Forrás: Portfolio.hu | Kovács Ádám | 2017.09.25.

Míg a legtöbb ország csak a homlokát ráncolja, addig Észtország már három éve bevezette az e-residency programját, és az első olyan ország lehet a Földön, amely lehetővé teszi külföldiek számára is, hogy digitális lakosok legyenek. Nem, hogy hátráltatnák, de minden lehetőséget megragadnak, hogy az innovatív ötletek átültessék a való életbe, ezzel téve könyebbé mindennapjaikat. Az internet alapvető emberi jognak számít, 2007-ben ők voltak az elsők, akik bevezették az online szavazást, a kormány ülésein már 2000 óta nincs papír, lényegében az egész parlament sem használ papírt a működéséhez. Az 1,3 millió lakos mindegyike a mobilján intézi a parkolását, az egészségügyi adataikat felhőben tárolják, sőt 95 százalékuk az adóügyeit is online intézi kevesebb, mint három perc leforgása alatt, az országból pedig 2022-re teljesen eltűnhet a készpénz a forgalomból. Legújabban pedig azon dolgoznak, közösségi finanszírozás útján létrehozzanak egy állami alapot, amely egyrészt Észtország számára lehetővé tenné, hogy új technológiákba és innovációkba fektessen az állami szektorban, másrészt az e-lakosok számára lehetővé tennék, hogy közvetlenül profitáljanak az ország fejlődéséből. A következőkben nézzük meg, hogy mi járulhatott hozzá ahhoz, hogy Észtország követendő példaként szolgáljon Magyarország, és minden más állam számára a jelenlegi digitális korban.

Az észt-csoda

A modern Észtország alapköveit 1992 körül kezdték lefektetni, mikor Mart Laar vezetésével megalakult balos kormány elkezdte ráncba szedni a darabjaira hullott gazdaságot. Nem egészen két év alatt a kormány (mely átlagéletkora alig érte el a 35 évet) megszavazták az egykulcsos adórendszert és megkezdődtek a privatizációk. Az orosz érából fennmaradt gyenge infrastruktúra miatt hamar megszületett a konszenzus arról, hogy ilyen körülmények között az ország jövője csak az információtechnológiai szektor fejlesztésével biztosítható, amelynek alapja egy élenjáró elektronikus közigazgatási rendszer kell hogy legyen. Ennek megfelelően az ország fejlesztését tiszta lappal, az alapoknál kezdhették, mindig ügyelve arra, hogy a kiépített szolgáltatások az igények jövőbeli változásainak megfelelően továbbépíthetők legyenek.

Mikor Finnország úgy döntött, hogy átvált a digitális telefonvonalakra, Észtország számára felajánlották, hogy akkor már egy füst alatt nekik is segítenek kiépíteni egy hasonló rendszert. Észtország a "tiszta lap" elvével élve udvariasan visszautasította az ajánlatot, mivel úgy okoskodtak, hogy így olyan digitális rendszert építhetnek ki maguknak, amilyet csak akarnak. Hasonló folyamatok mentek végbe az adminisztratív területeken is, az ország onnan, hogy központilag egyáltalán nem jegyezték be például az ingatlanokat, földeket, a papír formátumot átugorva egyből a digitális adabázisokra váltott.
 

-Emlékezett vissza Toomas Hendrik Ilves, az ország egykori elnöke.

Érdekes történet Ilves-ról, hogy állítólag fiatalabb korában a kedvenc olvasmánya Jeremy Rifkintől az The End of Work volt, amely irónikus módon a technológia által irányított gazdaság veszélyeire figyelmeztet. Ilves-t azonban inspirálta a könyvben olvasott Kentucky acélkohó példája, ahol a technológiai újítások és gépesítések miatt egyre kevesebb munkásra volt szükség a gyár működéséhez. Míg a könyv nézőpontja alapján ez veszélyt jelentett a társadalomra, addig Ilves úgy látta, hogy ez a fajta innováció szolgálhat esélyül a parányi erőforrások nélküli Észtország számára, hogy kiszabaduljon Oroszország árnyékából, és a gazdasági fellendülés útjára lépjen.

Ingyen internetet mindenkinek

Ilves és a kormány törekvéseinek köszönhetően 1997-re már az ország minden osztályterme rendelkezett számítógéppel, 98-ra pedig már internettel is. A világon elsőként 2000-ben az észt kormány jelentette ki, hogy az internethez való hozzáférés alapvető emberi jog (csak úgy, mint az élelem és a menedék), aminek következtében még a legkietlenebb vidékekre is eljutott az internet.

2001-ben indult az ország első mobil adatforgalmi hálózata, amely lehetővé tette a vezeték nélküli internetes hozzáférést szerte az országban. 2011-re már 2 440 ingyenes Wi-Fi hot spot volt az országban, beleértbe kávéházakat, szállodákat, iskolákat és benzinkutakat.
 

