Forrás: válasz.hu | Bod Péter Ákos | 2014.08.25.

„Nyilván úgy érzik a legfőbb döntéshozók, hogy a sok egyeztetés, a szakvélemények bekérése a gyengeség jele. Magam fordítva látom: az értelmes, jól argumentált döntési javaslat attól csak életrevalóbb és így tartósabb lesz, ha többen látják.” Bod Péter Ákos írása

Már bő öt éve forrong a devizahitelezés ügye hazánkban. 2011-ben jött a kedvezményes előtörlesztési törvény, ami az ügyfélkörnek csak kisebb felét érintette. Számos részmegoldási javaslatot követően a devizaadósok ügyében az igazságügyi miniszter június végén nyújtott be egy újabb, átfogó törvényjavaslatot, amelyhez több módosítást is beadtak a képviselők. Egy hétre rá az Országgyűlésben el is fogadták a törvényt. Annak hatásáról, következményeiről még sokat beszélünk, hiszen – a még nem teljesen ismert részletszabályozástól és az érintettek jogi lépéseitől függő módon – ezermilliárdos átrendeződések történhetnek a magyar pénzintézeti rendszerben. Az áttételes hatásokat pedig különösen nehéz előre látni.

De nem ez a mostani témánk, hanem az, hogy az Európai Központi Bank (EKB) minapi jogi véleménye szerint a magyar kormány (ismét) kötelezettséget szegett. Hazánk az Európai Unió tagjaként az EKB-ról szóló közös joganyag értelmében köteles konzultálni a pénzügyi rendszert érintő törvénykezés folyamatában. Az EKB észrevételezte, hogy június 27-én, azaz a javaslat parlamenti benyújtásának napján kapott felkérést a magyar szakminisztériumtól (NGM) a „fogyasztói kölcsönszerződésekre vonatkozó egyes intézkedések” ügyében beadott törvényjavaslat véleményezésére. A Nemzetgazdasági Minisztérium viszont a benyújtott számos módosító indítvány egyikét sem küldte meg az EKB-nak, és az Országgyűlés már július 4-én el is fogadta a törvényjavaslatot. Magyarán nem adtak időt és ezzel érdemi esélyt sem arra, hogy állást foglaljon a központi bank az országgyűlési képviselők elé tárt témakör jog- és célszerűsége dolgában.

Az ügyben sok új elem nincs. Már az előző kormányciklus legelején, a talányos című „Egyes gazdasági és pénzügyi tárgyú törvények megalkotásáról, illetve módosításáról szóló”, 2010-es törvény beterjesztésekor is lehetetlenül rövid időt kapott az EKB. Pedig abban a salátatörvényben sok egyéb mellett benne volt a devizában nyújtott ingatlanhitelezés megszüntetése, a jövedelemkorlát bevezetése a Magyar Nemzeti Banknál, a pénzügyi szervezetekre kirótt különadó, valamint az otthoni pálinkafőzés adómentessége is (az utóbbi persze nem az EKB reszortja, de uniós szabályrendet érintő ügy). A rákövetkező nem is akármilyen pénzügyi törvények elfogadása utáni EKB-vélemények záró sora gyakorta ugyanaz: a kormány vegye figyelembe, hogy a banknak a vonatkozó uniós joganyag szerint véleményének előterjesztéséhez legalább egy hónap jár, és a kormány máskor tartsa be a szabályokat.

Nem vagyok naiv. Tudható, hogy a magyar kormányzat 2010 óta nem krónikus feledékenységből mulasztja el kikérni valamennyi esetben az EKB vagy a Bizottság véleményét, hanem egyfelől, mert siet, másfelől pedig tudja (sejti), hogy mi lenne a partner álláspontja. Ebben a konkrét ügyben egyébként azt írta az EKB, hogy a bankokra kirótt új szabályok visszamenőleges hatálya nincs összhangban a vonatkozó uniós szabályokkal, valamint a magyar bankrendszerre gyakorolt várható hatás negatív, és az visszaüthet az egész gazdaságra, a magyar pénzügyi piacokra. A véleményt most elolvashatták az újságolvasók, sőt a képviselők is, de már a döntésük után. Aligha hihető persze, hogy lényegesen más törvényt alkotnak, ha az EKB szakmai véleményét bevárva a szavazás három héttel később van. Nálunk gyorsan termel a törvénygyár, és szűkkörű az érdemi konzultáció.

A gyorsaság, az érdekszervezetek felpuhító szándékú javaslatainak negligálása hozhat előnyt. Ám hátrányt is, főként a döntés minőségét illetően. Nyilván úgy érzik a legfőbb döntéshozók, hogy a sok egyeztetés, a szakvélemények bekérése a gyengeség jele. Magam fordítva látom: az értelmes, jól argumentált döntési javaslat attól csak életrevalóbb és így tartósabb lesz, ha többen látják, mielőtt a döntésre hivatott testület elé kerül. És nem kell minden nézetet befogadni. A döntés így is, úgy is jogszerű (vagy az Országgyűlés olybá’ veszi). A konzultációs kötelezettségek betartásával meghozott döntés legitimációja azonban erősebb.