Forrás: Kanadai Magyar Hírlap | 2021.09.30.
MERRE van a felfelé, és MELYIK út vezet oda? Ezek azok az apróságok, amik miatt a magyar ellenzék nem EGYFORMA. Hálistennek – hiszen a sokszinűség egy társadalom legfőbb ereje, mozgatórugója. Az út irányát tehát sok-sok egyeztetéssel lehet kijelölni, ahová ugyancsak sok-sok kompromisszummal, megállapodással lehet eljutni. EZ a politika – nem a másik leuralása.
1. kép. PÁREZER felháborodott vonul a főváros utcáin, gépkocsikat felgyújtva, építési állványokat ledöntve tombol. Megkísérli a tv-székházat is felgyújtani, betör az égő kapun, kirabolja a büfét. Majd letáborozik a Parlament előtt, hetekig ott alszik, főz, eszik, aminek a következményeképp a Kossuth tér elhanyagolt vadkempinggé alakul. Ellenzéki képviselők naponta buzdítják a lankadó tömeget -, majd a beszéd után autóikba vágván magukat elporoznak. A rendőrség október közepén felszámolja a tábort, tekintettel arra, hogy a forradalom 50. évfordulójára az ország nagyszámú nemzetközi vendégsereget vár, közöttük államfőkkel. Az ünnepnapon ugyancsak párezer fő dúlja a Belvárost. Kizárólag a Belvárost: a Nagykörúton kívül csendesek az utcák, ünneplőbe öltözött családok indulnak sétálni a napsütéses őszi időben. Aztán gyorsan hazaiszkolnak. A Kossuth tériek ugyanis jelen vannak: a Deák téren egy őrült elköti az 56-ra emlékeztető tankot, és a sétálók között szlalomozik. A kormány kéri: a feszült hangulatra tekintettel, a pártok ne tartsanak nagygyűléseket, vegyenek részt az állami ünnepségeken. Az ellenzéki Fidesz-KDNP-FKGP nagygyűlést tart, kb. 15 ezer résztvevővel az Astória szállónál, egy szűútkereszteződésben.
Az ellenzék vezére buzdító beszédet tart, majd páncélozott autóján elszáguld. A magára hagyott tömeget a rendőrség oszlatni próbálja. Egy súlyos sérülés történt: egy fiatalember éppen lehajolt, hogy a feltépett utcakövet a rendőrökhöz vágja, és a térdmagasságba célzott gumilövedék éppen a szemén találta. (Ezen alapul a „szemkilövetős” legendája.) Több rendőr is megsérül – róluk szó se esik -, néhányan súlyosan. Törött karok, szétzúzott térdek jelezték: a rendőrség felszerelése nem megfelelő, és maguk a rendőrök is tapasztalatlanok. Nem csoda: évtizedek óta nem találkoztak hasonlóan tomboló tömeggel. (A „tömeg” kissé eufemisztikus kifejezés, de nem használhatok erősebbet, hiszen az oszlatásba belekeveredtek valóban békés tüntetők, sőt épp arra járók is.) Helyszín: Budapest Belvárosa. Időpont: 2006 szeptember-október.
2. kép. Sátrakhoz, irodahelyiségekhez folyamatosan vonuló emberek. Ismerősök váltanak néhány szót, ismeretlenek mosolyognak egymásra. Van, aki lopva körülnéz: vajon ki látja, hogy idejött, a szavazóurnához, hogy véleményt nyilvánítson arról: a magyarországi ellenzéki pártok miniszterelnök-jelöltjei közül ki az, akiben megbízik? Aki eséllyel lenne képes elvenni a kormányrudat a 11 éve regnáló Fidesztől? (Az MDF, az FKGP, a KDNP, majd MKDSZ az évek során szépen eltűnt a kisgömböc feneketlen gyomrában.) Az asztalnál ülők ellenőrzik a szavazó igazolványait, majd megkapja a qar kóddal ellátott szavazólapot. Helyszín: Magyarország. Időpont: 2021. szeptember.
Még nincs végleges eredmény. Az egész procedúrát mindenfajta állami segítség nélkül bonyolítják le az ellenzéki pártok aktivistái, sok-sok, párthoz nem kötődő civil társadalmi munkással. Társadalmi, hiszen díjazás nem jár a hetek óta tartó szolgálatért.
Annyit tudni: 633 ezer 110 (!) polgár vett részt a szavazáson, ami a választók kb. 8 százaléka. Szakértők szerint az ilyen típusú előszavazáson, amikor a párton belüli jelöltek közül választanak, nagyjából 5 százalék körüli a részvétel.
A szolgálatra további heteken keresztül szükség lesz, hiszen a mostani fordulóban legerősebb három jelölt közül kell kiválasztaniuk a szavazóknak azt az egyet, aki majd a teljes ellenzéket képviselve száll ringbe a jövő tavasszal esedékes országgyűlési választásokon.
Két kép a magyarországi ellenzékiekről. Az egyik 15 évvel ezelőtti, a másik napjainkban.
Egy lényeges különbséggel: 2006-ban a ma kormányzók voltak az ellenzék, ma meg az akkori kormányzók – kiegészülve néhány, azóta létrejött párttal.
