A parlament várhatóan jövő héten megszavazza azt a törvényjavaslatot, amely értelmében alapítványi fenntartás alá kerül a magyar felsőoktatás 70 százaléka, az állam pedig ellenszolgáltatás nélkül több ezer milliárd forintnyi közvagyont ad oda fideszes delegáltak által vezetett szervezeteknek.

A javaslat szövegében a jogalkotó nem is rejtette véka alá, hogy a cél az alapítványok mindenkori kormánytól való függetlenségének biztosítása, amit egy évvel a 2022-es választások előtt nehéz máshogy értelmezni, mint hogy Orbán Viktor arra készül, hogy a Fidesz egy esetleges vereség esetén is megőrizhessen fontos pozíciókat.

Állami funkciók kiszervezése

A törvény elfogadása után első körben 32 közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítvány kezdheti majd meg a működését, a részletes lista a parlament honlapjára feltöltött javaslat 19. oldalától böngészhető (pdf.). Az április 20-i állapot szerint ebben megtalálható volt minden olyan alapítvány, amely mostantól az említett besorolás alá kerül, ugyanakkor a helyzet dinamikusan változik, időközben kiderült, hogy a Terror Házát működtető alapítvány is vagyonkezelővé változik.

A bővülő alapítványi portfólió miatt nem tűnik elrugaszkodott gondolatnak, hogy a közel három tucatnyi alapítvány csak a kezdet, és a választásokig jó néhány hasonló modellváltást láthatunk még.

Felsőoktatási intézmények mellett alapítványi tulajdonba kerülnek kastélyok, üdülők, kikötők, parkok, földbirtokok, színház, klinikák, részvények; pontos összesítést egyelőre nehéz adni, mert nem látható még minden alapítvány esetében, hogy milyen vagyonelemeket fognak megkapni az államtól. Annyi már biztos, hogy több száz értékes ingatlanról van szó, az egész pakett nagyságrendje pedig a Mol- és a Richter-részvények miatt több ezer milliárd forint lehet. (Bizarr helyzet, hogy miközben az állam 2010 után százmilliárdokért vásárolta vissza a Mol-részvényeket az oroszoktól, most ezt a csomagot ingyen odaadhatja egy alapítványnak, amivel a kormány formálisan minden kontrollt elveszít az olajcég felett.)

Ami a funkciókat illeti, az alapítványi konstrukcióval most a kormány kiszervez az állam alól oktatási, kulturális, egészségügyi, mezőgazdasági, emlékezetpolitikai tevékenységeket.

Az alapítványi konstrukció lényege – túl azon, hogy egyenként 600 millió forintos közvagyonnal kezdhetik majd a meg a működésüket –, hogy az az állami vagyon, amit a kormány odaad ezeknek az alapítványoknak, többé nem klasszikus közpénz. A most megkapott állami vagyon felett a továbbiakban a mostani kormány által kinevezett kurátorok fognak gazdálkodni, akik megkapják az alapító jogokat, e rendelkezés visszavonhatóságát pedig megtiltja a törvény, miközben az alapítványok működésére vonatkozó szabályok többsége is csak kétharmaddal lesz módosítható.

Ezzel párhuzamosan egy másik, az alapítványi konstrukciótól független, de az államot karcsúsító tendenciába illeszkedő törvényjavaslat is van az országgyűlés előtt. A T/15709. számú előterjesztés – amelyről Schiffer András írt részletesen a 24.hu-n – a Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatóságának felállításáról szól. A jövőben ez az új hatóság felügyelné a dohány-kereskedelmet, a szerencsejáték-piacot, a bírósági végrehajtást, a felszámolói névjegyzéket, valamint ellátna koncessziós feladatokat. Utóbbi miatt az új hatóság alatt működne majd a Koncessziós Tanács is.

Már a felsorolásból is látszik, hogy óriási pénzeket megmozgató iparágak szabályozása kerülne az új hatóság felügyelete alá, ráadásul ezen tevékenységek felügyelete az elmúlt évtizedekben a kormányzás igazságügyi, pénzügyi, gazdasági hatáskörébe tartoztak. Ennek a szervezetnek az elnökét a Médiatanácshoz és az Energetikai Hivatalhoz hasonlóan a miniszterelnök nevezi ki kilenc évre.

Rengeteg pénz kell a NER fenntartásához, pláne ellenzékből

Az alapítványi konstrukció létrehozásának és az új hatóság felállításának több oka is lehet, azonban nagyjából mindegyik ugyanabba az irányba mutat: a következő kormány – amennyiben ellenzéki – mozgásterének a csökkentése és a fideszes klientúra fenntartása.

