Forrás: 444.hu | Horváth Bence | 2022.12.08.

„A magyar kormány visszaélt az állampolgárok személyes adataival a 2022-es országos választási kampány során, ami aláásta állampolgárok az magánszférájának védelmét, és még inkább a kormánypárt, a Fidesz javára billentette az amúgy is egyenlőtlen versenyfeltételeket” – ez tán a legfőbb állítása annak a jelentésnek, amit a Human Rights Watch (HRW) nemzetközi jogvédő szervezet készített az idei magyar választási kampányról, és ami december elején jelent meg.

A kutatásban magyar szakemberek is segítették a HRW munkáját, köztük a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) két munkatársa, Döbrentey Dániel, a szervezet választási jogi programjának koordinátora, és Remport Ádám, a TASZ magánszféraprojektjének jogásza. Velük beszélgettünk arról, hogy hogyan készült el a jelentés, és melyek a legfontosabb megállapításai.

A TASZ-t 2021 nyarán kereste meg a HRW digitális jogokkal és választásokkal foglalkozó kutatója, Deborah Brown, hogy szeretné követni a magyar választás történéseit, elsősorban azt vizsgálva, hogy milyen digitális jogi problémák merülnek fel. És mint a magyar jogvédő szervezet munkatársai mesélik, elmondták ugyan Brownnak, hogy nagyon szívesen segítenek, de jelezték neki azt is, hogy a magyar kampány finoman szólva „közepesen digitalizált”, és az esetleg felmerülő adatvédelmi problémák sem feltétlenül digitális jogi természetűek lesznek.

Remport Ádám elmondása szerint Brown a kutatás kezdetén a nyugati országokban szerzett tapasztalatai alapján elsősorban a közösségi médiában zajló mikrotargetelési aggályokra gondolt, mint amelyek a Cambridge Analytica-botrány után váltak igazán ismertté. De aztán jött a magyar kampány, és valami egészen másba futottak bele.

Elképzelni se tudtuk

A Human Rights Watch jelentésében ugyanis végül messze nem a közösségi médiás visszaélésekre jutott a legnagyobb hangsúly. Hanem arra, hogy a kormánypártok hogyan aknázták ki az állami erőforrásokat, és ezeket hogyan állították a kampányuk szolgálatába.

2020 telén, amikor elérhetővé vált itthon is az oltás, létrehoztak egy kormányzati oldalt, ahol regisztrálni lehetett az oltásra, és eleinte csak ezen a felületen lehetett vakcinához jutni. Akkor próbáltuk megtudni mi is, hogy kötelező-e regisztrálni ahhoz, hogy oltást kaphassunk, de a kormány és a hatóságok hosszú időn át nem adtak erre egyértelmű választ. És mivel nagyon sokan vártak már az oltásra, emberek milliói láttak neki a regisztrációs folyamatnak.

És mint Döbrentey Dániel meséli, jogvédők már akkor felhívták a figyelmet az oldalon felmerülő adatvédelmi problémákra. Az oldalon ugyanis az adataink megadására szolgáló rubrikák alatt volt egy doboz, amiben a felhasználók jóváhagyhatták, hogy ha regisztrálnak az oltásra, egyúttal hozzájárulnak ahhoz is, hogy a kormány további kapcsolattartás és információátadás céljából kezelje az adataikat. A megfogalmazás nagyon általános volt, nem derült ki belőle, hogy ez csak a járvánnyal kapcsolatos tájékoztatásra vonatkozna.

A kockát nem volt muszáj beikszelni, de közvetlenül a mindenképp beikszelendő kocka alatt volt, melyben azt kellett jeleznünk, hogy megértettük és elfogadtuk az adatkezelési tájékoztatóban foglaltakat. Melyből amúgy kiderült, hogy aki regisztrál, automatikusan átadja az adatait a Rogán Antal vezette Miniszterenöki Kabinetirodának, és onnan továbbítják a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelőnek (NEAK), ami összeveti ezeket az általa vezetett más nyilvántartásokkal, majd felveszi a kapcsolatot a háziorvosunkkal.

A TASZ munkatársainak elmondása szerint 2020-ban és 2021-ben tényleg csak a járvánnyal kapcsolatos információkat küldtek ki erre az emailcímre, ám 2022 elején megváltozott a helyzet. Elsőnek más témában, de kevésbé kirívó leveleket küldtek ki, például a családtámogatási intézkedésekkel kapcsolatban. De aztán a háború kitörésekor már a vakcinaregisztráció idején megadott emailcímen értesítették az embereket arról is, hogy Márki-Zay Péter és az ellenzék bele akarja sodorni az országot a háborúba.

