Nyitólap Regisztráció Belépés

Nyitólap » 2014 » Március » 4 » Svéd lap: A magyar kormány tettei utat törnek az ország legsötétebb erői számára

---

10:41:24 Svéd lap: A magyar kormány tettei utat törnek az ország legsötétebb erői számára

Forrás: GALAMUS-CSOPORT | 2014.03.04. Nagy Gábor A 2006 óta megjelenő Tidningen Kulturen vitarovata közölte Ervin Rosenberg írását Magyarország nehéz választás előtt címmel. Néhány hét múlva parlamenti választást tartanak Magyarországon. Az előző alkalommal a Fidesz győzött. A szavazásra jogosultak harmada választotta azt, hogy Orbán Viktor pártját támogatja. A győzelem olyan lett, mint a földindulás. Közvélemény-kutatási vizsgálatok arra mutatnak, hogy az ez évi választás úgy végződik, mint a 2010. évi. Április 6-án választ kapunk. Szögezzük le: a jelenlegi kormánykoalíció mindent megtett azért, hogy a választás csak az ő győzelmével végződhessék. A választási rendszer alapvetően megváltozott: egyfordulós többségi választást tartanak, a választókerületeket újrarajzolták, etnikai alapon állampolgárságot és szavazati jogot kaptak romániai, szlovákiai és szerbiai magyarok. Válogatott Fidesz-hívekből álló választási bizottság jött létre. Magyarok százezrei számára, akik nyugat-európai országokban dolgoznak, nehezítették meg a szavazáson való részvételt. Egy Glasgowban vagy Hannoverben dolgozó magyar Londonba vagy Berlinbe utazhat szavazni, miközben a frissen esküt tett magyar állampolgárok a szomszédos országokban levélben is szavazhatnak. Hosszú listát lehetne készíteni az alkalmazott metódusokról, amelyek mind a Fidesz győzelmének előzetes biztosítását célozzák. Igazságos választásról nem beszélhetünk. Módszeres politikai tisztogatás és kezes férfiak, nők gyakran két periódust meghaladó időre szóló kinevezése révén a Fidesz birtokba vette az államfői tisztet, az Alkotmánybíróságot, a teljes államigazgatást, az összes állami hivatalt [itt a szerző tájékoztatásul zárójelben felsorolja a svédországi megfelelőket – NG], az állami rádió- és tv-csatornák vezetését. Így gondoskodott a Nemzeti Együttműködés Rendszere arról, hogy senki ne léphessen a helyébe. Az ellenzék se, ha minden várakozás ellenére megnyerné a választást. A magyar kormány jelenleg zajló történelemrevíziója felveti azt a kérdést, hogy a Horthy-korszak rehabilitálására és az ország jelenének átértékelésére irányuló törekvések nem erősítik-e az országban amúgy is igen kézzelfogható antiszemitizmust. A kettős beszéd olyan terület, amelyen a magyar államvezetés figyelemre méltó eredményt ért el. Az utóbbi hetek történései megvilágítják ezt a kettősséget. A Fidesz nem elégszik meg a jelen elkobzásával, ezt megtette csaknem száz százalékig. A párt biztosítani akarja magának, kiszolgálóinak és védenceinek a jövőt. De ez nem elég: most még a múltat is el kell foglalni. Ennek előjátéka 2002-ig megy vissza, amikor a Fidesz elveszítette a kormányzati hatalmat. Akkor nyilvánította ki Orbán Viktor: „A haza nem lehet ellenzékben”. Már akkor világossá tette az akkori ellenzéki vezető, hogy ő és pártja testesítik meg Magyarországot és a magyar nemzetet, hogy a nemzeti táboron kívül senki nem lehet patrióta, igaz magyar. Ez a tendencia – a kirekesztés, az „áruló”, a külföld „idegenszívű” ügynöke mint megbélyegzés – jelentősen felerősödött, amióta Orbán visszatért a hatalomba 2010 májusában. Magyarország a náci Németország utolsó szövetségese volt Európában. Horthy rezsimje, amely huszonöt évnyi hatalomgyakorlásával leírhatatlan katasztrófában tette tönkre Magyarországot és előidézte egymillió állampolgár (zsidók, cigányok, magyar katonák, civilek) halálát, minden tekintetben elvetendő és bűnös volt. Orbán Viktor és pártja nem így gondolják. Ellenkezőleg, Horthy politikája nagy részének rehabilitálása érdekében minden megtesznek, az egész felelősséget pedig a nácikra hárítják. Az első lépést az új alaptörvényben tették meg. A legfrissebb bizonyítéka annak az akaratnak, amely arra irányul, hogy