Forrás: Portfolio.hu | Weinhardt Attila | 2018.09.05.

Az összes EU-tagállam közül Magyarország a legnagyobb nyertese az uniós tagságnak, így ha összeomlana a közösség, azaz "sima" szabadkereskedelmi övezetig lépne vissza az integráció, az minket viselne meg a legjobban - derül ki a Bank de France mélyreható tanulmányából. Az anyag az áruforgalom alapján minden tagállam esetén bemutatja, hogy mekkora lenne az EU-integráció visszafordításának költsége és egy külön vizsgálat arra is rávilágít: a magyar gazdaságnak fájna a leginkább, ha kilépnénk az EU-ból, azaz minden más tagállam kisebb veszteségekkel megúszná a saját távozását a közösségből. [...]

Kezdjük a legfőbb számokkal!

Mivel Nagy-Britannia bő 40 évnyi tagság után fordít hátat az EU-nak és máshol is sokan az integráció visszafordítását pedzegetik, a minap pedig az EU összeomlásával riogatott a volt svéd miniszterelnök, érdemes rögtön a terjedelmes tanulmány magyar szempontból legfontosabb üzeneteivel kezdeni:
 

• Kis és nyitott gazdaságként, a nyugat-európai termelési értékláncokba való szoros beágyazottság miatt, Magyarország a legtöbbet profitálta eddig az ilyen adottságokat felerősítő közös uniós piacból, azaz az áruk, szolgáltatások, munkavállalók és tőke egységes sztenderdek szerinti szabad áramlásából (noha a tanulmány csak a félkész termékekkel együtt nézett áruforgalom alapján mutatta be a jóléti hatásokat).
• Ez azt jelenti, hogy a magyar GDP szintje 2016 végén 14,2%-ponttal volt magasabb annál, mintha az EU-t alkotó tagállamok a belépésük óta csak egy normál szabadkereskedelmi övezetet alkottak volna, és ezzel az uniós közös piac jóléti hatása nálunk volt a legnagyobb.
• Ez a kalkulált hatás 17,7%-ra növekszik akkor (ez is a legnagyobb az összes tagállam között), ha a közös piac előnyét ahhoz viszonyítjuk, mintha az uniós tagállamok csak a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) alapszabálya szerinti kereskedelmi kapcsolatban lettek volna egymással az elmúlt évtizedekben.
• Ha tehát az EU és vele együtt a közös piac felbomlana, a negatív kereskedelmi hatások döntő része (az EU-átlagnak megfelelő 80%-a, 14,4/17,7%) már akkor bekövetkezne, ha csak egy szabadkereskedelmi övezetig lépnének vissza az egykori tagállamok az integrációs folyamatban.
• Magyarország számára tehát rendkívül értékes az uniós közös piaci, illetve 2008 óta a határellenőrzés nélküli Schengeni-övezeti tagság, de a jóléti hatásokat tovább növelné, ha Magyarország belépne az euróövezetbe is.
• Az egyoldalú magyar EU-kilépés 15,2%-kal vetné vissza a magyar GDP szintjét, ami minden más tagállam saját EU-kilépésének jóléti veszteségénél nagyobb mértékű lenne. A briteknél mindössze 2,4%-os jóléti veszteséget kalkulál a tanulmány, a szlovákoknál 12,9%-osat, a cseheknél 11,4%-osat, az erősebb belső piaccal rendelkező lengyeleknél "csak" 6,4%-osat.
• A fenti számok mind csak a félkész termékekkel együtt nézett áruforgalom alapján adódó jóléti hatások, amelyekre áttételesen nyilván hatott valamennyire a közös piac többi vívmánya, illetve a csatlakozásunk óta beáramlott temérdek EU-pénz is (ami jelentős importvonzattal és a felépülő kapacitások nyomán export következményekkel is járt). Ha viszont ezeket a tényezőket is alaposan tudta volna modellezni az egyébként is komplex tanulmány, akkor az EU-tagság kimutatott jóléti hatásai még nagyobbak lennének Magyarország és a többi ország esetén is.
• A fentiekből világos: beágyazottsága miatt a magyar gazdaság minden tagállam gazdaságánál jelentősebb jóléti veszteséggel nézne szembe, ha bármilyen ok miatt az EU-integráció visszafelé indulna el, vagy ha (ahogy az itthon időnként felvetődik a politikai közbeszédben) az ország kilépne a közösségből.

