Idén második alkalommal készített jelentést az orosz
külügyminisztérium az emberi jogok helyzetéről az Európai Unióban és
annak 28 tagállamában. Noha a jelentés általában nem vonja kétségbe azt,
hogy Európa fejlett demokrácia, nyugtalanítónak nevezi mindenekelőtt az
EU legtöbb országára jellemző radikalizálódást, és bírálja a tagállamok
kormányait és az uniós intézményeket amiatt, hogy nem lépnek fel kellő
eréllyel a veszélyes jelenségekkel szemben.
„Az Európai Unió a demokrácia fellegváraként hirdeti magát. Annak
dacára, hogy nagy előszeretettel és gyakran oktat ki a demokráciából
másokat, az emberi jogok védelmére hivatott európai mechanizmusok belül
továbbra is rendkívül erőtlenek és alacsony hatásfokkal működnek” –
jelentette ki Konsztantyin Dolgov, az orosz külügyminisztérium emberi
jogi biztosa abból az alkalomból, hogy brüsszeli tudósítók egy
csoportjával ismertette a jelentés fő megállapításait. Dolgov szerint a
meglévő uniós mechanizmusok nem képesek nyomon követni az EU-n belüli
emberi jogsértéseket és azokra megfelelő válaszokat adni.
Különösen éles szavakkal bírálta az EU-t és intézményeit amiatt, hogy
nem emelik fel a szavukat a balti államokban élő 500 ezer olyan
oroszajkú jogai mellett, akik hontalannak számítanak, és nem kapnak
állampolgárságot.
„Nem állítjuk azt, hogy az európai demokrácia fenyegetésnek lenne
kitéve, csupán azt tesszük szóvá, hogy messze nem tökéletes és nem
történnek megfelelő lépések a problémák kezelésére” – tette hozzá az
orosz külügyi tisztviselő, aki szerint a jelentés elérhető forrásokra
támaszkodott, csupán tények felsorolására szorítkozik, és nem tartalmaz
minősítéseket (a szövegbe beleolvasva azonban ez az állítás nem tűnik
egészen helytállónak – a szerk).
Az orosz külügy az idegengyűlölet, a rasszizmus, az erőszakos
nacionalizmus, a sovinizmus és az újnáci eszmék folyamatos terjedését
nevezi a legaggasztóbb emberi jogi kérdésnek az Európai Unióban. Dolgov
ezzel kapcsolatban felhívta a figyelmet arra, hogy Észtországban néhány
napja nemzeti hősként temettek el állami szertartással egy 92 éves
korában elhunyt egykori „náci háborús bűnöst”.
„A gazdasági és pénzügyi válság kontextusában szaporodnak a
kisebbségekkel, a menekültekkel és a bevándorlókkal kapcsolatos
jogsértések és az állampolgárok szociális jogai is sérülnek” – áll a
jelentés szövegében. A dokumentum ugyancsak nagy teret szentel a
lehallgatási botrány (az úgynevezett Snowden-leleplezések) kapcsán a
személyiségi jogok sérülésének, a szólás- és a sajtószabadság elleni
támadásoknak, és az illegális CIA-börtönök és járatok apropóján (amiben
egyes uniós tagállamok közreműködtek) a foglyok jogainak megsértéséről
beszél.
Konsztantyin Dolgov azt is az EU szemére hányja, hogy kettős mércét
alkalmaz: miközben gyakran bírálja Oroszországot a homoszexuálisok
jogainak megkurtítása miatt, addig szó nélkül elmegy Szaúd-Arábia
gyakorlata mellett, ahol pedig szerinte már a homoszexualitás ténye
miatt is súlyos büntetés jár.
A szelektivitás véleménye szerint az EU-n belül is érvényes. „Sokat
hallottunk például tavaly Magyarországról, de mintha másokkal szemben
nem jártak volna el ugyanolyan eréllyel és következetességgel” – közölte
a diplomata, aki szerint Magyarországon leginkább a Jobbik retorikája
vált ki bizonyos aggályokat.
