Forrás: Új Világtudat | 2019.11.19.

A 2400 éves Uszty-Taszejevói bálvány "a középkor elején átalakuláson ment keresztül," amikor elveszítette európai megjelenését. De vajon miért történt ez a középkori plasztikai műtét? A másik rejtély, hogy miért voltak majdnem két évezreden keresztül kaukázusi vonásai, mielőtt Szibériát meghódították az oroszok?

Egy kifürkészhetetlen arc bámul ránk a múltból. Ez a bálvány - valójában egy egész sor bálvány - pontosan keleti-délkeleti irányba néz a homokkő domboldalon, amely Krisztus születése előtt több száz évvel korábban már itt állt, a modern ember azonban csak 1975-ben fedezte fel újra.

A ma látható fő kőszobor egy széles mandula alakú szemű és okker színű pupillával rendelkező embert ábrázol. Hatalmas orra van óriási orrlyukakkal, tágra nyílt szájjal, kusza bajusszal és szakállal. Ám mégsem minden az, aminek látszik, ami a legészakibb példája az ilyen jellegű szobrászatnak Ázsiában, mivel "plasztikai" beavatkozást végeztek rajta a történelem során, talán 1500 évvel ezelőtt, hogy ezzel egy kevésbé kaukázusi, helyette inkább ázsiai megjelenést kapjon, a szakértők szerint.

Jurij Grevtszov régész elmondta: "A szobor elemzése azt mutatta, hogy az eredeti kép bizonyos javításokon ment keresztül. Az első 'változatot' ütögetéssel, és a vonalak polírozásával hozták létre. Valószínűleg mindezt egy ember készítette, aki úgy tűnik, hogy nagyon erős kézzel és jó ízléssel rendelkezett."

"A szobor körül talált leletek között az ősi szerszámok, fegyverek és bronz tükrök azt sugallják, hogy ezt és más viharvert és bukott bálványt homokkőből faragták ki, amely szertartások helyszíneként szolgált az időszámításunk előtti második és negyedik század között."

"A korai középkorban azonban egy 'kevésbé tapasztalt szobrász' kezdett el dolgozni a bálványon, és élesen megváltoztatta és szűkítette a szobor aszimmetrikus szemét. Az orrhídját több csapással laposabbá tette, az orr kontúrját megváltoztatta, hogy két mély, átlósan egymáshoz illeszkedő hornyot képezzen. A bajszát és a szakállát részben 'leborotválta'."

Tehát a bálvány eredeti európai megjelenését elveszítette, és ázsiai vonásokat kapott. Vajon miért történt ez?

"A helyszínen talált régészeti leletek alapján ítélve ezt az antropomorf bálványt a szkíta időkben készítették," - mondta Grevtszov. "Az első változás akkor történt, amikor az európaiasabb arcot átalakították, hogy minél inkább mongoloid megjelenésű legyen, valószínűleg a korai középkorban történt, amikor a népesség megváltozott az Angara folyó területén," - mondta.

Más szavakkal, az ide érkező etnikai csoportok azt szerették volna, hogyha a bálvány inkább az ő megjelenésükre hasonlítana.

A harmadik átalakításra valószínűleg az orosz emberek érkezésekor került sor, akik a helyi lakosságot megismertették a dohányzással és a pipázással. A bálványon történt újabb változás ezt követően történt, amikor egy 1,5 cm átmérőjű kúpos lyukat fúrtak a szobor szájába.

Szibéria orosz meghódítása - a mai Krasznojarszk - a 17. században érte el a térséget. Grevtszov szerint a kőbálvány az egyetlen ilyen jellegű az északi tajgán, a legközelebbi hasonló szobor Hakaszföldön található, mint 500 kilométerre délre.

Vajon miért lehetett az eredeti arcnak kifejezetten európai jellege - egyesek szlávnak tekintik -, amikor a mai őslakos szibériai csoportok ázsiai megjelenésűek?

A válasz az lehet, hogy a szkíta népeknek - az iráni eurázsiai nomádok nagy csoportjának, amely akkoriban sok szibériai térségben uralkodott - valójában európai megjelenése volt.

Az abból az időszakból származó emberek arcainak rekonstruálása, például az Altaj-hegységben, szintén ezt mutatja.

"A helyszínen talált gazdag régészeti anyag öt fő csoportra osztható," - mondta Grevtszov. "Fegyverek - kő, csont és fém nyílhegyek, kések és fejszék; bronz tükrök; hevederek és dekorációik; medve és jávorszarvas koponyák darabjai rituálék nyomaival, például amikor az alsó állkapcsot levágták; és rituális elemek, mint például a szarvas agancsból készített sámán korona," - mondta.

"Az összes leleten tűz nyomai találhatók. A leletek típusát, koncentrációját és helyét tekintve arra a következtetésre juthatunk, hogy rituális célokra használták őket. Ez egy áldozati helyszín volt, ahol minden áldozatot eltemettek."

Az úgynevezett Uszty-Taszejevói bálvány a Taszejeva folyó bal partján található, mintegy 4 km-re az Angarával való összefolyásától, és 10 km-re a Pervomajszk nevű falutól, körülbelül 300 km-re északra a regionális fővárostól, Krasznojarszktól.

A helyszínen összességében négy szobor található, egy "faragott asztal" és egy hely, ahol a medvéket és a jávorszarvasokat feláldozták. A folyóparttól 480 méterre, és a vízszint felett 104 méteres magasságban fekszik.

A régész szerint a helyi meszes homokkő mállása vezetett ahhoz, hogy a sziklák furcsa és kissé antropomorf alakúvá váltak. A terület annyira gazdag vasércben, hogy a forrásokban rozsdás színűvé válik a víz.

A felfedező, Makszim Fomenko, aki az idei évben ellátogatott a helyszínre, azt mondta: "Az iránytű megbolondul, akár 20 fokos irányba is eltérhet. A helyiek azt is mondják, hogy a dombok mágnesként vonzzák a villámcsapásokat a viharok során. Talán a korábbi időkben az itt élő emberek ezt jó jelnek tekintették a rituálék helyének kiválasztásakor."

Az egyes rituálék után az áldozatokat a sziklák közötti résekbe rejtették el, és az előző felajánlás maradványainak tetejére rakták.

(1) - https://siberiantimes.com/other/others/features/f0264-siberias-stone-idols/