Mekkora a közös piac értéke?

A Bank de France által áprilisban kiadott tanulmány szerzői elsőként azt vizsgálták a modelljükben, hogy az Európai Unió és egyik legfőbb integrációs vívmánya, a közös piac, mekkora többlet kereskedelmi forgalmat és ezáltal jóléti hatást váltott ki az egyes országokban a közös piac 1993-as elindulása óta. Ezután tényellentétes hatásvizsgálatokkal azt is górcső alá vették, hogy ezen jóléti hatásokhoz képest mi lett volna akkor, ha a közösség tagjai az integráció alacsonyabb fokait választották volna, azaz

• például "csak" egy normál szabadkereskedelmi övezetet alkottak volna, ami csak a vámok csökkentéséről/lebontásáról szólt volna,
• vagy semmilyen integrációba sem léptek volna, azaz a normál WTO-tagság alapszabályát tartották volna csak be (az egyik kereskedelmi partner országnak megadott legnagyobb kedvezményeket minden más országnak is automatikusan meg kell adniuk).

A háromfajta forgatókönyvből adódó modellszámítások különbsége adja meg azt, hogy valójában mekkora is az értéke az EU-tagsággal járó közös piacnak, a négy alapvető szabadságjognak és az egységes sztenderdeknek, továbbá az ellenőrzés nélküli határátlépést lehetővé tevő Schengeni-övezetnek, illetve az Európai Bíróság egységes jogi felügyeletének. Amint alább láthatjuk, együttesen nagyon nagy ezeknek a vívmányoknak az értéke.
 

Veszélyben az EU-integráció

A britek 2016-ban az EU-ból való kilépés mellett döntöttek, és ezzel párhuzamosan évek óta erőteljes vita dúl EU-szerte arról, hogy a közösség a további integráció (a tagállami szuverenitás további feladása, a közös gazdasági és pénzügyi felügyelet, illetve közös költségvetés, idővel a politikai unió) felé haladjon, vagy inkább álljon meg, illetve forduljon vissza. Akik utóbbi mellett érvelnek (mint például a magyar kormány), az erősebb nemzetállamokra és az otthon tartott döntési kompetenciákra hivatkoznak annak érdekében, hogy az egyes tagállamok a gyorsan változó időkben is hatékonyan tudjanak "lavírozni".

Az elmúlt években a menekültválságra EU-szerte adott olykor durva válaszlépések, így például a tagállamok közötti belső határellenőrzések időszakos visszaállítása (pl. az osztrák-magyar, vagy a német-osztrák határon) már-már a Schengeni rendszer összeomlásával fenyegetett. Közben a közös piacot is támadások érik, hiszen a britek jórészt az emberek (munkavállalók) szabad áramlásának megakadályozása érdekében tartották meg a népszavazást az EU-kilépésről, és azóta is arról alkudoznak a kilépési tárgyalásokon, hogy hátha szemezgetni tudnak a közös piac négy szabadságjoga közül (az emberek és a szolgáltatások szabad áramlásából nem kérnek, de az áruk szabad áramlásából már igen). Látható tehát, hogy veszélyben van az EU-integráció mostani foka is, a visszalépés benne van a levegőben és a tanulmány szerzői éppen emiatt vizsgálták meg újra, hogy milyenek lennének az EU összeomlásának lehetséges gazdasági hatásai, a nem európai lét költségei.

A viták inkább egyéb kérdésekről, a döntési kompetenciákról, a tagállamok szuverenitásának fokáról szólnak. Mivel azonban ezek messzire vezető kérdések, így igenis magukban hordozzák az integrációban való visszalépés veszélyét is és éppen ezért ad érdekes betekintést a tanulmány a "mi lenne, ha" című kérdések válaszaiba, az EU összeomlásának, vagy az abból való egyoldalú kilépés drasztikus következményeibe.
 

