Forrás: Portfolio.hu | 2023.04.02.
Jellemző, hogy ha egy jelentősebb hadiiparral rendelkező szereplő szorult helyzetbe kerül (például háborúba sodródik), az exportra szánt termékeit inkább saját haderejének adja, mintsem teljesíti a külföldi megrendeléseket. Így tett Ukrajna is, már a háború első hetei során, de Oroszország esetében is egyre többször bukkannak fel az exportváltozatok az orosz-ukrán frontvonalon. Az orosz-ukrán háború, a fegyverek ottani szereplése, az európai szankciók hatása együttesen jelentkezik abban, hogy az orosz fegyverek és alkatrészek exportja egyre inkább alábbhagy, helyükre pedig új szereplő(k) érkeznek a globális piacon. Az orosz export visszaszorulásának kétségkívül legnagyobb nyertese az Egyesült Államok, de Ukrajna is komoly előnyökhöz jut vele.
Több, mint egy éve tart az eredetileg sokkal rövidebbnek tervezett orosz-ukrán háború, Oroszország pedig – szinte minden téren – súlyos veszteségeket szenved a frontvonalon, emellett pedig az Európai Unió által kivetett szankciók hatására egyre súlyosbodó alkatrészhiánnyal kell megbirkóznia.
Az elmúlt hetekben Moszkva egyre több, régebbi harckocsiját kénytelen leporolni, és a frontra küldeni: a T-62-esek modernizációja nyár óta zajlik, nemrégiben pedig felvételek jelentek meg arról, hogy T-54/55 páncélosok is vasúti szerelvényekre kerültek.
Oroszország azonban nem csak régebbi típusokat vezényel a frontra, hanem az aktív állományban tartott variánsok exportra szánt, szerződéses vásárlóval rendelkező példányai is rendre felbukkannak a harctereken.
T-90: „Bhishma” vagy „Breakthrough”?
Még októberben kerültek elő az első fényképek arról, hogy Oroszország a jelenleg hadrendben tartott legmodernebb harckocsijának, a T-90-esnek az exportra szánt változatát, a T-90Sz variánst látta el az ukrán háborúban használt jelzésekkel, amelyek hamarosan felbukkantak a frontvonalon is.
A frontra vezényelt T-90Sz-eken felfedezhetőek a jellegzetes indiai konfigurációk, ezért sokan azt feltételezték, ezek eredetileg Indiának szánt darabok voltak. A T-90Szből eddig Vietnám és India vásárolt nagyobb mennyiségben (több, mint 1000 darabbal rendelkezik), utóbbinak gyártási engedélye is van rá. Az Sz-változatot többek között a Sztora-1-es elektro-optikai zavaróberendezés hiánya különbözteti meg az M típustól.
A harckocsikkal kapcsolatosan sok történet kering az interneten, India egyet sem erősített meg, Oroszország pedig hallgat. Indiai források feltételezik, hogy ezek azok, az indiai hadsereg tulajdonában lévő a páncélosok lehettek, amelyet modernizációra adott át India, így Új-Delhi hallgatólagos beleegyezésével kerültek a frontra. Az orosz telegramos források szerint valójában India volt az, amely inkább mégsem kérte a T-90Sz harckocsikat és mondta fel a vásárlásukra megkötött szerződést.
A történet bármelyik változata is igaz, mindkettő a helyzet súlyosságára hívja fel a figyelmet. Az előbbi esetében az orosz harctéri veszteségek olyannyira súlyosak (jelenleg meghaladják az 1900 darab általános/közepes harckocsit), hogy kénytelenek azokat a kereskedelmi partnerek modernizálásra/eladásra szánt példányaiból pótolni.
Ha az utóbbi igaz, akkor az pedig azt jelenti, hogy Új-Delhi módosította a harckocsikról, vagy épp kifejezetten az orosz harckocsikról alkotott véleményét, ami akár azt is jelentheti, hogy
az orosz hadiipari cikkek már kevésbé kelendők a nemzetközi piacon.
