A Kossuth téren szombaton fél 6-kor immár hagyományosan megszólalt a Mi vagyunk a grund, felvillant több ezer mobiltelefon lámpája. De egyszer csak Nagy Zsolt, a tüntetés konferansziéja megkérte a hangost, hogy állítsa le a zenét, az éneklés is abbamaradt. A színész felolvasta az alábbi idézetet Bencsik Andrástól, a Demokrata főszerkesztőjétől :

„Egy olyan (...) söpredék lepte el a pedagógusi pályát, és megint csak tisztelet azon kivételeknek, akik lassan nem mernek megszólalni. Egy ilyen momentumos, nagypofájú, nihilista, semmiházi társaság lepte el az iskolákat. Beleértve az egyházi iskolákat is.”

Ezt követően a zene már nem is jött vissza. Nagy Zsolt arra kérte a tömeget, hogy néma csendben hagyják el a teret. És több ezer ember némán távozott. Így végződött a november 26-ai pedagógustüntetés, amit a Pedagógus Szakszervezet, a noÁr mozgalom és az Amnesty International Magyarország szerveztek Valódi nemzeti konzultációt az oktatásért címmel.

photo_camera Nagy Erzsébet (PDSZ ügyvivő), Szabó Zsuzsanna Éva (PSZ elnök)
Fotó: Bankó Gábor / 444

photo_camera Fotó: Bankó Gábor / 444

photo_camera Fotó: Bankó Gábor / 444

A megmozdulás a Belügyminisztérium előtt kezdődött, ahol Szabó Zsuzsanna Éva és Nagy Erzsébet a PSZ részéről több mint százezer aláírással ellátott petíciót adott át Sör Ádám rendőr századosnak, aki írásban tett ígéretet, hogy eljuttatja a pakkot a miniszternek. Majd a tömeg dobosok verte ütemre átvonult a Kossuth térre.

photo_camera Fotó: Bankó Gábor / 444

photo_camera Fotó: Bankó Gábor / 444

photo_camera Fotó: Bankó Gábor / 444

Ahol Nagy Zsolt házigazda két üzenettel indított. Az elsőt Vidnyánszky Attilának címezte, aki a múlt héten beszélt arról, hogy a régi SZFE a liberálisok utolsó bázisa volt, ami abból is látszik, hogy a jelenlegi tüntetéseken színészek állnak a frontvonalban, és az általa vezetett új SZFE-n a diákokat igyekeznek áthangolni. „A gyerek nem rádió. Nem kell hangolni, csavargatni” – mondta a színész, majd üzent a Megafon munkatársainak is, hogy írhatnak, amit akarnak, ők akkor sem fogják abbahagyni. Tiltakoztak már esernyővel, kockás inggel, élőlánccal, és még mindig itt vannak.

„Nem először vagyunk itt, és nem is utoljára. Szeptember óta egyre gyakoribbak a tüntetések, az élőláncok, a sztrájkok a fővárosban és vidéken is, mert a kormány még mindig nem hajlandó dönteni az oktatás megújításáról, a bérek emeléséről, a pedagógushiány csökkentéséről. Elavult tákolmány az egész iskolarendszer.”

Nagy egyébként is elemében volt. Hol leugrott a színpadról, és villáminterjúkat készített a tüntetőkkel, hol sztorizott Garas Dezsőről és másokról, de olyan is volt, hogy megkért mindenkit, hogy készítsen szelfit, és küldje el Pintér Sándornak az ugyfelszolgalat@bm.gov.hu-ra.

photo_camera Fotó: Bankó Gábor / 444

photo_camera Fotó: Bankó Gábor / 444

Ezen a demonstráción volt minden: énekeltek diákok, slammeltek művészeti iskola tanárai, szavalt egyházi és vidéki iskola pedagógusa, vetítettek klipet, videóüzenetet küldött Bojár Gábor üzletember. És így tovább.

photo_camera Fotó: Bankó Gábor / 444

Széplábi Bori énekes, pedagógus érezhetően nagy hatással volt a közönségre. Arról beszélt, hogy a közoktatásban már csak azok a szent bolondok maradtak, akik a saját pénzükből, az alig fizetésükből vesznek krétát, meg színes papírt, akik túlórából, kifizetetlenül francia szakkört tartanak. De már lassan ők sem maradnak.