Ez volt az a pont, amikor a TASZ egy ügyfelüket képviselve a Nemzeti Választási Bizottsághoz (NVB) fordult. Beadványukban azzal érveltek, hogy a levél kiküldésével sérült a politikai szereplők közötti esélyegyenlőség elve, hiszen a kormánypártok egy kormányzati szerv, a Kormányzati Tájékoztatási Központon keresztül hozzáférhettek több mint hatmillió emailcímhez, és kampányanyagot küldhettek ki a címekre. És ez egy olyan adatbázis, melyhez más pártok nem férhettek hozzá.

Emellett felvetették azt az érvet is, hogy vajon mennyire jóhiszemű ezt az adatbázist így felhasználni, amikor a regisztrálók eleve egy homályos dologba egyeztek bele, ráadásul sejthetően felfokozott, zaklatott lelkiállapotban: 2020 decemberében súlyos volt a járványhelyzet, a kormány rengetegszer elmondta, hogy csak a vakcina a kiút a járványból, és aki nem regisztrál, nem juthat vakcinához, ezért aztán sokan vélhetően nem foglalkoztak az adatkezelési tájékoztatóval, amikor végre alkalmuk nyílt vakcináért jelentkezni.

„Ezt a beadványt az NVB hézagmentesen utasította el”

– mondja Döbrentey. Elmondása szerint a választási bizottság arra hivatkozott, hogy nincs hatáskörük vizsgálni adatvédelmi jogsértéseket, hiszen ők csak a választással foglalkoznak. Emellett beidézték a Miniszterelnöki Kabinetirodának és a Kormányzati Tájékoztatási Központnak feladatköreit kijelölő rendeletet, és ebből levezették, hogy ami történt, az a jogszabályban foglalt tájékoztatás, nem pedig kampány. A TASZ munkatársainak elmondása szerint emellett az NVB a beadványukat elutasító indoklásában kifejtette azt is, hogy az állami semlegesség elve, azaz például hogy ne mondja meg a kormány, hogy kire szavazzunk, idejétmúlt, meghaladott dolog, és erre ne nagyon hivatkozzanak a jövőben sem.

A TASZ továbbment a Kúriára, ahol felemás ítélet született: a Kúria egyfelől kimondta, hogy az adatvédelmi dolgokat ők sem vizsgálhatják, de megállapították azt is, hogy történt jogsértés, és a levélküldés megsértette a választási eljárás alapelveit, úgymint az esélyegyenlőséget és a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás elvét.

De a jogvédők nem örülhettek sokáig, mert következett az Alkotmánybíróság, amely viszont arra jutott, hogy a Kúria döntése Alaptörvény-ellenes, ugyanis megsértették a kormány tisztességes eljáráshoz való jogát, és döntésük szerint a kormány csak a demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges szabad tájékoztatás jogát gyakorolta. A TASZ munkatársai szerint az Ab érvelését úgy is lehetett érteni, mintha a testület szerint a kormánynak és az államnak is lenne szólásszabadsága, amit meg lehetett volna sérteni. Ez persze teljes képtelenség, teszik hozzá, hiszen szólásszabadsága jog szerint csak a magánszemélyeknek van.

Az Alkotmánybíróság az ítéletében kiemelte azt is, hogy rendkívül komplex helyzet alakult ki a háborúval és a válsággal, és ilyenkor a kormányoknak kötelessége tájékoztatni, és ezt szerintük nem vette figyelembe a Kúria. Mint Döbrentey fogalmazott, ez azért igazán érdekes, mert más ügyekben pont az Alkotmánybíróság szokott arra hivatkozni, hogy ők nem ítélhetnek meg ténybeli kérdéseket, csak jogi kérdésekben tudnak eljárni, azaz hogy valami sérti-e az Alaptörvényt vagy sem.

Az Alkotmánybíróság új eljárásra kötelezte a Kúriát, ahol pedig kimondták, hogy mégsem történt jogsértés, gyakorlatilag azzal érvelve, hogy Alkotmánybíróság is ezt mondta és megszűnt a mozgásterük az ügyben.