Egy kártya mindenek felett

Az észt digitális forradalom elsősorban nem is a technológiáról, hanem a polgárbarát, szolgáltató állam létrehozásáról szól - hangsúlyozzák helyi illetékesek. Egy olyan államfilozófiáról, ami ilyen mélységben talán egyetlen országban sem valósult még meg.

A rendszer alapjaként 2002-től egy chipkártya működik (ID kaart), amely a polgárok azonosítására szolgál, csak úgy, mint egy személyi igazolvány. Ez minden 15 év feletti számára kötelező, és gyakorlatilag minden erre épül: nincsen külön személyi, tb-kártya, útlevél, lakcímkártya, adókártya stb, sőt még a tömegközlekedésen bérletül is ez szolgál.

Ennek köszönhetően állampolgároknak egy bizonyos adatot mindig csak egyszer kell megadniuk. Ha valaki köt például egy biztosítást az új autójára, akkor egyetlen olyan személyes adatot sem kell közölnie, amit egyszer már valahol megadott, elég csak az új autó meglétéről nyilatkozni.

Papír, minek?

A pénzügyi tranzakciók szinte teljesen digitalizáltak, az éves adóbevallásnál mindenki kitöltve kapja a saját (elektronikus) bevallását, és ha ránézésre rendben találja a számokat, akkor 5-6 klikkeléssel el is intézte a kötelezettségét (a lakosság 95 százalékának átlagosan 4 percbe kerül beadnia az adóbevallását)

Azt mondják, az elektronikus közigazgatási fejlesztéseknek köszönhetően az észt állam odáig jutott, hogy gyakorlatilag a világ másik feléről is el tudná kormányozni az országot. Az ország miniszterelnöke, Roives nemrégiben még viccelődött is vele, hogy a három év alatt, mióta a hivatalban van, mindössze egy alkalomra emlékszik, mikor fizikailag is alá kellett írnia valamit, és az is egy ceremónia alkalmából egy vendégkönyv volt.

"Elméletben a kormány online kiadhatna egy olyan parancsot, amely az ország katonáit háborúba küldené. Még fizikailag sosem írtam alá egyetlenegy törvényt sem. Soha"

Ruth Praade, az adóbevételekért felelős osztály vezetője szerint a balti állam az elmúlt tíz évben 20 millió eurót fordított új, az adóbegyűjtés hatékonyságát célzó szoftverek kifejlesztésére. A statisztikák alapján ez nem bizonyult kidobott pénznek, hiszen az adóbegyűjtés hatékonysága szempontjából Észtország Svájc és Svédország mögött a harmadik helyet foglalja el az OECD-országok rangsorában. Az észt állam átlagosan 40 centet költ 100 euró adó begyűjtésére (összehasonlításképpen ugyanez Magyarországon 1,2 euróba kerül) úgy, hogy az adóhatóság személyi állománya 13 év alatt nagyjából 40 százalékkal, 2300 főről 1400 főre zsugorodott.

Észtország - elsőként a világon - 2007-ben vezette be az e-szavazás lehetőségét a parlamenti választásokon. Ezt a szavazási formát a választási eredmények esetleges manipulálásának lehetősége miatt világszerte vitatják, s a bírálatok miatt Tallinn az elmúlt években többször is tökéletesítette az elektronikus választási eljárást. Azonban évente 12 Eiffel-torony méretű papírhegyet takarít meg azzal, hogy az állam által nyújtott szolgáltatások 99 százalékát elérhetővé tették online.

A kicsi európai ország közigazgatásának digitalizációja példaértékű, például csak az elektronikus aláírás használata 500 millió dollárnak, vagyis az észt GDP 2 százalékának megfelelő összeget spórol Észtországnak, míg például Magyarországon az adminisztratív terheknek a nemzeti jövedelemhez viszonyított aránya megközelíti Magyarország közoktatásra vagy egészségügyre szánt kiadásait.
 

Az oroszok visszaküldték Észtországot a kőkorszakba

Észtország nem csak a digitalizációban véghezvitt sikerei szolgálhatnak példaként más államok számára, de az is, mikor első kézből megtapasztalták, hogy milyen kiszolgáltatottá válhat egy, a többségében digitális térben működő ország egy kibertámadás során.

Oroszország a Szovjetúnió felbomlása után nem vette túl jó néven Észtország függetlenedését, így mikor 2007. április 27-én zavargások törtek ki Észtország fővárosában a tallinni szovjet hősi emlékmű eltávolítása miatt, az oroszok rögtön kereskedelmi bojkottal fenyegetőztek. A tüntetők és a rendőrség sorozatos halálos áldozatokkal is járó összecsapásokba keveredett, a két ország közti diplomáciai viszony pedig pattanásig feszült.

