Forrás: Kanadai Magyar Hírlap | 2020.11.03.

Miután okt. 23-i beszédében rendesen eltájolta magát és otrombán beszólt a Nagy Testvérnek, ideje elővenni korábbi baromságait. Egy pénteki rádiószózatában azt hangoztatta, hogy a cigányok nem a magyar nemzet részei, Magyarország nem a romák hazája. Ez, ugyebár, nemhogy rasszista, de nyilván valóan ostoba, és provokáló.

Erre tett rá a Nemzetmentő Trianon apropójából Sátoraljaújhelyen elmondott, rendkívül buta és minden mondatában egymásnak ellentmondó beszédében, ami azért még Orbántól sem volt elvárható. Íme, pár tétele:

“A száz év magány korszaka véget ért, ismét vannak szövetségeseink.”

Mindig voltak. Ilyenek, olyanok – ami jutott, de voltak: osztrákok, németek, majd az oroszok.

“Nincs a világnak egy nemzete sem, amely kibírt volna ilyen száz évet, de mi nemcsak kibírtuk, hanem ismét győzelemre állunk.”

Már megint harcol, és természetesen győz. Ugyan az angolok is kibírták, hogy megszűnt a világbirodalom. S nem állnak is olyan pocsékul… Az oroszok kibírták a cárizmust, Sztálint, s még azt is, hogy megtámadtuk őket. A németek a XX. században bebuktak két világháborút, s ma mégsem állnak olyan szarul. Tovább is van, mondjam még?…

“Mi, magyarok nem tűntünk el, nem vesztünk oda, hanem különálló minőségünket megőrizve hazát alapítottunk itt.”

Ez egy annyira értelmetlen, se füle, se farka mondat, hogy én kérek bocsánatot Orbán helyett. Kik azok, akik “nem vesztünk oda, hanem különálló minőségünket megőrizve hazát alapítottunk itt“, a népek országútján, ahol ki tudja hány nemzetiség hagyta génjeit? Milyen is az a különálló minőség?

“Európában 400 éven át erős és független állam volt a magyar, utána 300 éven át küzdöttünk az Oszmán Birodalom ellen.”

Nem tudom, hogy csak én emlékszem-e úgy, hogy ez a 300 év csak 150 volt? S nem is mi, hanem egy Savoyai vezette egységes európai hadsereg verte ki a törököket. Igaz, mi is küzdöttünk, de látható eredmény nélkül.

“Kiharcoltuk, magunkhoz igazítottuk és megtartottuk helyünket Európában.”

Na most ez a mondat a “kiharcolt helyünkkel”, pont egy trianoni megemlékezésen talán mégsem szerencsés. Ráadásul a valóságot is magukhoz hajlították, valamint a helyünk Európában erősen kétséges.

“Mi vagyunk a túlélés európai bajnokai.”

Ha ez így van, akkor minek titulálhatják magukat mondjuk a románok? Vagy a szlovákok, akik nemhogy túlélték a tőlünk elviselt nemzetiségi elnyomást, de néhány évtizede önálló államot alapítottak? Ráadásul mit is éltünk túl? Nomeg, a megalkuvás és a betagozódás mióta érdem a túlélésben?

“A budapesti összeesküvések hátba döfték, az országot, ellenségeink a kormányt a bolsevikok kezére adták.”

A szónok itt vélhetően a Tanácsköztársaságra utal. Szabadjon megjegyeznem, ha azalatt a 133 nap alatt nincs a baloldal által indított két hadjárat, akkor a “csonka Magyarország” ma még csonkább lenne.

A Nyugat – így együtt – “Erkölcsi aggályok nélkül rajzolta át Közép-Európát, és ezt nem fogjuk elfelejteni nekik soha.”

Nem fogják. Na, und? Ha valaki elfelejtette volna ez a Nyugat – így együtt a Nyugat – ma a szövetségesünk. De ez, tudom Orbánnak nem akadály. Egy öreg főszerkesztő még az átkosból így fogalmazott: “Az okos ember csak akkor haragszik meg, ha megvan hozzá az ereje.”

“A magyarság … 1100 éve ott él, ahol a nagy államalapítóink kijelölték a helyét, és méltósággal őrzi a Kárpát-medencét.”

Na de Orbán úr legalább ezen a napon, a trianoni megemlékezésen tegye hozzá: együtt a románokkal, ukránokkal, szlovákokkal, szerbekkel, horvátokkal, szlovénekkel, osztrákokkal és bocs, ha valakit kifelejtettem. A méltóságát meg jobb, ha elfelejtik. A nagy államalapítóink meg nem kijelölték, hanem hol megvették, hol elhódították, hol elcsalták, hol dinasztikus trükkökkel alakították ki határait.

“Egy olyan nép önbizalmával és tartásával kell élnünk, amely tudja, hogy többet adott a világnak, mint amit kapott tőle.”

Miután a szónok nem jelölte meg, hogy konkrétan mikre gondol, feltételezem, hogy nem azon zsidó származású magyar Nobel-díjasokra, akiket a szellemi elődjei elüldöztek innen. De akkor mire?

“A nemzeti mivoltára büszke Szlovákiával, Szerbiával, Horvátországgal és Szlovéniával örömmel építjük a közös jövőt, a történelem megadta az esélyt erre.”

Miniszterelnök úr, zavarba hozott. Most akkor Trianon nemzeti tragédia, vagy esély? Azon felül mégis, gyökeresen ellentétes entitású, politikai felfogású és múltú, ráadásul lenézett, alsóbb rendűnek tartott nemzetekkel mégis, milyen közös jövő képzelhető el? Hacsak nem a szlovén nácikkal, a horvát usztasákkal, a szerb csetnikekkel és a szlovák nacionalistákkal akar közös jövőt kiépíteni – persze, csak akkor, ha elfogadják az ő vezetését!

“Ma már nincs Csehszlovákia, Jugoszlávia, Szovjetunió, nincs brit és francia birodalom, de mi még ott leszünk azok temetésén, akik bennünket akartak sírba tenni”.

Ez viszont olyan kocsmai szintű megjegyzés, amire nincsen értelmes válasz. Egy miniszterelnök, egy úriember ilyet nem mond! Kivéve Orbán, aki csak miniszterelnök.

---

Author: Ille István Civil a pályán. Egészen más területen dolgozott, a politikához nem sok köze volt, de véleménye arról annál inkább. Három évvel ezelőtt egy társával együtt létrehozta az ellenszek.hu Demokritikus Vélemény Magazin internetes oldalt, aminek felelős szerkesztője. Szépirodalmi vonalon, Harunlarasid néven több, mint 60 novellát, több tucat önéletképet és úti beszámolót publikált a www.harunalrasid.nolblog.hu oldalán. Elkötelezett, azonban pártoktól független, baloldali értékrendű és világnézetű ellenzéki.