tisztára mossa Horthyt és rendszerét csaknem hatszázezer magyar zsidó deportálásának felelősségében, a kormány döntése egy megerőszakolt Magyarországot ábrázoló szobor felállításáról. A szobornak azt kell megmutatnia, miként támad rá a birodalmi sas Gábriel arkangyalra (azaz Magyarországra, az ártatlan áldozatra) és tesz rajta erőszakot. Ez nem más, mint színtiszta történelemhamisítás. Magyarország megszállása a náci Németország által 1944. március 19-én úgy ment végbe, hogy magyar oldalról egyetlen puskát sem sütöttek el. Ellenkezőleg, a német bevonulást öröm fogadta. Néhány tucat ellenállót elmozdítottak a politikai életből, némelyeket letartóztattak, ismét mások illegalitásba vonultak. A kormányzó maga, a parlament, az államapparátus, a hadvezetés, a rendőrség, a csendőrség mind zavartalanul ténykedhetett tovább, mintha mi sem történt volna. Igen fontos volt a magyar államapparátus személyzete (nem pedig Adolf Eichmann és az ő néhány tucat embere), kerekítve 200 ezer magyar, akik rekordidő alatt és ritkán látott bestialitással keresztülvitték a gettósítást és az Auschwitzba szállítást. Ezért a nagy hallgatás arról, hogy a német megszállás (amely nem megszállás volt) valójában csak beteljesítette huszonöt év igyekezetét: törvényfolyammal előbb kiszorítani és kirabolni az ország zsidóit, aztán eltüntetni őket. Napjaink múltba igyekvő, nemzetfelfogását tekintve etnonacionalista magyar államvezetésének, amely nem akarja elveszíteni a „nemzeti érzelmű” emberek támogatását, szüksége van erre a történelemhamisításra, ezért tesz meg mindent annak érdekében, hogy áttolja a felelősséget a nácikra és a nyilasokra. Ez cselesen történik, és erőteljes ködképzés közepette. Nemzetközi összefüggésben, konferenciákon és a hivatalos megnyilvánulásokban ugyanis más nyelvet használnak, mint odahaza. Amikor Magyarország miniszterelnöke a saját és kormánya harcáról beszél, amelyet a nemzetközi multióriások, a bankok, általánosságban a „karvalytőke” ellen vív, aligha akad egy is a hívei között, az ország rasszistái és antiszemitái között, aki nem „fordítja le” azonnal ezeket a kifejezéseket. Az EU-ellenes hangulatkeltést nem egyenlíti ki, hogy pénzt csapnak hozzá a zsidó áldozatokról szóló ünnepélyes emlékezéshez, épp oly kevéssé, mint az olyan kijelentések, hogy „mi, magyarok megvédjük zsidó honfitársainkat”. Beszéljünk világosan: tökéletesen érdektelen, hogy az ország vezetői személyesen táplálnak-e rasszista érzelmeket vagy sem, hogy személyesen van-e bajuk a zsidókkal, romákkal, liberálisokkal és „kommunistákkal” (mind e kategóriák gyűjtőnevek mindenre, amit a rezsim hívei az ország és a nemzet ellenségeként akarnak ábrázolni). Az egyetlen releváns dolog az, hogy a kormány tettei utat törnek az ország legsötétebb erői számára, és erősítik őket, illetve hogy az ilyen erők és az országot vezető kormánykoalíció közötti határok mind nehezebben fedezhetők fel. A magyar kormány és kiválasztott vagy önkéntes megjelenítői az ország határain belül és kívül, méltatlankodva tiltakoznak, valahányszor kritika éri a kormány politikáját. Szerintük mindig és kivétel nélkül Magyarország és „a magyar emberek” elleni támadásról és rágalmazásáról van szó. Azt mondják, ezen támadások részben téves felfogáson és tudatlanságon alapulnak, részben megtévesztésen, amelyet a legyőzött hazai ellenzék hangszerel, részben rosszakaratú és ellenséges erők világméretű összeesküvésén. Nem várható, hogy csak úgy felhagynak e metódussal. Nincs ebben semmi meglepő. Mi a meglepő? Az EU lanyhasága, a tagországok, köztük Svédország csendje. Lehetséges, egyáltalán elgondolható, hogy nem értik annak súlyát, ami Magyarországon történik? Európa közepén? Az EU közepén?

1 2 3 4 5 Kategória: Kommentár | Reakció | Vélemény | Megtekintések száma: 631 | Hozzáadta: georgio | Tag-ek(kulcsszavak): Svédország, Ervin Rosenberg, vélemény, választás 2014, Magyarország nehéz választás előtt, vitarovat, Tidningen Kulturen | Helyezés: 0.0/0