Mit írnak rólunk?
A mintegy 150 oldalas jelentés négy oldalt szentel Magyarországnak. A
bevezetőben megemlíti, hogy Magyarország az emberi jogi szervezeteket
is beleértve változatlanul a nemzetközi kritika tárgya, „mert a
közelmúltban elfogadott egy sor jogszabály ellentmond az EU normáinak és
a liberális demokrácia értékeinek”. A szöveg emlékeztet arra, hogy
különösen az új alkotmány képezi bírálatok tárgyát.
A jelentés megemlíti, hogy emberi jogi szervezetek fenntartásaikat
hangoztatják az alkotmány átmeneti intézkedéseivel kapcsolatban, amelyek
„a Kádár János által alapított MSZMP-t és utódait tették meg a
kommunista bűnök felelőseivé, és felelősnek nevezték az 1956-os
kommunista terror elkövetőit. Emberi jogi aktivisták szerint ez a
kormányzó Fidesz párt kísérlete az ország vezető ellenzéki erejével, a
szocialista párttal való leszámolásra” – áll a jelentés magyar részében.
A szöveg a továbbiakban a Velencei Bizottságra hivatkozva azt írja,
hogy Magyarországon olyan jogi normákat vezettek be, amelyek „veszélybe
sodorják az igazságszolgáltatás függetlenségét és a pártatlan
bíráskodást”.
A szavazók kötelező regisztrációjára vonatkozó, 2012 októberében
elfogadott törvényre is kitér az orosz dokumentum, arról azonban már nem
tesz említést, hogy az AB döntését követően a rendelkezést
visszavonták.
A jelentés megemlíti még az egyházak regisztrációját, a
szólásszabadságot, „ami körül komplikált a helyzet”. Hivatkozik a
médiatörvényt ért bírálatokra is, hozzátéve, hogy a kritikák hatására a
magyar kormány a törvény számos pontján puhított.
A jelentés kitér a „romák mostoha” helyzetére is, a roma ellenes
retorika felerősödésére, amely nem csak nacionalista csoportokra
jellemző, de „tisztviselők nyilatkozataiban és a tömegmédiában is
gyakoribbá vált”.
Az orosz külügy aggodalommal szól az antiszemitizmusról is, ami „a
lakosság körében a szélsőjobboldali érzelmek erősödésével párosul”.
Kitér a zsidókat és kegyhelyeiket ért atrocitásokra, és külön is
megemlíti a Schweitzer József „90 éves rabbi” ellen intézett támadást.
A magyar rész utolsó bekezdése mintegy enyhítően hangsúlyozza, hogy
„a magyar kormány elismeri az emberi jogok terén meglévő problémákat és
késznek mondja magát az európai struktúrákkal és a nemzetközi emberi
jogi szervezetekkel való együttműködésre ezen problémák megoldása
érdekében”.
Az orosz jelentés hasonló módszerrel mutat rá a többi EU-tagállamban
is olyan problémákra, amelyek megítélése szerint az emberi és a
demokratikus jogok korlátozását példázzák az egyes országokban. (A
jelentés Magyarországról szóló része az elmúlt napokban már ismertté
vált a hazai sajtóban).
Az ukrajnai erőszak kérdésében azonban az orosz emberi jogi biztos
úgy véli, hogy a tüntetők és nem az azokkal szemben brutálisan fellépő
karhatalom korlátozza a demokratikus jogokat. Konsztantyin Dolgov egy, a
felelősséget firtató kérdésre egyértelműen azokat nevezte meg
felelősöknek, akik a törvénnyel szemben az utcára vonulnak és „Molotov
koktéllal” és más módon nyilvánítják ki a véleményüket. Úgy vélte, hogy
ez nem jó vagy rossz törvény kérdése, elhárítva azt az értelmezést, hogy
a szabadságjogokat súlyosan sértő törvények elfogadása az ukrán
parlamentben is ellentétes a demokrácia szabályaival.