Mi sohasem vetemednénk arra, hogy elhallgatassuk azokat, akiknek más a véleményük, mint nekünk. Unalomig ismételgetett már ez a mondat, amely Orbán Viktor előadásában hangzott el a Sargentini-jelentés Európai Parlamenti vitájában. Sajnálatos módon, több alkalommal is volt szerencsénk testközelből tapasztalni ennek a megfogalmazásnak az ellenkezőjét. Először 1998 szeptember 30-án, amikor a Kurírt hallgattatta el az első Orbán-kormány. A népszerű bulvárlap, amely a frissen megválasztott kabinetnek elsősorban tényfeltáró cikkei miatt csípte a csőrét, fennállása utolsó éveiben a Postabank tulajdonában volt, a Postabank pedig akkor már egy ideje az államé lett. A szeptember 30-án megjelent újságban látott napvilágot egy több részesre tervezett cikksorozat első része, amely az akkori – és jelenlegi – belügyminiszter, Pintér Sándor, valamint a sajtóban csak bombagyárosként emlegetett Dietmar Clodo nevű német üzletember kapcsolatát taglalta. Ezt követően jött ki a szerkesztőségbe a Postabank egy közepesen magas beosztású munkatársa, aki bejelentette, hogy másnap már nem jelenik meg az újság…
Mint mindig, akkor is a lap veszteségeire hivatkoztak, ami csak részben volt igaz. Mert bár az utolsó két évben valóban veszteséges volt a Kurír, előtte hat évig nyereséget termelt a kiadóinak, arról nem is szólva, ha tényleg ez lett volna az ok, akkor jó pénzért el lehetett volna adni a lapot, amely a veszteségei ellenére, jó brand volt.
2016 júniusban a Metropol szűnt meg. Az ingyenes terjesztésű lap ugyan nem hordozott politikai tartalmat, ám a tulajdonos, Simicska Lajos akkor éppen haragban volt egykori barátjával és harcostársával. Ezt kellett megbosszulni, és Tarlós István akkori főpolgármester, aki a Fidesz 2006-os választási kampányának vezetője volt, készséggel segédkezett ebben: felbontotta a Metropollal kötött terjesztési szerződést. Ettől kezdve, a lapot nem osztogathatták a BKV felségterületein, s mindezzel párhuzamosan, a megfenyegetett hirdetők is máshol költötték el a reklámra szánt pénzüket.
Az Orbán-kormánynak ehhez sem volt köze, sem a miniszterelnök, sem valamelyik helyettese nem ment be a szerkesztőségbe, hogy lakatot tegyen a bejáratra.
Természetesen a Népszabadság megszűnéséhez sem volt köze a Fidesznek. Erre a történetre valószínűleg többen emlékeznek, mint az előző kettőre. 2016 októberében egy költözésnek álcázott sunyiság révén, a szerkesztőséget gyakorlatilag elzárták a működéshez szükséges eszközeitől, a lapot kiadó Mediaworks pedig bejelentette, hogy a újság megjelentetését szüneteltetik. (Most ugyanez a Mediaworks készül újraindítani a Metropolt. Az ügy pikantériája, hogy a főszerkesztő a Tarlós István asszisztálásával ellehetetlenített régi Metropol egyik vezető munkatársa lesz.)
A Népszabadság megszűnése után, egyébként több fideszes politikus, valamint a holdudvarhoz tartozó személy is megnyilvánult. Bayer Zsolt például az írta a Magyar Hírlapban, hogy a „Kádár-rendszer egyik legutolsó, legaljasabb műhelye tűnik el talán örökre”, a bezárt újság olvasóit pedig rohadt, tetves komcsiknak nevezte, akiknek majd „szét kell cseszni” a fejét.
Németh Szilárd, aki nem csupán rezsibiztos, de a Fidesz egyik alelnöke is egyben, a lap megszűnése után, mindössze annyit közölt a nyilvánossággal, hogy épp ideje volt.
Hoppál Péter ez év júniusában szintén megemlékezett a Népszabadságról, mégpedig a Népszava egyik, neki nem tetsző karikatúrája kapcsán. A fideszes politikus szerint „A Népszabadság is viccelődött, aztán eltűnt. Felkészül: Népszava”.
Jelen állás szerint, úgy tűnik, hogy a pécsi országgyűlési képviselő tévedett a „felkészülést” illetően. Nem a Népszavára, hanem a 24.hu-ra, illetve annak tulajdonosára adtak ki ugyanis kilövési engedélyt. Nyilván annak a magasztos gondolatnak a szellemében, hogy a Fidesz soha nem vetemedne, hogy elhallgattassa azokat, akiknek más a véleményük, mint neki.
Tweet
Author: Föld S. Péter
Föld S. Péter 1951 október 4-én született újságíró, író, humorista. A budapesti Metropol munkatársa. 1980-1990 között a Lúdas Matyi újságírója. 1991-1998 között a Kurír rovatszerkesztője volt. Művei: A téma az ágyban hever (1987), Jó játék a rajzfilm (1988), Röhög a belosztály (1988), Adócsalók kézikönyve (1988), A kutyafáját (1988), Autós szextúrák (1988), Ahogy azt Móricka elképzeli (1989), Disznó viccek gyűjteménye (1989), Miért nem bírjuk az ügynököket? (2004), Bolsik, ne emeljétek a sajtos pogi árát, mert baj lesz! (2005).