek. Ráadásul, mivel a sumér írást a magánhangzók hiánya jellemezte, a piramisok geometriai szimbólumai ezzel is megegyeznek.

Eddig összevetettük a sumér írás néhány technikai jellemzőjét és homogenitását a gízai építmények grafikai feldolgozásából származó szimbólumokkal. Most nézzük át a teljes mondatot magánhangzókkal, keresve az ősi üzenet lehetséges értelmét:

GaL Zu TeHu

Az üzenet jelentése: TeHu a Nagy Bölcs

Nagyon világos, hogy a TeHu szó egy megfelelő tulajdonnévre utal, valószínűleg a gízai projekt tervezőjére.

A név megtaláláshoz az Egyiptomi Halottak Könyvét tanulmányoztam, ahol TeHu neve Thothra utal. Sőt, az egyik egyiptomi szó azt jelzi, hogy az Íbisz az TEKH, amely úgy hangzik, mint a TeHu név; ez a szó a Holdra, mint időmérőre utal, ezért az egyiptomiak Thotot Íbiszként ábrázolták.

Az ősi Istenek nyelve

Az elemzés nagyon érdekes, de számos kérdést felvet:

1. Az üzenet azt jelzi, hogy Thoth Gíza tervezője volt, amint azt a Smaragdtáblák is jelezték. Ez vajon azt jelenti, hogy Thoth Könyve valóban létezik?

2. Ha a műemlékekkel való sumér kapcsolat tudományos érvényességgel bír, a kérdés az, hogy a régi Egyiptom lakossága miért használta a sumér írást?

Amikor megvizsgáljuk az ékírás eredetét azt találjuk, hogy a régészek időszámításunk előtt 3500-re datálják. Ugyanakkor nagyon érdekes, hogy amikor az írás megjelent, már akkor is rendkívüli összetettség jellemezte, amely több mint ezer fonetikus szimbólumból állt. Idővel az írás racionalizálási folyamaton esett át, és több száz szimbólumra csökkent. Tehát feltételezhetjük, hogy a sumér írás teljes formájában született meg, és minden más írásformával szemben olyan folyamaton ment keresztül, amely az evolúció valós jeleit mutatja. Egyetlen ékírás is meglehetősen összetett volt, és ahogy a régészek javasolták, "ésszerűsítették" őket, mintha követnék létrehozóik hanyatlását.

Vajon állíthatjuk, hogy a sumér volt az ókori istenségek által használt nyelv? Kijelenthetjük-e, hogy a közel-keleti és egyiptomi kultúrákat a pre-dinasztikus korban egy ősi és ismeretlen civilizáció befolyásolta?

A történészek szerint földrajzának köszönhetően Egyiptom egészen az Első átmeneti korig, i.e. 2000 körülig elszigetelve maradt anélkül, hogy más civilizációk bármilyen befolyást gyakoroltak volna rá. Ezért az esetleges "kölcsönhatás" jóval a pre-dinasztikus kor előtt történhetett. Továbbá az egyik legérdekesebb bizonyíték az egyiptomi istenek száma lehet, amely nagyon hasonló a sumérokéhoz. Valójában a sumér istenek története nagyon hasonlít az egyiptomi Neteru istenéhez és a keleti civilizációk vallási hagyományainak nagy részéhez.

Egy ismeretlen civilizáció úgy tűnik olyan szimbólumokat hagyott hátra, amelyeket a világ minden táján megtalálhatunk. Ilyen például a szárnyas Nap, vagy a caduceus (egy hírnökbot, amely köré két kígyó tekeredik), de még az istenek is, akiknek különböző nevük van, de hasonló funkciójuk.

Lehetséges, hogy ez a civilizáció ihlette a sumér és az egyiptomi kultúrákat, és talán sok szimbólumot és istenséget is megosztottak. Nyilvánvaló, hogy a két kultúra egy olyan "mátrixból" ered, amely a távoli múltban élt.

Ha az egyiptomi és a sumér civilizációk mély kulturális és vallási összefüggésekkel bírnak, akkor ez azt jelentheti, hogy egy elveszett civilizáció hozta létre, talán ugyanaz, amely a piramisokat építette az egész bolygón.

A legendás Smaragdtáblák

Végül, a Smaragdtáblák valóban léteztek? Talán soha nem fogunk megerősítést kapni, de izgalmas bemutatni be az isten Thoth és a Gízai-fennsík között fennálló kapcsolatot egy egyszerű geometriai játék eredményeképpen, amely váratlan választ adott a múlt egyik legérdekesebb titkát illetően.

Mindezek a jelzések nagyon fontosnak tekinthetők, és kiindulási pontként szolgálhatnak a piramisok tudományos megértéséhez és ahhoz a tudáshoz, amit magukban hordoznak.

Armando Mei