Felpörgeti a többi taggal folytatott kereskedelmet az EU-tagság

A mostani tanulmány egy 1988-ban készített anyag frissítése és míg akkoriban előre próbálták becsülni az 1993-tól felállt közös piac várható hatásait, a mostani elemzés már visszatekintő jellegű és tényadatokra épül (figyelembe veszi, hogy ki mikor lépett be az EU-ba és a Schengeni-övezetbe, illetve hogyan alakultak a külkereskedelmi számai). Ezáltal pedig tényellentétes vizsgálatokkal arra is választ ad, hogy mi lett volna, ha nem így alakul az uniós integráció, azaz ha csak szabadkereskedelmi övezetet alkottak volna a tagállamok, vagy a normál WTO-tagság szintjén rekedtek volna meg.

Az alábbi ábra arra mutat rá, hogy ezek közül már a szabadkereskedelmi övezeti forgatókönyvhöz képest is mindegyik tagállamban nőtt az import (félkész termékekkel együtt) a közös piac nyomán, de igencsak eltérő mértékben. A tanulmány többször is kiemeli a kelet-közép-európai térség országait, illetve konkrétan Magyarországot, amelyek láthatóan kiugróan profitáltak a 2004-es uniós csatlakozás óta a közös piacból, illetve 2008 óta a Schengeni-tagságból a földrajzi elhelyezkedésük, a gazdaságuk szerkezete és nyitottsága miatt.

Az 52% úgy jön össze, hogy a többi tagállamból származó magyar import 114%-kal magasabb az EU tagjaként, mintha csak szabadkereskedelmi övezet tagjai lennénk, közben viszont az EU-n kívüli államokból most 14%-kal kisebb az importunk, mintha szabadkereskedelmi övezetként működnénk együtt. Ezek a magyar importváltozási mértékek egyébként nem térnek el érdemben az EU átlagától (teljes importváltozás: +36%, EU-tagok közötti: +109%, EU-n kívüliekkel: -16%), és így arra mutatnak rá, hogy a közös piac jelentősen erősíti a többi tagállammal folytatott kereskedelmet és ezzel együtt visszafogja a közösségen kívüli országokkal az aktivitást.

A tanulmány készítői kis kitekintőként elvégezték a fenti forgatókönyv-elemzést a kereskedhető szolgáltatások terén is, és itt az jött ki, hogy Magyarország importja a nyolcadik legnagyobb mértékben (33%-kal) nőtt az EU-tagság miatt a szabadkereskedelmi övezeti konstrukcióhoz képest. A többi EU-tagtól származó importunk 58%-kal magasabb, az EU-n kívüli országoktól származó pedig 3%-kal alacsonyabb a mostani helyzetben ahhoz képest, mintha szabadkereskedelmi övezetet alkotnának az EU-tagok. Ezek a magyar arányváltozások sem térnek el érdemben az EU-átlagtól és ismét csak arra mutatnak rá, hogy ha már EU-tag valaki, akkor sokkal inkább a többi tagállamtól importál kereskedhető szolgáltatásokat, mint a közösségen kívüliektől.

A fenti rangsorokat nem könnyű átlátni, de a tanulmány készítői térképen is ábrázolták, hogy melyek azok az országok, amelyek az uniós közös piac kereskedelmi hatásait a leginkább megérezték a szabadkereskedelmi együttműködéshez képest (csak áruforgalomra értve, félkész termékekkel együtt). Amint az alábbi ábra jól bemutatja: a kelet-közép-európai térség országainak importja nőtt messze a leginkább a szabadkereskedelmi övezeti forgatókönyvhöz képest és bár erre nem tér ki a tanulmány, de a térség kapta a legtöbb uniós felzárkóztatási támogatást is, amelyből bőven használt fel nyugati országokból beszerzett gépekre, berendezésekre is, növelve a saját importját.

Nagyot dobott a jóléten az EU-integráció

Amint fentebb már érzékeltettük, az egyes országok importnövekedésében nyilván benne van áttételesen a közös piac többi szabadságjogának és az EU-pénzeknek a hatása is (az emberek szabad mozgása többlet áru- és szolgáltatásimportot is generál), dea tanulmány csak az áruimporton keresztül igyekezett kimutatni a közös piac hatását a szabadkereskedelmi térséghez képest.

