Forrás: GALAMUS-CSOPORT | 2014.03.26.

A Die Presse című konzervatív bécsi lap „Orbán főz: Mennyire csípősre fűszerezi a gulyását?” címmel közölte Benedikt Lentsch cikkét.

A budapesti nemzeti konzervatív kormány az utóbbi időben jóval visszafogottabban lép fel. Az április 6-i lehetséges újabb választási győzelemmel azonban Orbán Viktor alighanem jóval nagyobbra állítja a lángot.

Jelenleg a magyar kormány termeiben meglehetősen csendesen fortyog a gulyás. Orbán Viktor jobboldali nemzeti kormánya az Európai Unió gyomrába bevitt ökölcsapások sorozata után kis lángon van, és egy éve alig hallat magáról. Csak az osztrák parasztok tervezett kisajátítása izzasztotta meg rövid időre Andrä Rupprechter osztrák mezőgazdasági minisztert. A visszafogottság hátterében az április 6-án esedékes magyarországi parlamenti választások állnak.

Miután az Orbán-kormány immár négy éve kétharmados többséggel kormányozta az országot, itt az ideje, hogy megvonjuk a mérleget. Számos bíráló úgy ítéli meg, hogy az Orbán-kormány intézkedéseinek egész sora mutat antidemokratikus tendenciákat. Mindenekelőtt az a kérdés, hogy az elmúlt évek törvénykezése valóban veszélyt jelent-e a magyar demokráciára nézve.

Mindenesetre annyi bizonyos, hogy az új magyar Alaptörvényre nem feltétlenül volt szükség, mivel a régi alkotmány biztosította a jogállami és demokratikus elemeket, és így nem volt tényleges szakmai nyomás egy új alkotmány érdekében. Az Orbán-kormány azonban saját alkotmányt akart.

Ez mindenekelőtt abból látható, hogy nem vonta be a többi parlamenti pártot, és hogy milyen gyors eljárásban dolgozta ki, és vitatta meg az új alkotmányt. Ugyanakkor az új alaptörvény elfogadása nem nevezhető antidemokratikusnak, hiszen az Orbán-kormány demokratikus legitimációval szerezte meg a kétharmadot.

Hasonlóan minősíthető az új magyar választási törvény, amely az új alkotmány nyomán lépett életbe. Ez az új választási törvény tartalmazza a szabad, tisztességes, egyenlő és időszakos választások elveit. Tehát nem automatikusan adott, hogy a Fidesz megtarthatja a hatalmát. De nagyon is felismerhető, hogy a Fidesz előnyöket élvezhet a következő választásokon. A választókerületek új meghatározását ugyanis a nemzeti konzervatív párt javára hajtották végre. A választási bizottság egyoldalú feltöltése is teret hagy a manipulációknak.

Sokkal egyértelműbben lehet demokráciaellenesként interpretálni a parlament és az Alkotmánybíróság jogköreinek szabályozását.

A magyar parlamentarizmus igencsak kétes fejleménye az a lehetőség, hogy egy a Fidesz általa létrehozott, és az általa kinevezett tagokból álló Költségvetési  Tanács vétóval bír a költségvetést illetően, és így az éves költségvetés késése esetén előrehozott választások fenyegetnek. Súlyosbító körülmény, hogy az újonnan létrehozott tanács hivatali ideje túlmegy a jelenlegi parlamenti perióduson, és más pártok jövendő kormányait is érintheti.

A parlament mellett az alkotmánybíróság jogkörét is korlátozták. A testület csak akkor vizsgálhat újra adókkal és pénzügyekkel kapcsolatos törvényeket, amikor az államadósság a GDP 50 százaléka alatt lesz majd. A GDP meghatározása az új magyar alkotmányban meglehetősen homályos. Megállapítható, hogy az említett korlátozással a jelenlegi kormány megnyirbálta az AB ellenőrzési lehetőségeit. Az ellenőrzésvesztést erősíti, hogy az Orbán-kormány személyi téren gleichschaltolta az AB-t.

Élesen bírálták a bíróságok függetlenségének korlátozását is. A probléma abban áll, hogy aggasztó a Fidesz által újonnan létrehozott Országos Bírói Hivatal elnöknőjének kiterjedt jogköre és hosszú megbízatási periódusa. Azok a felhatalmazások, hogy beavatkozhat folyamatban lévő eljárásokba, és ezeket saját belátása szerint utalhatja különböző bírákhoz, olyan tendenciákat mutatnak, amelyek a jövőben esetleg már nem engedik függetlenül működni a bíróságokat.

Csak erősíti a bíróságok esetleg hiányzó függetlenségével kapcsolatos aggályokat, hogy az Országos Bírói Hivatalon át jutnak a pénzek az egyes bíróságokhoz, amelyeket a hivatal így jutalmazni, vagy rendszabályozni tud. A gyakorlatban ezek a tendenciák még nem igazolódnak be.

Az új médiahatóság, amelynek hivatali ideje két parlamenti ciklusnál is hosszabb, és amelyet ugyancsak egyoldalúan a Fidesz töltött fel káderekkel, beindíthatja a közszolgálati média hosszú távú befolyásolását. Különösen az aggasztó, hogy ez a hatóság felhatalmazással bír arra, hogy döntéseket hozzon a közszolgálati médiában folyó tájékoztatásról. Ezzel részben már nem adott, hogy a közszolgálati média biztosítsa a megválasztandó politikai pozíciókról a szabad kollektív véleményalkotást. Rendkívül aggasztó az a tény is, hogy a frekvencia-engedélyek elosztása a közszolgálati adóknak a Médiahatóság, és ezzel a Fidesz jogköre.

Ezért az ember arra a megállapításra juthat, hogy Magyarországon már nem adott a médiaszabadság. Tény azonban, hogy a gyakorlatban még a kormányt bíráló egyetlen adótól sem vonták meg a frekvenciát. A közszolgálati médián kívül még léteznek magánkézben lévő sajtóorgánumok, amelyek teljesen szabadon, és részben kritikusan szólnak az Orbán-kormányról.

A magyar demokráciát fenyegető veszély mindenekelőtt abban áll, hogy a Fidesz az alkotmánymódosításokkal megpróbál hosszú időre monopóliumot biztosítani magának az állami intézmények legfontosabb kulcspozícióihoz való hozzáférésre. Ezért az Orbán-kormány intézkedései a következő kormányzati ciklusokban is hatással lesznek, akkor is, ha a jobboldali konzervatívok nem vesznek részt ezekben a kormányokban.

A más összetételű, jövendő kormányoknak nagyon nehéz lesz kétharmados többség nélkül visszavonni az Orbán-kormány által megtett lépéseket. A majdani kormányok parlamenti munkáját is jelentősen korlátozhatják az újonnan létrehozott testületek erős vétójogai és széleskörű felhatalmazásai.  Jelenleg azonban puszta spekuláció, és további vizsgálódást igényel a következő parlamenti választások után, hogy ez valóban így lesz-e.

Szinte bizonyos azonban, hogy Orbán és Fidesz-pártja a következő törvényhozási periódusban is jól felforralja majd a gulyást. Az aktuális felmérések újra abszolút többséget prognosztizálnak a nemzeti konzervatívoknak. Érdeklődéssel lehet tehát várni, hogy mivel fűszerezi majd Orbán a gulyását, és hogy ki égeti meg vele a nyelvét.