Forrás: György Béla Honlapja | georgio | 2016.04.04.

Forrong, lázad a pedagógus társadalom a Fidesz és annak „ötödik kereke”, - a KDNP által végrehajtott oktatási reformnak álcázott rombolás ellen.  A harcban nincsenek egyedül, hiszen követeléseiket a jóérzésű, -gyermekeik jövőjéért felelősséget érző szülők, a diákok és pártállástól függetlenül, emberek tömege támogatja. Hozzá teszem, én is!

Rengeteg kritika érte a közoktatást a múltban, az utóbbi időben foganatosított erőszakos átalakítás nem hogy, nem javította, sokkal inkább tovább rontotta a helyzetet.

Idézzünk fel néhány kritikai észrevételt, a teljesség igénye nélkül:

• Diák és pedagógus egyaránt túlterhelt.
• Sok és korszerűtlen a tananyag, nem kellően gyakorlat orientált a képzés, a készségek, képességek fejlesztése, a gondolkodásra késztetés helyett a lexikális ismeretek mennyiségi elsajátítását preferálják.
• Nem jut elegendő idő a nevelésre.
• Romlik az esély-egyenlőség.
• Rossz a diákok szövegértése.
• Stb.

Nem vagyok oktatáshoz értő szakember, viszont saját bőrömön megszerzett, oktatással kapcsolatos jó és rossz tapasztalatom, bőven van.  Emlékezem arra, mennyi mindent kellett szó szerint bemagolnunk, mondván, ez fejleszti nyelvi készségeinket. Sok olyan dolgot kellett megtanulnunk, amiről akkor is nyilvánvalónak tűnt, hogy életünk során az adott ismeretre sohasem lesz szükség.  De az általános műveltséghez hozzátartozik! –mondták.

Igen!?

De mi a helyzet az önálló gondolkodásra, összefüggések felismerésére neveléssel, azok gyakorlati alkalmazásához szükséges készségek, képességek fejlesztésével? Sajnos erre nincs elegendő idő. A mennyiség, a minőség rovására megy!

Hálás vagyok a sorsnak azért, hogy életutam során volt szerencsém felnőttként Moszkvában is tanulni, mert itt ismertem meg egy merőben más, a hazaitól eltérő és sokkal hatékonyabb, gyakorlatiasabb oktatási módszert.

Volt egy 76 éves előadónk, nevezzük Gililov elvtársnak. Nem kell fanyalogni, ez a megszólítás akkor és ott, teljesen természetes volt.

Ekképpen kezdte az első órát:

Elvtársak, én nem fogok Önöknek az év során egyetlen előadást sem tartani. A módszer a következő lesz:

• Minden foglalkozáson felteszek Önöknek két kérdést, amihez megadom a szakirodalmat. Feladatuk az, hogy a megjelölt anyagokat figyelmesen tanulmányozzák át és keressék meg abban a kérdésekre adható legrövidebb választ.
• Ha egyszavas válasz adható, csak az az egy szó érdekel! Helyes válaszként, maximum egy tőmondatot fogadok el!
• Nem vagyok kíváncsi idézetekre, nem érdekel, hogy Lenin kinek, mikor, hol, hány órakor és mit mondott!
• Célom, megtanítani Önöket a könyvtárt használni, önállóan gondolkodni, a lényeget, összefüggéseket felismerni, tömören, lényegretörően fogalmazni.
• A válaszadót minden órán én jelölöm ki, teljesen felesleges jelentkezni.
• A beszámolók és vizsgák menete a következő lesz. Kihúzzák és beolvassák a tételt. A megadott felkészülési idő alatt összeállítják mondandójuk vázlatát.  Ha Önökre kerül a sor, ismertessék velem a vázlatot, én fogom meghatározni, hogy abból melyik pont részleteire vagyok kíváncsi. Ráadásként mindenki kap tőlem szóban még egy kérdést, amire választ várok.

Bemutatott egy franciakockás lapot és közölte, a tanév során ez lesz az Ő nyilvántartása személyes teljesítményünkről. 

Megjegyzem, a hallottak alapján nagyon boldogok voltunk, úgy éreztük, nagyon könnyű dolgunk lesz ezzel az idős emberrel.

Hatalmasat tévedtünk!

Az első órán megkaptuk a következő foglalkozáson megválaszolandó kérdéseket és hozzá két könyvből, vagy kétszáz oldalnyi irodalmat. Ebből kellett megfogalmaznunk az egy szavas, maximum egy tőmondatos választ. Ahogy ma mondják, innentől lepadlóztunk!

Vért izzadtunk. Nem volt elég egyszer elolvasni a szakirodalmat, sőt nem is csak olvasni, hanem szinte szavanként értelmezni is kellett a szöveget, figyelni minden összefüggésre annak érdekében, hogy az elvárt rövid választ megtaláljuk.  

Említettem, a franciakockás jegyzetét. Egyik szünetben belenéztünk, mit is tartalmaz. Nem láttunk azon mást, mint a névsort és az egyes foglalkozások időpontját, a nevek mellett különféle karaktereket (+, -, ?, !, esetleg egy-egy betű). Hogy mit is jelentenek ezek, csak a soron következő beszámolókor derült ki. A húzott tételen felül második kérdésként mindenkinél arra volt kíváncsi Gililov, amire az adott hallgató a vizsgát megelőző időszakban nem, vagy nem kellő pontossággal, alapossággal válaszolt.

Arra csak utólag jöttünk rá, hogy amíg az egyszavas választ meg tudtuk fogalmazni, alaposan el is sajátítottuk a tananyagot. Mivel válaszadásra nem lehetett jelentkezni, mindenki rákényszerült arra, hogy minden órára a lehető legalaposabban felkészüljön.

Úgy fogalmazott, szükségtelen tömérdek szöveget bemagolni. Tudásunk, az új információk megjelenésével naponta elévül, elértéktelenedik. Azt folyamatosan karban, naprakészen kell tartani. Meg kell tanulni önállóan, gyakorlatiasan, lényeglátóan gondolkodni, a lényeges összefüggéseket felismerni, tömören, érthetően és röviden fogalmazni, tudásunkat a gyakorlatban hasznosítani.

Az emberi agy csodálatos, de ennek ellenére tároló kapacitása véges, ne tömjük tele felesleges, használhatatlan adatokkal. A tudás forrása a könyvtár, amit tudni kell használni. Tudni kell, hogy ott milyen ismeretanyagot, hol és miben keressünk.

Szükségtelen mondandónkat idézetekkel tele tűzdelni. Akkor idézzünk, ha arra valóban szükség van mondandónk alátámasztására. Igénytelenség feleslegesen, főleg pontatlanul idézni. Ha idézetre van szükségünk, ballagjunk el a könyvtárba, keressük meg a forrásművet és szó szerint jegyzeteljük ki a szükséges szövegrészt.

Önálló gondolkodásra, összefüggések felismerésére, azok gyakorlati alkalmazására szükséges készségek, képességek fejlesztésére, használható teljesítményre ösztönzött minket.

A magyar közoktatás fejlesztésével, korszerűsítésével foglalkozók figyelmébe ajánlom  Gililov elvtárs módszerét!

Csökkentsék a terhelést, a mennyiséggel szemben a minőségre, hatékonyságra, önálló gondolkodásra, összefüggések felismerésére, a tudás gyakorlatban történő alkalmazására, a készségek, -képességek fejlesztésére, az esélyegyenlőség fokozására, a nevelésre koncentráljanak, a nemzetieskedés helyett!

-georgio-