Forrás: Új Világtudat | 2018.04.03.

Több száz millió évvel ezelőtt az Antarktiszt őskori zöldfelületek borították, most azonban a tudósok számára lehetőség nyílt, hogy feltárják a "Nagy kihalás" vagy a permi kipusztulás eseményeit.

Az Antarktisz az egyik legkeményebb környezet a bolygón. A leghidegebb, legszárazabb kontinensként a szélsőségek világát jelenti. Az erőteljes leáramló szelek meredeken tartanak lefelé a poláris fennsíkon a kontinens partja mentén, amelyek hatalmas hóviharokat kavarhatnak, melyek napokig vagy hetekig tartanak, és a végtelenül kopár terep miatt az Antarktiszt tekintik a világ legnagyobb sivatagának.

Napjainkban a sarki nyarak évente körülbelül fél évig 24 órányi felejthetetlen fénysugárral töltik be a kontinenst, mielőtt a poláris tél teljesen sötétbe nem borítja. Függetlenül a szezontól a hőmérséklet állandóan fagypont alatt van, ami az utazók számára elképzelhetetlenül nehéz körülményeket teremt.

De az Antarktisz nem mindig volt ilyen. Több százmillió évvel ezelőtt a kontinens más modern kori földtömegekkel együtt a Gondwana nevű szuperkontinenst alkotta. Gondwana nedves volt és szívós növények hálózták be a felszínét. Ahogy a viharos éghajlat melegről hidegre váltott, néha havi rendszerességgel, a növények lombozatának el kellett viselnie a szélsőséges körülményeket is.

De akkor egy hatalmas kihalási esemény söpört végig a kontinensen. Szinte minden életnek véget vetett, és akkoriban a világ fajainak több mint 90 százalékát megsemmisítette.

Hogy mi okozta ezt a pusztulást, amit "permi kihalásnak" vagy a "Nagy kihalásnak" neveznek, még mindig rejtélyes. A kihalást bizonyító jelek fosszilizált fák formájában maradtak ránk, de a kihalás mögött álló okok nagy része eddig megoldatlan maradt. Ez az oka annak, hogy egy csomó elszánt tudós utazott ezen a télen az Antarktiszra annak feltárására, hogy mi vezetett a kontinens erdős múltjának végéhez.

"Az idei célunk az volt, hogy tanulmányozzuk a késő permi időből származó fosszilis ökoszisztémákat," - mondja Erik Gulbranson, a Wisconsin-Milwaukee Egyetem professzora, aki 2017 végén a kontinensre érkező expedíciós csoport egyik vezetője volt. "Amit ezekben a fosszilis ökoszisztémákban láthatunk olyasvalami, amit még soha nem láttunk az Antarktiszon."

A csapat öt új fosszilis erdőt fedezett fel, amelyek a permi kipusztulás időintervallumán belül és azon túl éltek. Ez volt a legtöbb fosszilis erdő, amit egy év alatt találtak, ami majdnem megduplázza az ismert északi erdőket az Antarktiszon.

"Ezek az új leletek arra mutatnak rá, hogy ezek az organizmusok hogyan reagáltak vagy válaszoltak az éghajlati vagy környezeti változásokra, amelyek a kihalási válság során történtek," - mondja Gulbranson. "A kipusztulás intervallumának fosszilis feljegyzései az egyetlen lehetőségünk, hogy megértésük, hogy az élet a bolygón hogyan ment keresztül egy ilyen eseményen."

Ez a munka most időszerű, hiszen sok tudós figyelmeztet arra, hogy jelenleg is egy kipusztulási időszakon haladunk keresztül, amit a természetes rendszerek megzavarása okoz.

Amit tudunk a permi kipusztulásról, azt olyan állatok tengeri fosszíliáin keresztül ismerjük, amelyek az óceánokban éltek. Sok tudós egyetért abban, hogy ebben az időszakban mintegy 299-251 millió évvel ezelőtt egy vulkáni esemény váltott ki egy krízist, amely a bolygó összes fajának mintegy 90 százalékát megsemmisítette. A tengeri fajok több mint 95% -át és az összes szárazföldi faj több mint 70% -át elpusztította.

De a széles körvonalakon túl számos részlet nem világos. Egyes geológusok és paleontológusok szerint a permi kipusztulás több mint 15 millió évvel ezelőtt történt meg, mások azt mondják, hogy 20000 évig tartott, ami egy szempillantás a geológiai időrendszerben.