Az indiai hadseregnek jelenleg (amely páncélos erőinek mintegy 90 százalékát harckocsik alkotják) mérlegelnie kell, hogy az orosz páncélos erők teljesítménye az orosz és az indiai harckocsipark fő támaszának számító T-72-eseknek és T-90-esek technológiai gyengeségének köszönhető-e, vagy a harckocsi rossz taktikai és műveleti alkalmazásának. Az esetlegesen megváltozott indiai állásponttal kapcsolatban előszeretettel idézik Deepinder Hooda indiai altábornagy azon kijelentését, hogy ma már
Egyetlen páncéltörő irányított rakéta képes visszatartani egy egész harckocsi ezredet egy szűk himalájai hágónál.
Tovább erősíti az orosz exporttal kapcsolatos kétkedéseket, hogy nem csak a súlyos veszteségeket elszenvedett harckocsik esetében, hanem a harctéri körülményeknek sokkal kevésbé kitett, mélyen a frontvonal mögött operáló eszközök tekintetében is feltűntek az exportváltozatok a háborúban.
Így járt 2022 decemberében egy Pancír-Sz1 orosz légvédelmi rendszer is: a típusból még a 2010-es évek elején rendelt 50 darabot Irak (ebből 24 darab leszállításra került), de az egyértelműen sivatagi álcafestéssel ellátott exportváltozat egy példánya már az orosz-ukrán fronton is megjelent. Azt nem tudni, miért kötött ki Ukrajnában a Pancír rendszer Bagdad helyett, és hogy hány darabot érint a bevetési helyszín megváltoztatása.
Növekvő alkatrészhiány
Korábban már írtunk róla, hogy Oroszország sokkal nagyobb tempóban használja fel a rendelkezésre álló fegyvereit, mint ahogy azokat pótolni tudná a meglévő raktárkészletből, vagy épp a gyártósorokról.
Az alkatrész-utánpótlást és a gyártást is egyaránt hátráltatja az egyre növekvő alkatrészhiány. A félvezetők és a modern tankokat vezérlő mikrochipek kifejezetten hiánycikkeknek számítanak Oroszországban, miután a háborúra válaszul az Európai Unió szankciókat vezetett be az agresszor állammal történő kereskedelemre – elsőként többek között az elektronikai iparágra.
Bár szeptember végén még India azt állította, az oroszoktól származó alkatrész-ellátás zökkenőmentes, mára ez a véleményük megváltozott.
Március végén az indiai légierő jelezte az ország parlamentjének, hogy nem kapták meg Moszkvától egy,szerződésben vállalt „jelentős hadianyag szállítmányt”. A parlament elé kerülő jelentésben szerepel az is, hogy a késedelemért Oroszország ukrajnai invázióját okolták és a feltételezések szerint az indiai hadsereg által vásárolt eszközök is a frontvonalra kerülhettek.
Bár a jelentés nem részletezi, milyen felszerelések szállításával esett késedelembe Oroszország, az értesülések szerint két darab Sz-400 Triumpf légvédelmi rendszerről lehet szó. India továbbra is nagyban függ az orosz alkatrész-ellátástól (a légierő esetében Szu-30 és MiG-29-es vadászgépekről van szó), a Stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet (SIPRI) márciusi jelentése szerint Oroszország szállítja India fegyvereinek és katonai felszereléseinek mintegy 45 százalékát.
Hasonló problémákkal küzdenek azon európai országok is, akik Ukrajna mellé álltak a konfliktusban. Szlovákia MiG-29-esei, Észak-Macedónia pedig a Mi-24 helikopterei és Szu-25-ös harci repülőgépei esetében panaszkodott arról, hogy egyre szűkülnek a lehetőségeik a gépek karbantartásához szükséges orosz alkatrészek beszerzésénél.
A legnagyobb nyertesek: az Amerikai Egyesült Államok és Ukrajna
Az orosz fegyver- és alkatrész-export visszaszorulásának kétségtelenül a legnagyobb nyertesei az Amerikai Egyesült Államok és Ukrajna. Ukrajna legfőképp azért, mert az európai országok sorra döntenek úgy, hogy a régebbi, orosz haditechnikát átadják Kijev részére. A döntésben nem egyedüli tényezőként, de mindig megjelennek az orosz alkatrészek beszerzésével kapcsolatos hiányosságok.