„Ez tényleg olyasmi, amire épeszű ember nem gondolt előre, hogy megtörténhet. Hogy a kormány az állami infrastruktúrát és egy világjárvány nyomán keletkezett adatbázist felhasználva mozgósít saját maga mellett, és a teljes jogorvoslati rendszer asszisztál hozzá. Ez totális Black Mirror”

– mondja Döbrentey Dániel, aki hangsúlyozza azt is, hogy több mint hatmillió embert érintő visszaélésről beszélünk, hiszen közel 6,5 millió embert oltottak be, közülük valószínűleg csak elenyésző számban voltak, akik az oltópontokon előzetes regisztráció nélkül jutottak oltáshoz. „Az állam, ahelyett, hogy megvédte volna ezt a hatmillió embert ettől a jogsértéstől, ő maga tette áldozattá őket” – teszi hozzá ehhez.

A Kúria megismételt döntésével minden hazai jogorvoslati lehetőség odalett, ezért is látták úgy a TASZ-nál, hogy nincs nagyon más eszközük, mint a nyilvánossághoz fordulni, ahogy az történt az NRW-jelentés esetében is.

A miniszterelnök postása

Ugyan a vakcinaregisztrációs lista felhasználása volt a legkirívóbb példája az állami adatbázisok kampányszerű felhasználásának, de közel sem az egyetlen. A Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) például február elején minden érintettnek levelet küldött arról, hogy érkeznek a családi adóvisszatérítések. Önmagában egy ilyen levél még beleférhetne a NAV tájékoztatási feladatkörébe, de a levéllel akadt két bökkenő: egyrészt, hogy kiemelték benne azt is, hogy most van ilyen visszatérítés, bezzeg Gyurcsányék alatt nem volt, másrészt hogy a levelet Orbán Viktor írta alá, azaz mint ahogy a TASZ munkatársai fogalmaztak, a NAV gyakorlatilag Orbán Viktor postásává vált.

Ráadásul ebben az esetben nem is lehetett jogorvoslati kérelemmel élni, mert nem volt még kampányidőszak. És ez rendkívül fontos elem minden hasonló, visszaélésgyanús esetnél: hiába indul meg ugyanis meg az állami erőforrásokkal történő visszaélés a közvélemény formálása már jóval a választások előtt, a hatóságok rendre nem foglalkoznak ezzel, hiszen nincs még kampányidőszak. A TASZ-nál ugyan tudnak arról, hogy voltak, akik büntetőjogi feljelentést tettek a hasonló levelek miatt, például hivatali visszaélés vagy hűtlen kezelés gyanúja miatt, de ezek a feljelentések hamar visszapattantak a hatóságoktól.

Kevéssel a választások előtt az Agrárkamara hivatalos emailcíméről is levelet kaptak a kamarai tagok, „Fontos üzenet Orbán Viktortól, Magyarország miniszterelnökétől” tárggyal, melyben Orbán Viktor a szomszédban dúló háborút is emlegetve alig burkoltan a kormánya mellett kampányolt. A TASZ több ügyfele nevében ismét a hatóságokhoz fordult, de az eljárásnak hasonló konklúziója lett, mint a vakcinaregisztráció esetében: az NVB és a többi fórum szerint rendben volt a levél kiküldése, hiszen ez csak tájékoztatás volt, és a gazdákat különösen érzékenyen érintheti a háború.

„Azt nem értem ezekben a történetekben, hogy azt a logikai lépést miért nem tudják megugrani, hogy az Agrárkamara miért ne tájékoztathatna erről úgy, hogy az nem Orbán Viktor aláírásával történik, és nincs benne egy szó sem a választásokról. Ha valóban az lenne a cél, hogy tájékoztatva legyenek a gazdák mondjuk arról a valós kérdésről, hogy hogyan érinti a műtrágyapiacot a háború, azt megírhatná maga a kamara is” - mondja erről Döbrentey, míg Remport Ádám újabb példaként az Államkincstár által kiküldött JóKor magazint említi, ami szintén gyakorlatilag egy kormányzati reklámanyag, ezúttal nyugdíjasoknak postázva.

Remport elmondása szerint amúgy mind a NAV, mind az Államkincstár esetében van törvényi felhatalmazása alapja, hogy ők proaktív tájékoztatást nyújtsanak a lakosság felé, úgyhogy ez a két eset nem is elsősorban adatvédelmi szempontból aggályos. De itt jön képbe az a szempont, hogy a Péterfalvi Attila vezette Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) elméletileg egy ombudsmanszerű szerv, azaz alapjogi szempontból is vizsgálhatná a történteket, és tehetne ajánlásokat, hogy ne legyenek hatályban olyan jogszabályok, melyekkel a kormány visszaélhet.

