Forrás: Új Világtudat | 2020.01.16.

Alexander Weygers 1901-ben született az indonéz Jáva szigetén, és a holland szülei tulajdonában lévő cukorültetvényen nőtt fel. Otthonoktatása után tinédzserként Európába utazott, hogy műszaki és haditengerészeti építészetet tanuljon.

Élete gyökeres fordulatot vett, amikor az Egyesült Államokba költözött és felesége, Jacoba Hutter egyetlen gyermekük születésekor meghalt. Szomorúságában úgy döntött, hogy beleveti magát a szobrászatba.

A szobrászként elért kezdeti siker után a kaliforniai Berkeley-ben kénytelen volt újra váltani, amikor kitört a 2. Világháború, és már nem tudott pénzt keresni. Ekkor amerikai állampolgárként csatlakozott a hadsereghez, és két évig szolgált egy hírszerző egységben.

A szolgálatot követően a különféle tehetséggel megáldott férfi második feleségével a kaliforniai Carmelben egy olyan házban lakott, amely úgy nézett ki, mint egy gomba, amelyet újrahasznosított anyagokból és fémhulladékból épített. Weygers és felesége, Marian egy saját gőzüzemű autóval közlekedett, amelyet saját maguknak készített.

Weygers szokatlan otthona, valamint szobrászati képességei sokak figyelmét felkeltették, és hallgatók érkeztek hozzá a világ minden tájáról, hogy szobrász és szerszámkészítő órákon vegyenek részt.

Nem egy hagyományos szobrász volt, hanem egy kiemelkedően zseniális művész. A 2. Világháború után kialakított figuratív művei azonnal felismerhetők voltak, mindegyik mesterműnek számított. Kísérleti fotósként, fafaragóként és gravírozóként is dolgozott, és a szerszámait is maga készítette.

A Bloomberg nemrég interjút készített Randy Hunter műgyűjtővel és kereskedővel, aki azonnal beleszeretett Weygers munkájába, és úgy hitte, hogy egy nap híres lesz, mint egy modernkori da Vinci

Egyszerre 30 szobrát vásárolta meg, és biztos volt benne, hogy ez biztosítani fogja pénzügyi jövőjét és Weygers hírnevét. 2017-ben azonban Hunter küzdeni kezdett a rákkal, és már nem volt biztos abban, hogy láthatja, hogy Weygers munkája kivívja a megérdemelt elismerést.

Weygers kiterjedt munkájának áttekintése közben Hunter valami rendkívüli dolgot fedezett fel, egy 1920-as évek végén kidolgozott, Discopternek nevezett repülő csészealj tervét.

A Discopter képes függőlegesen repülni és lebegni. Mint kiderült, Weygers 1944-ben kapta meg a szabadalmat a repülőgéphez 2 377 835 számmal, amelyet 1945 júniusában adtak ki.

Katonai szolgálata után a művész úgy vélte, hogy a Discopter helyettesítheti a helikoptert, és segítheti az ellenséges vonalak mögött a mentőakciók végrehajtását. Weygers azt gondolta, hogy repülő csészealja választható szállítási mód lesz Amerika jövőbeli városaiban. Az ötlet előmozdítása érdekében a katonaság több vállalatának és ágának elkezdte reklámozni a koncepciót.

Weygers nagylelkűen mutatta repülő csészealj terveit a katonaságnak, a repülőgépgyártóknak, az autógyártóknak és a helikopterek gyártói számára. Remélte, hogy a Discopter a közeljövőben forgalomba kerülhet.

Ez azonban soha nem történt meg, mivel kiábrándító leveleket kapott. Később úgy hitte, hogy az Egyesült Államok hadserege ellopta tőle az ötletet, bár ezt tagadták. Weygers hatalmasat csalódott a kormányban.

Weygers felháborodva nézte, amikor két évvel később, 1947-ben repülő csészealjak képei jelentek meg sorra mindenütt. A repülő csészealjak mintái megjelentek a népkultúrában, kezdve a rajzfilmektől a játékokig, az építészeti tervekig és az autóhirdetésekig.

Az 1950-es évekre a NASA és más szervezetek megkíséreltek "függőlegesen felszálló és leszálló (VTOL) járműveket építeni csészealjszerű formával".

Két évtizeddel később még mindig jelentek meg történetek Weygersről, az emberről, aki feltalálta a repülő korongot. Addigra az UFO-k és a kis zöld emberek már a mainstream kultúra részeivé váltak. Weygers és Hunter úgy hitték, hogy soha nem kapta meg azt az elismerést, amit megérdemelt volna.

Weygers 1989-ben, 87 éves korában halt meg. Hunter és élettársa, Cathy később 1,6 millió dollár értékben vásárolta meg azt a földet, ahol a művész valaha élt. Annak ellenére, hogy Weygers otthona nem maradt fenn teljes épségében, Hunter egyfajta szentélyt hozott létre a művésznek és a repülő csészealj feltalálójának. Gondosan megőrizte a művész szerszámait, munkáit és restaurálta művészstúdióját és kovácsüzletét, és megalapította Weygers múzeumát. (1)

(1)- https://www.bloomberg.com/news/features/