Nem elhanyagolható szempont az is, hogy az évtizedes béke hamis illúziójában élő európai államok újonnan feltámadó hadiiparában egyre kisebb szerep jut az orosz hadiiparnak. Az Ukrajna támogatójaként fellépő kelet-európai államok a jelen helyzetben kénytelenek levonni azt a következtetést, hogy a meglévő technológiájuk karbantartása nagyban függ az agresszor államtól, ezért sorra hozzák meg a döntéseket arról, hogy
ezeket a fegyvereket nyugati országokban gyártott rendszerekre cserélik az idő előrehaladtával – miközben a kiselejtezett állománnyal az oroszok ellen harcoló ukrán fegyveres erőket segítik.
Itt jön a képbe az Amerikai Egyesült Államok, mint a visszaszoruló orosz fegyverexport egyik legnagyobb nyertese. Az amerikai „csodafegyverek” (mint a HIMARS) sikeres első éles bevetése Ukrajnában alapjában lendítette fel az amerikai hadiipari megrendeléseket.
A Biden-kormányzat ezen kívül aktívan segíti a hazai ágazatot azzal, hogy hatalmas anyagi támogatást nyújt azon, új beszerzési forrásokat kereső államoknak, akik hajlandóak orosz technológiájukért cserébe amerikai fegyverzetet vásárolni.
Így történt ez Szlovákia esetében is, akik az Ukrajnának átadott MiG vadászrepülőkért cserébe az árának tizedéért juthatnak majd hozzá az amerikai Bell gyártó jelenlegi legmodernebb, AH-1Z Viper „Zulu Cobra” harci helikoptereihez. Nagy valószínűséggel az észak-macedón védelmi minisztérium előtt heverő öt ajánlat közül is legalább az egyik amerikai.
Ezen kívül az Amerikai Egyesült Államok megpróbál benyomulni a hagyományosan az orosz fegyverexport által uralt piacokra is, legfőképp Indiában. Miközben Új-Delhire egyre nagyobb nyomás nehezedik, hogy csökkentse a fegyveripara orosz kitettségét a jelen környezetben, addig mind az Egyesült Államok (F-21-es vadászgép), mind Svédország (Gripen) részt vett és felajánlotta megvételre a saját gyártmányait a 2023-ban tartott indiai katonai légi bemutatón.
Változó egyensúly a globális fegyverexportban
Oroszország fegyverexportja az orosz-ukrán háború következményeként egyre inkább kiszorul a nemzetközi piacokról – függetlenül attól, hogy ő maga nem szállítja le a hadsereg növekvő belföldi igényei miatt, vagy esetleg a megrendelők állnak el a szerződéstől látva az orosz hadiipar nehéz helyzetét vagy épp a fegyverek alul teljesítését éles bevetési körülmények között.
Ezzel szemben az Amerikai Egyesült Államok hadiipara, a kormányzat hathatós támogatásával egyre inkább leuralja a globális teret, és igyekszik minél több szerződést kötni a jelenlegi helyzetben: akár új szereplők bevonásával (India), akár hagyományos szövetségeseknek való értékesítéssel (Szlovákia). Nem elhanyagolható tény az sem, hogy utóbbi országokban az egykori szovjet/orosz technológiát helyettesítik egy nyugati fegyverrendszerrel.
És hogy mi lesz a sorsa az alkatrészhiánnyal küzdő országok orosz fegyverrendszereinek? Bár ezen fegyverek jó része kevés harci erőt képvisel (az észak-macedón Szu-25-ösök már csak alkatrészként használhatóak), ezek így is az ukrán fegyveres erők kezére jutnak fegyveradományok formájában. Ezzel pedig – akár alkatrészként, akár tényleges fegyverként – de
tovább erősítik Kijev ellenállásást az orosz offenzívával szemben.
A címlapkép illusztráció, azon egy indiai T-90-es látható, egy 2020-as fegyverbemutatón. Címlapkép forrása: T. Narayan/Bloomberg/Getty Images
| 