Bár Oroszország a végletekig tagadta, hogy közük lenne az eseményekhez, de míg Magyarország az Iwiwwel volt elfoglalva, addig megkezdődött a világtörténelem első, igazi, országok között zajló kiberháborúja.

Az első túlterheléses (DDOS) támadások néhány nappal az első tüntetések után indultak meg az észt parlament, kormányhivatalok, minisztériumok, bankok, telefontársaságok és médiacégek szerverei ellen. Ugyan később egy ifjúsági mozgalom vállalta magára a felelősséget a támadásokért, de a szakértők szerint a szervezettség, a célpontok mintaszerű kiválasztása, és gyakorisága arra utal, hogy ezt nem egy egyszerű néhány fiatalból álló hacker csoport csinálta volna.

A DDOS a célpontot megbénító adatfolyam vírusokkal megfertőzött, a világ minden részén szétszórt és távolról irányított zombigépek ezreiről indul ki, így gyakorlatilag lehetetlen volt bebizonyítani, hogy honnan indultak a támadások, Moszkva meg persze tagadott, de nem volt sok kétség afelől, hogy ki állhat a támadások mögött.

A támadások Észtország infrastruktúráját célozták, naponta omlottak össze online adatforgalmát irányító kulcsfontosságú szerverek, sok állami intézmény hálózatát kénytelenek voltak ideiglenesen leválasztani az internetről, mások (például a rendőrségé) többet álltak, mint amennyit működtek, az észt parlament tagjai például 4 napig el voltak vágva az internettől.
 

- nyilatkozta Mikko Hyppönen, az F-Secure biztonságtechnikai szakértője

A támadások nem meglepő módon azóta is kísértik Észtországot, nem sokkal a támadások után a NATO felálított egy kibervédelmi központot Tallinban, majd még ugyanabban az évben Észtország létrehozta a világ első információs követségét Luxemburgban. Ez gyakorlatilag egy hatalmas raktárhelység, ahol Észtország összes információját tárolják, hogy egy újabb támadás során vissza tudják majd állítani a szervereket adatvesztés nélkül.
 

- nyilatkozt az ország akkori elnöke, Ilves.
 

A Startupok országa

A privátszektor szorosan követte az államit, 2011-ben, miután a Microsoft megvette 8,5 milliárd dollárért a Skype-ot, kialakult egy új befektetői réteg Észtországban, akik miután milliókat kerestek befektetésük révén szaktudásokat, tapasztalatukat és pénzüket felajánlották a jó cél érdekében, hogy felpörgetve a startupot világot Tallinban további külföldi befektetőket vonzanak az országba.

A sztori itt nem is ért véget, 2011-ben a Skype első alkalmazottja megalapította a több mint 1 milliárd dollárra értékelt TransferWise-t, manapság pedig már csak a balti Szilícium-völgyként emlegetik a térséget, legnagyobb startup inkubátora, a Technopol pedig több mint 150 tech vállalatnak ad otthont.

Persze, mint ahogy azt már többször említettük, ehhez az államnak is partnernek kell lennie. Észtország hamar felismerte, hogy kulcskérdés az oktatás, és a továbbképzés, digitális társadalom nem létezhet a digitalizáció megértésére és lehetőségeinek kihasználására képes emberek nélkül. Gyakorlatilag támogatnak mindent, ami innovációval kapcsolatos, például az iskolák mindegyikében már öt éves kortól tanulhatnak programozni a "programozó tigrisek" program keretében a gyerekek.

"A 80-as években minden középiskolás rock sztár akart lenni. Manapság minden tinédzser tech vállalkozó akar lenni"

- Mondta Észtország oktatásért felelős minisztere
 

Észtország és az Uber esete

Jól mutatja az országban meghonosodott vállalkozásbarát szemlélet a Magyarországon is jólismert Uber története: ahelyett, - mint ahogy itthon - szembementek volna az Uberrel, inkább legalizálták az egész autómegosztós iparágat, létrehoztak egy új jogi fogalmat: a "megegyezéses személyszállítást". Sőt, nem csak az Uberrel állapodtak meg, hanem elkezdtek törvényjavaslatokat kidolgozni az egész sharing economy adóztatására, majd ezzel párhuzamosan a taxisoknak is könnyítéseket vezettek be, hogy ezzel is erősítsék a versenyt.