Orbán Viktor lehetséges motivációját többen írtak már az utóbbi hetekben. A kommentárok szerint a jelenlegi vagyon- és hatalomátmentés előzménye a rendszerváltás idejéből ered, amikor késő kádári technokrata elit sikeresen átmentette befolyását, és még évtizedekig fontos pozíciókat tudott megtartani. Ebből szűrte le állítólag azt a következtetést Kövér László a Fidesz első kormányzati ciklusa (1998-2002) után, hogy „kormányon voltunk, nem hatalmon”.

Ha ebből a logikából indulunk ki, akkor Orbán célja éppen az lehet, hogy ellenzékbe kerülve megnehezítse a következő kormány dolgát (ahogyan azt a szocialistákhoz köthető elit tette vele első miniszterelnöki ciklusa idején), valamint hogy sikeresen fenntartsa a hozzá és pártjához lojális hálózatát egy olyan időszakban is, amikor nagyrészt elzárulnak a NER-t életben tartó állami pénzcsapok.

A közalapítványok kuratóriumaiban vezető fideszes politikusok – akik jelenleg is fontos pozíciókat töltenek be az államigazgatásban, miniszterek, államtitkárok – feladatokat és

legfőképpen milliós fizetést kapnak, így érdekeltek maradhatnak abban, hogy még ellenzékből is építsék a Nemzeti Együttműködés Rendszerét, vagy legalábbis megpróbálják a víz felett tartani.

A kiépülő orbáni párhuzamos államra azért is szüksége lehet a Fidesznek, mert egy kormányváltás idején nyilvánvalóan tömegével fogják elhagyni pártkáderek az államigazgatást, ahogy történt ez például a 2019-es önkormányzati választások után is. Egy kormányváltás esetén az exodus lényegesen nagyobb lenne, a távozó tisztviselőket NER-közelben tartása pedig komoly kihívás lehet a hatalom jelenlegi birtokosainak.

Elbizonytalaníthatja a kádereket

Az emberek megtartásához pénz kell, a NER működtetése igen költséges. Ott van például az Orbánhoz lojális több száz kiadványból álló médiaholding, amely még a végtelennek tűnő állami hirdetésdömping ellenére is milliárdos veszteséget termelt 2019-ben. A rendszer lényegesen áramvonalasított verziójának működtetéséhez (vö.: a dolgozói állomány legalább egy részének megtartása) jelentős és folyamatos külső forrásbevonásra van szükség, hiszen piaci alapon a Fidesz-közeli médiumok nagy része nem életképes.

A pénzügyi motiváció abban is tetten érhető, hogy például míg az állami egyetemekre vonatkozott a közbeszerzési kötelezettség, a modellváltó egyetemek már mentesülnek ez alól. Mivel kapásból több száz, sok esetben felújításra szoruló ingatlanról van, ezeket a munkákat a jövőben minimális transzparencia mellett is meg lehet majd oldani, ami egyrészt komoly korrupciós kockázatot jelent; másrészt, ha például egy NER-es építőipari cég egy esetleges kormányváltás után kiesik a központi pikszisből, akkor sem maradhatna teljesen megbízások nélkül.

Az esetleges cudar időkre készülő jelenlegi hatalom lépésének van egy bizonytalanságot szülő lélektani oldala is. Miközben a hívek és a klientúra számára megnyugatónak is tűnhet, hogy az Orbán-kormány „bölcsen” előregondolkodik,

a vagyonátmentés éppen azt az üzenetet küldi, hogy 2022-ben nemcsak egy kétharmados többség nélkül felálló Fidesz-kabinet van benne a pakliban, hanem az is, hogy Orbán elveszíti a választásokat.

Már önmagában az esetleges vereségre való felkészülés is jelentősen roncsolhatja a korábban megkérdőjelezhetetlennek tűnő erős vezető karizmáját, és a kevésbé lojális NER-kádereket is arra késztetheti, hogy elkezdjenek B- és C-tervekben gondolkodni. Arról, hogy a jelenlegi előrejelzések szerint miért szól ugyanannyi ér Orbán következő győzelme, mint veresége mellett, ebben a cikkünkben írtunk részletesen.

Nem látják reménytelennek a helyzetet

A most zajló vagyonátmentéssel kapcsolatban több olyan vélemény is megjelent a kormánytól független nyilvánosságban, hogy a tulajdonviszonyok átrendezésével egy következő kormány nem igazán fog tudni mit kezdeni. Több, a témával foglalkozó ellenzéki politikus erről azt mondta kérdésünkre, hogy vannak lehetséges megoldások az éppen kialakuló helyzetre.

