Mint azt ugyancsak az OECD egy minapi jelentésben írta, „széles körben úgy ítélik meg, hogy a hatalmi ágak megosztásán és az igazságszolgáltatás függetlenségén nyugvó, stabil és hatékony jogi keretek elősegítik a növekedést”. Ám „Magyarországon a politikai és a jogi intézmények észlelt minősége és hatékonysága gyenge”.

Az állampolgárok védtelenek az új jogrend hézagaival és csapdáival szemben, és így vannak ezzel a gazdasági társaságok is, talán még az egyéneknél is nagyobb mértékben. Talán a bírák a legsérülékenyebbek mindenki közül, mert az igazságszolgáltatást átalakították, hogy sokkal fenyegetőbbé tegyék a politikai nyomást.

2010 előtt Magyarországon egykamarás parlamenti rendszer volt, amelyben az Alkotmánybíróság szolgált a parlamenti többség hatalmának elsődleges ellenőrzésére. 2010 után az Alkotmánybíróságot gúzsba kötötték és meggyengítették, úgy, hogy már nem tudja teljesíteni funkcióját.

A kormány aztán bővítette az Alkotmánybíróság bíráinak létszámát is, úgy, hogy tavaly áprilisra a Fidesz a testület 15 bírája közül nyolcat már egyoldalúan nevezett ki.

A támadások ellenére az Alkotmánybíróság megpróbált szembeszegülni a kormánnyal, és alkotmánysértőnek talált egy sor új törvényt. A testület egyebek között alkotmánysértőnek találta a visszamenőleges hatállyal bevezetett 98 százalékos adót, a hajléktalanok kriminalizálását, a közpénzből ösztöndíjban részesülő egyetemistákra kiszabott több korlátozó intézkedést, a család túlságosan szűk meghatározását, a csoportot érő becsületsértés kriminalizálását és azt a követelményt, hogy a parlamentnek kell jóváhagynia minden egyes egyház adómentes státusát.

Az Alkotmánybíróság most nem tud mit tenni, ha az adózással vagy a költségvetéssel összefüggő törvények sértik a magántulajdonhoz való jogot, az egyenlő bánásmódot, a visszamenőleges hatály tilalmát vagy a tisztességes igazságszolgáltatási eljáráshoz való jogot. Az új alkotmány negyedik módosítása, amelyet 2013 áprilisában fogadtak el, beemelt az alkotmányba számos olyan törvényt, amelyet az Alkotmánybíróság semmisnek minősített, megsemmisítette a testület 1990 és 2011 között hozott összes döntését és megtiltotta, hogy az Alkotmánybíróság tartalmi szempontból vizsgálja az alkotmánymódosításokat.

Az egyszerű bíróságok sem jártak sokkal jobban. A kormány először 70 évről 62 évre szállította le a bírák kötelező nyugdíjkorhatárát – amivel eltávolította a legmagasabb beosztásokban lévő bírák 10 százalékát –, és aránytalan mértékben szabadított fel pozíciókat a legfelső bíróságon és az alsóbb bíróságok vezetésében. Noha mind az Alkotmánybíróság, mind az Európai Bíróság törvényellenesnek találta az intézkedést, a nyugdíjba küldött bírók közül csak nagyon kevesen tértek vissza a munkahelyükre.

A Jog a Demokráciáért Európai Bizottság (a Velencei Bizottság) élesen bírálta ezt az új rendszert, és állította, hogy ilyen nagy hatalmat nem szabad egyetlen, nem igazságszolgáltatási kézben hagyni. Válaszul a kormány bevezetett néhány apróbb, csak kozmetikai változtatást, miközben több száz új bírót nevezett ki, közülük aránytalanul sokat a rendszer csúcsain.

Miközben ezek a devizahiteles jelzálogügyek zajlottak az igazságszolgáltatásban, a bíróságok eltérő ítéleteket hoztak. Egyes döntések szembeszálltak a kormánnyal, és azt mondták, hogy a szerződéseket nem szabad megváltoztatni, más ítéletek megengedték a módosításokat. Minden egyes olyan ítélet után, amely nem tetszett a kormánynak, a Fidesz tisztségviselői harsogva tiltakoztak. Decemberben a legfelső bíróság hozott egy ítéletet, amely kötelező az alsóbb bíróságokra is, és amely fenntartotta a szerződéseket, miközben néhány bonyolultabb kérdést továbbított az Európai Bíróságnak. Azóta a kormány megtámadta a legfelső bíróságot azzal, hogy az „a bankok pártját fogta”, és nyíltan nyomást gyakorolt a bíróságra, hogy mondja ki végleges ítéletét, még mielőtt az Európai Bíróság meghozza a döntését.

Az Alkotmánybíróság gyorsított eljárásban vizsgálja az ügyet. Ám az Alkotmánybíróság ma már annyira át van politizálva, hogy szakértők úgy vélik: amennyiben a kormány terve ellen ítél, akkor a kormány nem is akarta, hogy terve megvalósuljon. A testület oly mértékig vált nyíltan átpolitizálttá, hogy már nem tudja demonstrálni függetlenségét.

Közben egy Fidesz által kinevezett tisztségviselő dönt bírói karrierekről egy olyan rendszerben, amelyben már bocsátottak el bírákat politikai nézeteik miatt. Egy fogékony bíró ezeket az „ösztönzéseket” szemlélve könnyen juthat arra, hogy saját magát veszélyezteti, ha a kormány ellen ítél, anélkül, hogy bármit el tudna érni.

Közelednek a választások, és a kormány azt állítja, hogy gazdasági csodát tett. De ahogy megszigorította az ellenőrzést az igazságszolgáltatás felett, úgy esett vissza a befektetési ráta olyan szintre, amelyet az OECD „történelmileg alacsony szintnek” nevez.

A lyukat a magánbefektetéseknek kell majd betömni.