Még valami: A fenti beszámolóban a szikár tényekről írtam. De tudjátok rólam, hogy nem vagyok „független”. Szabadelvű szocialista a felfogásom. Ezért, – no meg a terjedelem miatt -, nem vállalkozom az ellenzéki miniszterelnök-jelöltek bemutatására. Bár tudom, nagy szükség lenne erre – főként a határon túli nemzettársaim miatt. Akiknek úgy van joguk beleszólni a magyarországi választásokba, hogy fogalmuk sincs, kik a jelöltek, és vajon miért vette a fáradságot több mint 600 ezer embert, hogy egy hivatalosan tét nélküli szavazáson részt vegyen? Akik nem tuják miről szól a „felhatalmazási törvény”, meg hogy a „gyermekvédelmi” passzus örve alatt az LMBTQ közösség tagjait kvázi büntethetővé teszik, ahogy az virtigli diktatúrákban szokás. Hogy a gyermekek után járó családi pótlék összege 20 éve nem emelkedett. Hogy az államadósság majd duplájára nőtt, mert inkább otthagyja az EU-ban a felárkóztatásra járó pénzeket, mert az Unió ellenőrzi azok felhasználását. Hogy a városok, falvak bevételeit magához vonta – így kézből etetheti a neki kedveseket. Hogy a kínaiak számára építendő egyetemhez 400 milliárdos – jó kamattal megfejelt – kölcsönt vesz föl – a kínaiaktól… Napestig folytatható a sor – teljesen érthető, ha Magyarország határain kívül élő nemzettársainknak fogalmuk sincs az ilyen „apróságokról”. Meghatottan szavaznak – mi, itt élők meg fizethetünk.
Nagyjából a fenti okok miatt keresi most jóval több mint félmillió magyar, hogyan lehetne kibújni a kisgömböc halálos öleléséből. Amíg még „él nemzet e hazán”.
|
 Author: Rátesi Margit
1947-ben születtem Budapesten. Édesapám kocsmáros volt, az államosítás után segédmunkásként, csaposként próbálta fenntartani a családot, amihez édesanyám is hozzájárult, mint házmester. Eredeti szakmám mechanikai műszerész, alma materem az Orion Rádió és Villamossági Vállalat volt. Minden további tanulmányomat munka után, este végeztem, érettségit a Bem József Dolgozók Gimnáziumában szereztem. Üzemi lapoknál kezdtem hivatásosan írni. 1979-ben végeztem el a Bálint György Újságíró Akadémiát, majd 1984 és 1988 között az MSZMP KB Politikai Főiskoláján tanultam közgazdaságot és vállalatirányítást. Újságíróként főleg gazdasági témákkal foglalkoztam. 1989 óta nem dolgozom aktív újságíróként: sajtóösszefoglaló készítőként (szemlézőként), sajtófőnökként mentem nyugdíjba. Felfogásom sokat változott az évek során – nem utolsósorban éppen a főiskolán szerzett ismeretek hatására. A politikát – eredeti jelentésében a közügyek intézésének módját – fontosnak tartottam mindig és fontosnak tartom ma is. A politika, és aktorainak, a politikusoknak a lejáratása a közvélemény szemében szerintem a legnagyobb kártétel, amit el lehet követni az „egyszerű” emberekkel szemben. Mert azt sugallja: nincs esélyed a cselekvésre, hajtsd meg magad, húzd meg magad, akkor talán hagynak élni. Ezzel szemben én arra szeretnék rávenni mindenkit: Kételkedj, gondolkozz, cselekedj!
|
|
Tweet
1947-ben születtem Budapesten. Édesapám kocsmáros volt, az államosítás után segédmunkásként, csaposként próbálta fenntartani a családot, amihez édesanyám is hozzájárult, mint házmester. Eredeti szakmám mechanikai műszerész, alma materem az Orion Rádió és Villamossági Vállalat volt. Minden további tanulmányomat munka után, este végeztem, érettségit a Bem József Dolgozók Gimnáziumában szereztem. Üzemi lapoknál kezdtem hivatásosan írni. 1979-ben végeztem el a Bálint György Újságíró Akadémiát, majd 1984 és 1988 között az MSZMP KB Politikai Főiskoláján tanultam közgazdaságot és vállalatirányítást. Újságíróként főleg gazdasági témákkal foglalkoztam. 1989 óta nem dolgozom aktív újságíróként: sajtóösszefoglaló készítőként (szemlézőként), sajtófőnökként mentem nyugdíjba. Felfogásom sokat változott az évek során – nem utolsósorban éppen a főiskolán szerzett ismeretek hatására. A politikát – eredeti jelentésében a közügyek intézésének módját – fontosnak tartottam mindig és fontosnak tartom ma is. A politika, és aktorainak, a politikusoknak a lejáratása a közvélemény szemében szerintem a legnagyobb kártétel, amit el lehet követni az „egyszerű” emberekkel szemben. Mert azt sugallja: nincs esélyed a cselekvésre, hajtsd meg magad, húzd meg magad, akkor talán hagynak élni. Ezzel szemben én arra szeretnék rávenni mindenkit: Kételkedj, gondolkozz, cselekedj!