„Fájó, ráadásul, ahogy a Transparency és a Political Capital tavalyi figyelmeztetései is mutatják, tökéletesen előre látható következmény, hogy - a 2%-os eredmény alatt visszatérítendő egyéni támogatásokkal ellentétben akár szerzett szavazat hiányában is megtartható - állami párttámogatás olyan szervezeteket is előcsalogat,amelyek nem a politikai alternatíva felmutatására, hanem a támogatás elköltésére törekszenek. A támogatás felhasználásáról szóló kincstári adatokból és a választások utáni tevékenységből láthatjuk majd meg, hogy melyek azok a pártok, amelyek két választás között nem kívánnak ténylegesen működni, de négyévente szívesen elköltenek egy-két százmilliót baráti vállalkozásoknál, akár más pártok üzeneteit erősítve. Az azonban biztos, hogy ebben a nagyságrendben már nem egy és nem kettő ilyen szervezet lesz majd. Nem azzal van a baj, hogy szélesre nyílt a kapu az új kezdeményezések előtt, hanem az, hogy egy ekkora közpénzbefektetés mellé a törvényalkotó még arra sem vette a fáradtságot, hogy a lehető legminimálisabb, akár országosan néhány ezer szavazatos eredmény elérése érdekében motiválja a kispártokat. Mindez ráadásul annak a kormánytöbbségnek a döntése alapján történt,amely költséghatékonysági indokok alapján amúgy a pártok költségvetési támogatásának - a politikai versenyt jelen helyzetben szinte felszámoló - felfüggesztésével is kacérkodott.
A legfontosabb tanulság azonban egyértelműen az, hogy ez a nagyon erős ösztönzővel, százmilliós, korábban csak 1% fölötti, a törpepártok többsége számára elérhetetlen választási eredménnyel megnyíló állami támogatással dolgozó rendszer arra sem alkalmas, hogy valódi választási lehetőséget kínáljon a szavazóknak. Ahogy az erősen többségi irányba módosított választási rendszerre válaszul összeállt a baloldali pártok igen széles együttműködése, úgy a jelölés és a jelölttámogatás jelenlegi rendszere láthatóan mindenki mást arra motivált, hogy külön mérettesse meg magát. Hiszen ha két, amúgy összehangolható programmal rendelkező kispárt külön indul, az kétszeres támogatásra ad lehetőséget az együttes induláshoz képest. Ennek megfelelően - bármennyire is szorítana elvileg az 5%-os küszöb miatt az együttműködési kényszer - a végül listát állító, eddig parlamenti képviselettel nem rendelkező pártok közt lényegében nem találunk olyat, amelyik összeállt volna a bejutás esélyének fokozása érdekében egy másikkal.”
