A magántulajdonon alapuló piacgazdaság a leginkább a fideszes (66 százalék) és a momentumos (57 százalék) szavazók szerint valósult meg, és messze a kormánypárti szimpatizánsok között a legnagyobb (69 százalékos) annak a véleménynek a támogatottsága is, hogy a rendszerváltás óta Magyarországon bárki bármilyen véleményt hangoztathat, következmények nélkül.

A munkahelyteremtéssel, a szabad és tisztességes választások, valamint a törvény előtti egyenlőség megvalósulásával, illetve az esélyegyenlőséggel kapcsolatban is a Fidesz-szimpatizánsok a leginkább elégedettek, aligha függetlenül a tíz éve tartó Fidesz-kormányzástól. Eközben a Momentum, az MSZP, a DK és a Jobbik táborában is egyértelmű kisebbségben vannak azok, akik szerint az elmúlt harminc évben egyenlőbbé vált a társadalom.

Egyetlen témában viszont pártszimpátiától függetlenül nagy az egyetértés:

a korrupció nagyobb lett az országban.

Kösz, Orbán/Kádár!

Az egyik legérdekesebb eredmény azzal kapcsolatban született, amikor arról kérdezték a válaszadókat, hogy pénzügyi szempontból mikor ment a legjobban a családjuknak. Pontosan ugyanannyian (29-29 százaléknyian) nevezték meg a Kádár-korszakot, mint ahányan a 2010 óta működő Nemzeti Együttműködés Rendszerét, míg a rendszerváltást követő húsz év a válaszadók 23 százalékának volt a megélhetés szempontjából a legjobb időszak.

A kutatás rávilágít arra, hogy ebben a kérdésben döntő szerepe van a párthovatartozásnak, ami alátámasztja a Policy Solutions korábbi, általunk is ismertetett kutatását, amely Orbán Viktor elmúlt 10 évével foglalkozott. A fideszesek közel kétharmada jelölte meg a legjobb korszaknak a 2010 utáni éveket, míg a másik két korszak 12-14 százalékot kapott. Az MSZP-sek és a DK-sok számára egyformán volt jó a Kádár-korszak és a rendszerváltást követő húsz év, míg a jobbikosok és a bizonytalanok többsége is a Kádár-érát választotta, azaz ők csalódtak leginkább az 1990 utáni rendszer jóléti teljesítményében.

Míg az alacsonyabban képzettek számára a Kádár-korszak (34 százalék) és a NER (31 százalék) számít „aranykornak”, addig a képzettebb rétegek valamennyivel nagyobb arányban választották az 1990 és 2010 közötti időszakot.

A Kacsamesék-generáció csalódottsága

Szintén döntetlen eredmény született akkor, amikor azt a kérdést tették fel, hogy a rendszerváltás óta melyik kormány alatt volt a legjobb állapotban a magyar demokrácia:

• 27 százalék valamelyik MSZP-kormányt jelölte meg,
• 27 százalék pedig valamelyik Orbán-kormányt.

A demokrácia állapota Magyarországon mind az Antall József és Boross Péter vezette kormány, mind a Horn-kabinet, mind az első Orbán-kormány idején a megkérdezettek 16-17 százaléka szerint volt a legjobb, a megkérdezettek bő harmada viszont nem érzi közel magához egyik rendszerváltás utáni kormányt sem, vagy nem rendelkezik markáns véleménnyel.

A Policy Solutions és a FES egy két évvel ezelőtti, a 24.hu által is feldolgozott közös kutatásában egyszer már megkérte arra a választókat, hogy a demokrácia szempontjából hasonlítsák össze az elmúlt harminc év kormányait, és a friss felmérésben is szerepelt ez a kérdés.

Míg 2018-ban a megkérdezettek 22 százaléka jelölte meg a legjobbként a 2010 után Orbán-kormányokat, azóta ez az arány kevesebb mint a felére csökkent, az első Orbán-kormányt viszont most majdnem kétszer annyian választották, mint annak idején.

Vagyis az elmúlt két évben olyannyira felerősödött az 1998 és 2002 közötti korszak iránti nosztalgia, hogy a 2010 utáni Fidesz-kormányokat már csak minden negyedik kormánypárti szavazó tartja a demokrácia legerősebb védelmezőinek.

Ezzel párhuzamosan az Antall-kormány megítélése is javult e téren, amit a kutatók azzal magyaráznak, hogy ha a demokrácia kérdése kerül szóba, akkor a fideszes szavazók a két évvel ezelőttinél jóval nagyobb arányban tartják követendőnek a polgári konzervatív Antall-kabinet és a retorikában 1998 és 2002 között szintén ezt képviselő első Orbán-kormány időszakát, mint a jelenlegi rendszert.

Árulkodó, hogy a 30 évesnél fiatalabb korosztály közel fele (48 százalék) egyetlen kormányt sem tudott elismerően megnevezni, ami nemcsak a politikai érdeklődés hiányát, hanem súlyos bizalmi válságot és a hitelesség hiányát jelzi részükről a rendszerváltás utáni politikai elittel szemben.