„Eljött az a pont: nincsen énektanár, elment masszőrnek.”

photo_camera Fotó: Bankó Gábor / 444

Arról is beszélt, hogy szerinte úgy csinál a társadalom, mintha ez nem egy rendszerszintű probléma lenne, és csak a tanárokat érintené. De ez tévedés. Mert a tanár problémája a gyerek problémája. És a gyerek problémája a szülő legnagyobb problémája. Mert ha a gyereket egy fásult, fáradt tanár tanítja, ha nem kap elég figyelmet, ha nem szaktanár oktatja, és nem veszik fel egyetemre, ha osztálypénzből kell polcot venni, az a szülő problémája is, tehát mindenki problémája. Hozzátette, még egy darabig tudnak vinni zsebkendőt meg almát az iskolába, de tanárt már nem tudnak bevinni otthonról.

„Elmúlt az az idő, hogy halkan, kedvesen, türelmesen jelezzük a problémákat. Eljött az idő, hogy ne legyünk kedvesek, ne legyünk türelmesek. Legyünk dühösek! Beszéljünk azon a nyelven, ahogy velünk beszélnek!”

photo_camera Fotó: Bankó Gábor / 444

photo_camera Molnár Áron, noÁr Fotó: Bankó Gábor / 444

Szilágyi Kitti óvodapedagógus arra hívta fel a figyelmet, hogy nincs rendben, hogy büntetőjogi felelősségük ellenére minimálbéren van a fizetésük, hogy már fiatalként senki nem választja ezt a pályát, és a nyugdíjasokat kell visszahívni az óvodákba, hogy olyan szerv dönt a gyerekek iskolaérettségéről, amelyik soha nem látta a gyerekeket, hogy annyi az adminisztrációs munkájuk, hogy nem marad idő a gyerekre, és hogy egy pedagógust terhelnek több ember munkájával ingyen, és az sem oké, hogy a tiltakozókat ezek után még fenyegetik is.

„Hogy miért állok most itt? Én szeretnék óvó néni maradni. Szeretnék a gyerekek Kitti nénije maradni.”

photo_camera Fotó: Bankó Gábor / 444

photo_camera Fotó: Bankó Gábor / 444

Pataki Klára gyógypedagógus arról beszélt, hogy szent, elhivatott, megszállott őrültek tartják a vállukon az egész omladozó rendszert, és az az érzése, hogy ha a tömeg, a nép lelke, szellemisége, gondolkodása nem változik, akkor jöhet bármilyen kedvező jogszabály-módosítás, nem lesz igazi változás. Szerinte a bérkérdés nem a legfontosabb probléma. A legfájóbb az utca emberének véleménye róluk. „Elhangozhat az, hogy ismét tüntikézünk, vagy hogy milyen problémáink vannak három hónapi nyári szabadsággal?” Sérült gyereket nevelő szülők számos szörnyűséggel kell, hogy megküzdjenek, de a legnehezebb az utca emberének közönyét, durvaságát megemészteni, akik gyakran azt mondják: „nevelje meg végre a gyereket”!

photo_camera Fotó: Bankó Gábor / 444

photo_camera Nagy Zsolt és a Pedagógusok Szakszervezete Fotó: Bankó Gábor / 444

Pataki azzal zárta a beszédét, hogy minden mindenkit érint, mert egy közösség, egy ország vagyunk.

„Szenvedélyes anya és gyógypedagógus vagyok, de egyszerre szenvedélyes magyarnak is tartom magam. Nagyon mélyen szeretem ezt az országot. A legnagyobb fájdalom számomra ezt a helyet, az embereit ennyire szürkének, érzéketlennek és indulatosnak látnom. Ezen csak mi tudunk változtatni. Felülről hiába várjuk. Megérteni, elfogadni, segíteni.”

A következő demonstrációt december 8-án tartják az oktatásért.