„Lemarad, ha valaki saját erőből igyekszik fejlődni, s akkor ez nyilvánvalóan ártalmas a magyar népnek. Ha nincs ellenség, akkor kreálunk, addig se kell foglalkozni az igazi problémákkal, nyilván ott lehet fokozni az irigységet, ahol van rá befogadókészég” – nemrég ezt írta néhány ismerősének Christophe Geebelen belga-magyar agrárvállalkozó. A középkorú férfi több mint harminc éve él Magyarországon, 1999-ben vette meg a csanádapácai mezőgazdasági szövetkezet teljesen lepukkant tehenészetét, amelyet modernizált. Családi gazdasága ma majdnem 2 ezer hektáron gazdálkodik, nagyobbrészt az 1800 tejelő szarvasmarha takarmányát termeszti a földeken, s ad el a felvásárlóknak évente 6–7 millió liter tejet.
Az ismerősöknek küldött elektronikus levélhez csatolta a megyei kormányhivatal értesítését, amelyben Geebelent arról tájékoztatták, hogy a területileg illetékes agrárgazdasági kamara nem támogatta egy Gerendáshoz közeli föld adásvételi szerződésének a jóváhagyását. Ebben az osztatlan földtulajdonban a férfi négy lánya közül kettőnek 2008 óta résztulajdona van, ehhez vásároltak volna most 2 hektárt. A birtokpolitikai irányelvek szerint amúgy támogatandó az osztatlan közös tulajdonban lévő földek egy kézbe kerülése.
Indoklási szakasz
Egy földterület adásvételekor előbb a helyi földbizottság véleményezi az ügyletet, majd az elkerül az illetékes megyei agrárgazdasági kamarához. Esetünkben egyik testület sem támogatta Geebelen Ivett és Geebelen Anett alig 2 hektáros földszerzését. Pedig a több mint tíz éve elfogadott földforgalmi törvény legfontosabb alapelvei között szerepel, hogy a helyi földbizottságnak az adásvételi szerződés vizsgálatakor arra kell figyelnie, hogy az nem ad-e lehetőséget spekulatív földszerzésre, előnyben kell részesíteni az üzemszerű művelés alatt álló élet- és versenyképes, egységes birtoktagokat képező földbirtokok kialakítását és megőrzését, a helyi gazdálkodók érdekeinek érvényesítését, az életvitelszerűen helyben lakó és gazdálkodó földművesek törekvését.