Ha még átfogóbb modellt építettek volna a kutatók, akkor várhatóan az jött volna ki, hogy még nagyobb lenne az importhatás, de ugyanígy nagyobb lenne a jóléti hatás is. A kutatók ugyanis az importhatások alapján arra is készítettek becslést, hogy mennyivel magasabb az egyes tagállamok bruttó hazai termékének (GDP) a szintje ahhoz képest, mintha csak szabadkereskedelmi övezetet alkottak volna az EU tagállamai és ezt a különbséget nevezik a közös piac jólétnövelő hatásának.

Amint láthatjuk: a becslés szerint 14,2%-kal magasabb a magyar GDP az EU-integráció miatt ahhoz képest, mintha csak szabadkereskedelmi övezetről beszélnénk és 17,7%-kal magasabb, mintha csak a WTO-tagságból fakadó szabályokat tartanák be az érintett országok és a félkész termékek figyelembe vétele jelentősen növeli ezeket a jóléti hatásokat. A nagy belső piaccal rendelkező Lengyelország kivételével a rangsor elején a többi régiós országot látjuk, amelyek szintén jellemzően kis, nyitott gazdaságok, a nyugati termelési láncokba való integráltságuk fokozott és földrajzilag is könnyebb velük a kereskedés, mint a perifériához tartozó számos országgal, a kutatók szerint ugyanis ez is fontos az import-, illetve jóléti hatásokban.

Amint láthattuk tehát: Magyarország számít az EU-integráció legnagyobb nyertesének a jóléti hatásokat tekintve, így ha az integrációs folyamat visszafelé haladna és az EU esetleges összeomlásáról lenne szó, akkor az nekünk fájna a legjobban.

Érdekes kitekintőként a kutatók azt is megnézték, hogy ha nem az EU omlana össze, hanem "csak" az egyes tagállamok lépnének ki belőle (illetve maradtak volna ki eddig az integrációból), akkor az milyen jóléti veszteséggel járna. Minden országra külön-külön lefuttatták a modellt, és az jött ki, hogy

Ez nyilván logikus az eddig elért legnagyobb nyeresége miatt is, de az különösen lényeges, hogy az integráció visszafordítása ezt a kedvező hatást teljes mértékben le tudná rombolni és még nagyobb gazdasági kárt is tudna okozni (ahogy az összes többi tagállam esetén is az elért eddigi előnyt túlhaladná a gazdasági kár becsült mértéke).

A kutatók egyébként kvázi egymás alternatíváinak írják le az adott ország EU-kilépését és azt a forgatókönyvet, mintha már eddig sem vett volna részt az adott tagállam az integrációban, márpedig a múltbeli adatokból jövőbeli eredményeket levezetni egy ennyire komplex világban nem biztos, hogy szerencsés. Igaz elismerik a kutatók, hogy a modelljük csak statikus szemléletű, így nem képes megragadni az időbeli változásokat és egyéb hatásokat sem.

Ezen megkötésekkel együtt végül azért az is érdekes az elemzésből, hogy mekkora jóléti (GDP-szintbeli) veszteséget kalkulálnak az egyes tagországoknak a brit EU-kilépés esetére, pontosabban arra az esetre, ha a hosszú távú EU-brit viszony végül az áruforgalom terén (félkész termékekkel együtt) szabadkereskedelmi megállapodásba megy át. Amint láthatjuk: nem is a brit, hanem az ír gazdaság szenvedné meg a leginkább ezt a forgatókönyvet, amelyben nyilván erős szerepet játszik a nyitott ír gazdaság, amely ezer szálon szorosan kötődik a brit piachoz. Az is látszik az ábrán, hogy Magyarország csak kis mértékben, néhány tized százalékpontos GDP-szintcsökkenés mellett érzi majd meg a brit kilépést, hasonlóan a többi régiós országhoz.

Címlapkép forrása: Ludovic MARIN / AFP