Mire való a hatóság?

Míg a NAV és az Államkincstár esetében a törvények adtak jogi lehetőséget a levélküldésre, az Agrárkamara esetében nincs ilyen jogszabály, így mint a HRW-nek küldött válaszukból kiderült, a NAIH hatósági eljárás keretében el is marasztalta a kamarát.

Felmerülhet még lehetőségként, hogy valaki személyiségi jogi pert indítson, azt állítva, hogy az állami adatkezelők visszaéltek a személyes adataival, de ez Döbrentey Dániel elmondása szerint kockázatos dolog. Egyrészt mert ez polgári peres eljárás lenne, ügyvédi költségekkel, és egy esetleges kedvezőtlen ítélet esetén fizetni kéne a másik fél perköltségeit is, valamint mert az Ab egyszer már kimondta, hogy minden rendben volt a levélküldéssel, így kérdés, melyik bíróság jutna ezzel ellentétes álláspontra, még ha némileg eltérő jogi kérdést is kellene itt vizsgálnia.

Döbrentey szerint amúgy ha ebben az egész sztoriban van ősbűn, akkor az az a törvényszakasz, amely kimondja, hogy az állam és az állami szervek jogszabályok által meghatározott feladatellátása, kommunikációja nem minősülhet kampánynak. Erre hivatkozva lehetséges aztán, hogy aggályok nélkül használják fel a vakcinaregisztrációs emailcímeket, vagy küldenek ki kampányanyagokat állami szervek nevében, ha pedig valaki ezt kifogásolja, csak széttárják a kezüket, hogy a jogszabályok szabta keretek között kommunikálnak épp a lakossággal. Ezt egészíti ki az a passzus, ami lehetővé teszi állami szervek (pl. a Kabinetiroda számára is) azt, hogy a tisztességes eljáráshoz fűződő joguk sérelmére hivatkozva az Alkotmánybírósághoz fordulhassanak.

„Odáig megyek, hogy ez a kivételt (azaz hogy az állami szervek feladatellátása nem minősül kampánynak) úgy ahogy van, törölni kellene a törvényből, mert ez borítja fel annyira az egyensúlyt a kampányban, hogy az állam, a kormány és a kormánypártok együttműködve innentől bármit megtehetnek” – mondja erről.

A másik komoly probléma, hogy a hatóságok az adatvédelem kérdésének egészét teljesen kívülállóként kezelik a választási joganyagtól, és épp ezért szinte semmilyen visszaélést nem vizsgálnak érdemben a választási szervek.

Mint a TASZ munkatársai összefoglalják, a választási eljárási törvény úgy fogalmaz, hogy a választásra irányadó jogszabály megsértése miatt lehet helye jogorvoslatnak. Ez azonban rendkívül parttalan megfogalmazás. Alapból két nagy törvény van, ami a választást szabályozza, a választási eljárási törvény és az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvény, de tudni, hogy nem csak e kettőre vonatkozik a kitétel. Például amikor politikusok bemennek iskolákba kampányolni, akkor a köznevelési törvény egy konkrétan ezt tiltó kitétele alapján állapítják meg a hatóságok, hogy ez jogsértő volt.

„Nagyon kardoskodnék amellett, hogy miért ne lehetne a GDPR vagy az infótörvény is választásra irányadó jogszabály, ha éppen ezt sértik meg a kampány során. De ez inkább jogalkalmazási, semmint jogalkotási kérdés” – mondja erről Döbrentey, miközben mindketten hangsúlyozzák azt is, hogy közben a NAIH működését kijelölő jogszabályi háttér egyáltalán nem rossz minőségű, és a problémák sokkal inkább a gyakorlati megvalósulásban vannak.

A hazai adatvédelmi jogi szabályozási keretet ugyanis anyagi szempontból a GDPR határozza meg, mellé jön az infótörvény, a különféle eljárási szabályokkal, és ezek is elméleti szinten teljesen rendben vannak. Remport Ádám elmondása szerint a legkomolyabb felmerülő hiányosság, hogy a NAIH elnökét a miniszterelnök választja ki. Ráadásul ha valakit kineveznek a hatóság élére, kilenc éves mandátumot kap, és rendkívül körülményesen lehet csak onnan aztán elmozdítani.

