Donald Trump volt elnök azt követően nyilatkozott újságíróknak, hogy egy bíró március 25-én úgy döntött, hogy április 15-én kezdődik a New York-i hallgatási pénzügyben indított pere. A megjegyzései ijesztőek voltak.

Trumpnak igaza volt, amikor azt mondta: „Ilyenre még nem volt példa az ország történetében”. Valóban.

A többi nem igazán volt szónoklat. A szónoklatoknak lehet összefüggésük. Amikor Trump egy kampánygyűlésen szónoklatba kezd, a volt elnök általában megtalálja a hangnemet, és a tömeggel közösen csinál némi call and response-t. A panaszok listája lehet, hogy hamis és furcsa, de legalább valamennyire világos és lineárisan előadva. Ez most más volt, inkább egy rosszul szerkesztett top 20 személyes panaszra hasonlított, keverve az alt-right sérelmekkel, és mindezek gyors egymásutánba sűrített ostobaságokba és nem szekvenciákba.

Trump hamisan panaszkodott, hogy a hatóságok alulértékelték a Mar-a-Lagót 18 millió dollárra, és azt állította, hogy az valójában „legalább 50 [millió] dollárt, de lehet, hogy százszor többet” ér. Gondoljatok bele”.

Hamisan panaszkodott, hogy a számos ügyében érintett bírák mind korruptak, és Joe Biden elnök „és az ő gengszterei” parancsára dolgoznak.

Hamisan panaszkodott, hogy senki sem tudna üzletet kötni New Yorkban, ha a per folytatódna.

Hamisan panaszkodott, hogy az ellene felhozott összes vád nevetséges, az Igazságügyi Minisztérium fegyverkezésének eredménye.

Hamisan panaszkodott, hogy „házkutatást tartottak a házamban, megsértve a negyedik kiegészítésnek nevezett dolgot”. Az ügynököknek törvényes, bíró által aláírt parancsuk volt. A házkutatás egy másik nyomozás része volt, és a március 25-én a volt elnök ellen felhozott vádaktól független.

Hamisan megismételte azt az állítását, hogy emberek milliói érkeznek az országba „börtönökből és elmegyógyintézetekből”.

Megígérte, hogy lezárja a határt, „fúrj, bébi, fúrj”, és – mintha ezek valahogyan összefüggnének – azt ígérte, hogy leteszi a most csökkentett óvadékot egy másik, nem kapcsolódó bírósági ügyben.

Azt mondta, biztos benne, hogy meg fogja nyerni az újraválasztást, és hogy november 5-e „országunk történetének legfontosabb napja” lesz. Ez utóbbiban talán igaza van.

Olyan volt, mintha egy filmben egy vonatszerencsétlenséget néznénk. Nem tudod levenni róla a szemed, még akkor sem, ha tudod, hogy amit nézel, az bizonyos értelemben lealacsonyítja az emberi méltóságba vetett hitedet.

2020-ban az „Alkalmatlan” című dokumentumfilm Trump pszichológiai alkalmatlanságát vizsgálta. A film készítői pszichológusokkal és olyan emberekkel készítettek interjúkat, akik szorosan együttműködtek Trumppal, és arra a következtetésre jutottak, hogy ő egy „rosszindulatú nárcisztikus”. Nárcisztikusok tucatjával vannak a társadalmunkban, de Trump teljesen más kategóriába tartozik, és ez a nárcizmus teljes mértékben megmutatkozott ezen a bizarr sajtótájékoztatón.

A nárcizmusnál azonban többről volt szó. Nem kell pszichológusnak lenni ahhoz, hogy felismerjük az elnök affinitását az összeesküvés-elméletekhez, ahhoz az elképzeléshez, hogy az összes bíró és az összes kerületi ügyész összejátszott, hogy megfosszák őt politikai jövőjétől, egy olyan establishment részeként, amely azért harcol, és tisztességtelenül harcol, hogy megvédje korrupt hatalmát a kormányzatban.

Trump azt az érzését mutatta, hogy őt egyedülálló módon üldözik, hogy nincs bizonyíték az ellene felhozott vádak alátámasztására, hogy ez a több bírósági ügy mind „választási beavatkozás”. Igaz, az ember kísértésbe esik, hogy a választási beavatkozás témájában a szaktekintélyének adjon igazat. Felmerült a gondolat, hogy talán a sajtótájékoztatónak ezt a részét orosz nyelvű feliratozással kellett volna ellátni.

A legijesztőbb az a fasiszta könnyedség volt, amellyel Trump azt állította, hogy ellenségei az ország ellenségei. A történészek elmagyarázták, hogy Richard Nixon elnök sötét pillanataiban hogyan olvasztotta össze politikai ellenségeit az ország ellenségeivel, de ezek a pillanatok időszakosak és magánjellegűek voltak. Amikor nyilvánosan hazugságon kapták, Nixon lemondott, és soha nem kellett 175 millió dolláros óvadékot letennie egy fellebbezés során.

Nem egyértelmű, hogy a perek ártanak Trumpnak. „2024 legnagyobb áldozattá fogja tenni, és Donald Trumpot fogja megválasztani” – mondta nemrég Frank Luntz republikánus közvélemény-kutató a CNN-en. „Ha elveszik az anyagát, azt fogja mondani, hogy ez a bizonyíték arra, hogy a szövetségi kormány és az establishment és a mocsár Washingtonban és az összes politikus szerte az országban és a főügyészek és mindezek, hogy ez egy összeesküvés, hogy megtagadják tőle az elnökséget”.”

Remélhetjük, hogy Luntz téved, de ki tudhatja biztosan?

Vannak Trump támogatói, akik különböző – részben jogos – okokból féltik az ország jövőjét, és tévesen Trumpban látják a választ ezekre a félelmekre. Lehet, hogy bedőlnek az áldozati rutinjának, mert az establishment elleni harc és a hatalomtól való eltérés olyan amerikai, mint a sült csirke, az első puritánoktól Edward Snowdenig. Egyikünk, beleértve Biden elnököt is, sem mondhat le ezekről a félrevezetett emberekről, akik polgártársaink.

Azok közülünk, akik Donald Trumpban egyértelmű és jelenvaló veszélyt látnak az amerikai demokráciára, világosan ki kell fejeznünk, hogy ezt a vádat nem minden Trump-szurkolóra hárítjuk. Vádoljuk őt és csatlósait, kezdve a beszélő fejektől, akik a Foxon a pártját képviselik, egészen a GOP politikusaiig, akik a Trump iránti lojalitást az alkotmány iránti elkötelezettség elé helyezik. Senki sem nézhette végig ezt a sajtótájékoztatót, és gondolhatta azt, hogy ezt az embert vissza kellene engedni a hatalomba.

A válságos pillanatokban az emberek a megnyugtató pontokat keresik. Úgy gondoljuk, hogy már mindent láttunk, amit Trump alkalmatlanságáról a hivatalra. Aztán látunk egy olyan előadást, mint amilyet március 25-én nyújtott, és ez kiborít minket. A kiborulás a józanság jele, nem a fertőzésé. Ennek cselekvésre kell késztetnie minket. Ezt a bosszúálló, instabil embert soha többé nem szabadna polgári hatalommal felruházni.

Michael Sean Winters
A fenti cikk először az amerikai National Catholic Reporter-ben jelent meg angolul. Magyar Fordítás: KMH