A csapat, amelyben Gulbranson mellett kollégája John Isbell és a Kansas Egyetem kutatói Rudolf Serbet és Edith L. Taylor együttesen vesznek részt, különböző képességekkel rendelkezik. Patricia Ryberg, a Park Egyetem biológia professzora, aki a paleobotanika vagy a fosszilizált növények anatómiáját és morfológiáját tanulmányozza. De ott van még Brian Atkinson, a Kansasi Egyetem posztdoktori kutatója, aki a permi időszakot követő kréta kor növényi magvaira fókuszál. Ryberg három antarktiszi expedícióban vett részt Gulbransonnal, viszont Atkinson még soha nem volt az kontinensen. Valójában ez volt a második alkalom, amikor életében táborozott.

"Az Antarktiszra való utazás olyan, mintha egy másik bolygóra mennénk," - mondja Atkinson. "Amikor növényi eredetű fosszíliákat keres az ember, az olyan, mint egy időutazás. Ez egy nagyon egzotikus dolog."

Gulbranson szerint ez az expedíció könnyedén az egyik legjelentősebb és legtermékenyebb szezon lehet, melyben a csapat eddig részt vett. A hét fős csapat 2017 novemberében érkezett az Antarktiszra. December elején egy Lockheed LC-130 katonai repülőgép szállította őket a kontinens közepén lévő Shackleton és McGregor gleccserekre. Két tábort állítottak fel, és egy bázist hoztak létre. A 21 napos utazás idején helikopterrel közlekedtek a két hely között.

Új fosszilis erdők

Az ötven kilométer per órás szelek napokig tartottak, néha akár 12 órán keresztül egy huzamban. Ahogy tanulmányozták a sziklákat és túráztak az első táborban, a csapat öt új fosszilis erdőt fedezett fel, amelyek létezéséről senki sem tudott a kontinensen. Találtak néhány fosszilis maradványt a második helyen is, de semmi olyan fontos nem volt ott, mint az első felfedezés során.

A megkövesedett fák úgy néztek ki, mint a megkövesedett erdők a Yellowstone Nemzeti Parkban. Ezen expedíció előtt a tudomány nem volt biztos abban, hogy a permi időszakból fennmaradtak-e üledékes kőzetek az Antarktiszon, de az expedíció tagjai úgy vélik, hogy az üledékessé válás, amit felfedeztek, a kihalással egy időben történt. Ez azt jelenti, hogy ezek az új fosszilis erdők a kihalási eseményen belül és azon túl élhettek, ami három különálló ökológiai kort képvisel 251 millió évvel ezelőtt.

Ezt a kapcsolatot a növények és az ökoszisztémák között a kihalás során nem láttuk eddig. A csapat azt reméli, hogy a felfedezés adhat néhány nyomot arra vonatkozóan, hogy a permi kipusztulás hogyan játszódott le a szárazföldön. Az ősi mikrobiális élet fontos szerepet játszhatott, gyanítja a csapat.

"Próbálom összerakni a kirakós darabjait, de nincs viszonyítási pontom," - mondja Ryberg.

A permi időszak növényei olyanok, melyek ma nem élnek, mondja Ryberg. A Glossopteris nemzetségbe tartozó lombozatcsoportot vizsgálja, amelyek nagyjából 300-200 millió évvel ezelőtt jellemezték a fás növényeket. A fosszilis adatok azt mondják nekünk, hogy a Glossopteris növényeknek általában nyelv alakú leveleik voltak, melyeket vastag szőnyegekben találtak meg, és a tudósok úgy gondolják, hogy lombhullatók voltak.

"A növények annyira furcsák," - teszi hozzá Atkinson. "Van egy csomó különböző morfológia, ami nem látható a modern növényeknél. Minél jobban ismerjük ezeket a növényeket, annál furcsábbá válnak."

Az ilyen múltbeli változások tanulmányozásával a tudósok azt remélik, hogy több ablakot nyithatnak a jövőre nézve. Szorít az idő, mert a természetvédők arra figyelmeztetnek, hogy kb. 300 év múlva az emlős fajok 75 százaléka el fog tűnni a bolygóról. Néhányan azt mondják, hogy 2060-ra az összes faj 30 százaléka kipusztul. Míg a többi kihalási eseményt természetes okok indították el, a jelenlegit más tényezők mellett valószínűleg az élőhely pusztítás, az éghajlatváltozás és a szennyezés okozhatja.

A permi kipusztulást tanulmányozva megtudhatjuk, hogyan reagálnak a fajok és alkalmazkodnak a kihaláshoz, mondja Gulbranson.

Mindaddig, amíg olyan titkok, mint például a "Nagy kihalás" megmaradnak, bátor tudósok fogják járni a távoli helyszíneket, hogy megismerjék bolygónk múltját. Ez a kutatás tudományos ismereteket, kitartást, és talán leginkább kíváncsiságot igényel. (1)

(1) - https://news.nationalgeographic.com/2018/03/antarctica-fossil-forest