Ami az egyetemeket illeti, Brenner Koloman szerint az alapítványi forma alapvetően nem ördögtől való dolog, azonban a nemzetközi példák azt mutatják, hogy a nagy, átfogó képzéssel rendelkező tudományegyetemek mind állami fenntartásúak, mert csak így tudnak átfogó kutatási és oktatási portfóliót fenntartani. A Jobbik oktatáspolitikusa szerint mivel az egyetemi szenátusok döntöttek arról, hogy átállnak az alapítványi működésre, reális szcenárió, hogy kormányváltás esetén, egy-két év múlva ugyanezek a szenátusok (látva a felmerülő problémákat) ugyanúgy kérhetik majd azt is, hogy kerüljenek ismét állami fenntartás alá, ahogy most az alapítványi fenntartás mellett szavaztak.

Ezen a ponton nyilván egy ütközőpontot jelenthetnek a döntő részben fideszes tagokkal feltöltött alapítványi kuratóriumok, amelyek lényegében szabadon hozzányúlhatnak a szenátusok mozgásteréhez, és egyes értelmezések szerint még a rektorválasztás jogát is elvehetik.

Kérdés, hogy egy ilyen esetben, ha a kuratórium blokkolja az egyetemi autonómiát képviselő szenátus akaratát, vagy csorbítja az egyetem vezetésének jogait, akkor annak milyen politikai következményei lehetnek.

Ellenzéki politikusok szerint a felsőoktatás magánosításának jelenleg két igazán problémás pontja van. Az egyik, hogy a jelenlegi miniszter által kinevezett kuratórium gyakorlatilag életfogytiglanig meg tudja magát hosszabbítani. A másik, hogy az sem megy automatikusan, ha a szenátus vissza szeretné vinni az intézményt az állam fenntartása alá, hiszen ezt kétharmaddal kell megszavaznia a parlamentnek.

Bár a kuratóriumoknak elég széles jogkörük van az intézmények feletti rendelkezésre, a felsőoktatási törvény feles többséggel módosítható, ezen keresztül pedig viszonylag könnyű olyan törvényi garanciákban biztosítani a hallgatói és oktatói jogok érvényesülését – mondta a Telexnek Arató Gergely.

A DK-s politikus úgy látja, hogy egyébként a kormánynak most is lenne módja, hogy beavatkozzon egy kuratórium – például az SZFE esetében látott – diktatórikus hatalomgyakorlásába, azonban jelenleg nincsen szándék. Arató szerint egy kormányváltás esetén sokféle technika állhat rendelkezésre az egyetemi autonómia helyreállítása érdekében, de erről azért nem beszélt bővebben, mert nem szeretne tippeket adni a jelenlegi kormányzatnak.

Kétharmaddal sem vehető el valakinek a vagyona

Az általunk megkérdezett ellenzéki politikusok mind azt mondták, hogy egyrészt a jogászaik már vizsgálják a kialakult helyzetet, másrészt pedig, mivel állami vagyonról is van szó, kormányváltás esetén biztosak abban, hogy lesz felülvizsgálati lehetőségük. Abban is egyetértettek, hogy a vagyontárgyak esetében bonyolultabb a helyzet, mint a felsőoktatásnál.

Ellenzéki politikusok azt mondják, hogy lehetőleg kétharmaddal kellene megnyerni a választást (amit a választási rendszer miatt nem tartanak irreálisnak, a Fidesz is csekély szavazattöbbséggel szerzett kétharmados mandátumtöbbséget), mert akkor nagyobb mozgásterük lenne, de még kétharmaddal sem lehet elvenni valakinek a vagyonát. A megoldás kulcsa szerintük ott van, hogy állami feladatokat nem lehet lényegében magánintézményekbe kiszervezni, úgy, hogy közben továbbra is az állam finanszíroz, de nincsen felettük közösségi kontroll.

Tóth Bertalan, az MSZP társelnöke szerint például a közbeszerzési törvény hatályának kiterjesztése feles törvénnyel is megoldható, miközben az ellenzék nagyon elszánt az ügyben is, hogy a közvagyont képező Mol- és Richter-részvények felett is visszaszerezzék majd az állami felügyeletet.

A politikus szerint az is kérdés, hogy mi lesz annak az EU-ból érkező 1500 milliárd forintnak a sorsa, amivel a kormány „beédesgette” az egyetemeket a modellváltásba, ugyanis ha ennek a pénznek az elköltése – egy tavalyi törvénymódosítás nyomán – ma nem tartozik a közbeszerzések hatálya alá, így nem biztos, hogy az unió engedni fogja, hogy ennyi forrást transzperancia nélkül költsenek majd el. Ebben az esetben akár rövidtávon is megtörténhetne, hogy a modellváltó egyetemek vissza akarhatnak majd térni állami fenntartásba.