„Bár a hosszú mandátum és a stabil pozíció a függetlenség garanciája is lehetne, az alkotmányjog nem tud mit kezdeni egy olyan helyzettel, amikor a kinevezett a garanciák ellenére lojális egy politikai erőhöz. Ilyen esetben a függetlenséget védő szabályok éppen, hogy bebetonozhatnak egy politikailag elkötelezett szereplőt” – mondja erről Remport.

Péterfalvi Attilát 2020-ban nevezték ki újra, így az ő mandátuma 2029-ig érvényes. És Remport szerint ebben a rendszerben kódolva van, hogy a személyi elköteleződés rendkívül meghatározóvá váljon.

„Persze, lehetnek hiányosságok a jogszabályokkal is, de még az alapvetően jó szabályozás mellett is, mint amilyen az adatvédelem, látjuk, hogy ha kell, a NAIH totálisan szembemegy a GDPR-ral is. Kicsit a verőemberek a választási irodában szindróma ez: ha nagyon kenyértörésre kell vinni a dolgot, akkor bármennyire is ciki, de beleállnak.”– teszi hozzá ehhez.

Szerintük erre a beleállásra példa az is, amikor a NAIH megvizsgálta ugyan a vakcinaregisztrációs oldalt, de arra jutott, hogy az, ahogy ott közelebbről meg nem határozott, további kapcsolattartás céljából kérték a hozzájárulást, egy tökéletesen meghatározott cél volt, ennél pontosabb meghatározásra nem lett volna szükség. Ez azonban élesen szembemegy a Magyarországon is hatályos GDPR-ral, ami kimondja, hogy a hasonló hozzájárulásoknak mindig konkrét adatkezelési célokhoz kell kapcsolódnia.

A vakcinaregisztrációs hozzájárulás esetében az még egy elfogadható olvasat lehetett volna, hogy a kontextusból adódóan a járványkezeléssel kapcsolatos információk továbbításához járultunk hozzá, még ha ez az adatkezelési tájékoztatóból nem is derül ki egyértelműen, de azt ekkor még nyilvánvalóan senki nem feltételezhette, hogy egy még ki sem tört háborúról és az ellenzék szerepéről kap majd kormányzati tájékoztatást. A TASZ szakemberei ezért sem értik, hogyan juthatott a NAIH arra az álláspontra, hogy ez az egész történet jogilag rendben volt.

A hatályos jogszabályok szerint amúgy azok, akik vakcinára regisztráltak, bármikor visszavonhatják a hozzájárulásukat, és akkor az adatkezelő köteles törölni az eredeti adatbázisból az emailcímüket.

A hungarikum és a hagyományos problémák

A több mint 80 oldalas jelentésben hangsúlyos szerep jut az eddig említett példákra, azaz hogy a magyar választások során hogyan szűnt meg teljesen az állam, kormány, és a kormánypártok közötti határ, és hogyan aknázza ki a kormánypárt a másik két ág erőforrásait. De emellett szóba kerülnek azok a témák is, melyeket a világ számos országából ismerni.

Mint a TASZ jogászai fogalmaztak, míg a vakcinaregisztrációs adatfelhasználás hungarikum, addig a facebookos targetálásos kampányok sokadik hullámban érkezett csak Magyarországra, és hasonlóan zajlott, mint számos országban. A kampány során látták, hogy minden politikai párt nagyban támaszkodott a Facebookra, az ellenzéki pártok még jobban is, hiszen itt próbálták meg behozni a hátrányt, ami az „offline világban” érte őket.

Ám ez egy rendkívül nehezen áttekinthető terep: a kutatás során próbálták ugyan megtudni, hogy a pártok mi alapján és hogyan célozták hirdetéseikkel a választókat, de sehonnan nem kaptak érdemi választ. Mint fogalmaztak, kampányszempontból az egész Facebook szürkezónás terület, és komoly kérdéseket vet fel, hogy mit lehet kezdeni egy olyan kampányeszközzel, ami teljesen független a magyar államtól, és nincs vele szemben hatékony jogorvoslati lehetőség.

(A 444 és Lakmusz a HRW tanulmányban is szereplő Who Targets Me projekt médiapartnere volt. Mindkét lap válaszolt a tanulmányt készítő kutató kérdéseire.)