Taxis sztrájk az Uber ellen

Keresgélés közben érdekes dologra bukkantunk, Észtországnak van egy külön honlapja azok számára, akik céget akarnának alapítani az országban, ahol rögtön 10 pontban el is mondják, hogy a kis ország miért mennyország a startupok számára:
 

• Észtországnál keresve sem találnánk jobb helyet, hogy megvalósítsuk ötleteinket. Itt nem találunk olyan embereket, akik megmondják, hogy mit, vagy mit ne csináljunk
• A gyerekek már egészen korán elkezdenek programozni tanulni, néhány iskolában pedig már azt is tanítják, hogy hogyan kell bitcoin-alkalmazásokat építeni
• Mindent gyorsan csinálunk! Egy cégalapítás körülbelül 15 percet vesz igénybe, míg az adóbevallás 3 perc alatt elkészíthető
• Ha már szóba került az adózás, Észtországnak van a legliberálisabb adórendszere a Földön, 0 százalékos társasági adóval
• A startup ökoszisztéma szorosan együtt dolgozik az állammal, így Észtország a legjobb hely, hogy startupot alapítsunk
• Míg az életkörülmények magasak Észtországban, addig a megélhetési költségek alacsonyak
• Az ország 51 százaléka erdővel borított, két oldalról tenger veszi körül, a levegő pedig a legtisztább a világon
• Igaz, hogy az észt nyelvet nehéz lehet megtanulni, de szerencsére mindeki beszél angolul
• Évről évre egyre több pénz áramlik az észt startupokba
• Észtország nagyon erős startup ökoszisztémával rendelkezik, amit viccesen csak úgy hívnak, hogy az észt maffia

Digitális állampolgárság, és az első állami bitcoin alap

Miután digitális alapokra helyezték az ország működését, az észtek mások előtt is ki szeretnék tárni a kaput. Egy Európában példátlan projekt célja, hogy mindössze 100 euró díj fizetség ellenében a virtuális letelepedés lehetőségét kínálja fel az Észtországon kívüli cégek számára, legyen szó más uniós tagállamokról, vagy harmadik országokról. Az e-Residency projekt úgy kínál belépőjegyet külföldi vállalkozásoknak európai cégként az európai piacra, hogy fizikailag nem is kell megjelenniük Észtországban.

Az észt hatóságokhoz eddig 20 ezer jelentkezés futott be 138 országból, és az ilyen engedéllyel rendelkezők száma becslések szerint 2025-ig akár a 10 milliót is elérheti.

Észtország számára természetesen nem a 100 eurós belépőjegy az üzlet a modellben, hanem az érintett külföldi cégek által helyben létesített szolgáltatások és munkahelyek, az Észtországba irányuló üzleti célú utak számának ugrásszerű növekedése és bizonyos esetekben az adóbevételek is.
 

- jegyezte meg a program irányítója, Kaspar Korjus

Közel három évvel azután, hogy Észtország bevezette az e-residency programját, az első olyan ország lehet a Földön, amely lehetővé teszi külföldiek számára, hogy digitális lakosok legyenek. A kis Balti ország fontolgat egy javaslatot, amely létrejöttével nem csak hogy bebiztosítaná helyét a digitalizáció úttörői között, de az első olyan ország lenne, amely megcsinálná a saját ICO-ját.

Pár hete egy cikkben Kapsa Kojrus számolt be azon tervekről, hogy az ország egy virtuális tokent, az úgynevezett Estcoint bocsátaná ki, amin keresztül a befektetők közvetlenül profitálni tudnának az ország fejlődéséből. A hírek szerint Vitalik Buterin, az Ethereum kitalálója is beállt a projekt mögé.

A cikkből az derül ki, hogy az ICO során bevont tőkét egy állami alap kezelné, és egyfajta public-private partnershipként (PPP) működne, amely a közfeladatoknak a közszféra és a magántőke együttműködésében történő ellátását jelenti (a PPP keretében a vállalkozó szolgáltatást nyújt az államnak, átvállal tőle bizonyos feladatokat, s mindezért díjat kap). Ez pedig lehetővé tenné Észtország számára, hogy új technológiákba és innovációkba fektessen az állami szektorban, az okoszerződésektől kezdve a mesterséges intelligencián át, modellként szolgálva más országok előtt a jelenlegi digitális korban. Mindezek mellett az alap egy jelentős részét egyfajta közösségi kockázati tőkebefektetésként használnák fel, így a pénz cégével az e-lakosok észt cégeket hozhatnának létre. Gyakorlatilag az egész lényege, hogy amennyire fejlődik Észtország, a befektetők ( e-lakosok) hasonló mértékben profitálnának tokenjeik után.

Persze ez egyelőre még csak egy ötlet, az első lépésként szolgáló, a projektet leíró White Paper is várat még magára, így ha meg is valósul az ICO, még jó néhány hónapot kell várunk, míg beszállhatunk Észtország fejlődésébe.

Címlapkép forrása: Shutterstock