Miért nincs több naperőmű a sivatagokban? Kézenfekvő lenne, vagy mégsem?
Sokan úgy gondolhatják, hogy a sivatagi területek ideális helyszínei lehetnek a gigantikus napelemparkoknak és érdemes lenne az amúgy is „haszontalan” területeket mind napelemmel beborítani. Ezeknek az embereknek részben igazuk is van, de nagy veszélyeket is rejtene magában, ha mindez megtörténne. Részben tényleg ideális helynek minősíthetők a sivatagok a napelemek telepítésére. Ez azért van, mert a Földnek, illetve bizonyos országoknak olyan kihasználatlan, funkció nélküli területei, amik tulajdonképpen gazdasági szempontból másra nem felelnek meg. A napsütésben bővelkedő, nagy, szabad, általában sík felületek éppen ideálisak nagyobb napelemparkok kialakítására. Ezt több afrikai, ázsiai és amerikai példa is alátámasztja, valamint az a tény is, hogy a világ 10 legnagyobb naperőműve is sivatagban üzemel. A telepítés és a karbantartás ugyanakkor nehézségekbe is ütközik. Az áldatlan állapotok jelentősen megnehezítik a munkavégzést. Ráadásul a homokfúvások gyorsan bepiszkolódást okoznak a napelemek felületein, amit a ritkán hulló csapadék nem tud kellően természetes módon megtisztítani. Az igazi probléma azonban mégsem az építési és a karbantartási akadályokban rejlik, hanem a nagy napelemes felületek közvetlen hatásában. Két kutató ismertette kutatási eredményeit a The Conversationben, ami arra mutatott rá, hogy nagyon szabad túlzásba esni a sivatagi telepítéseknél, mert azok a kedvező környezetbarát energiatermelés mellett komoly hatást gyakorolnak a klimatikus viszonyokra.
Mint tudjuk a napelemek többnyire sötét, fekete felületükkel nem csak energiát termelnek, hanem hőt is az elnyelt fény miatt. Ezzel szemben a sivatagok homokos, sós felszíne a beeső fénysugárzás nagy részét visszaveri. Vagyis a napfény a két különböző felületen más-más hatást gyakorol. Ez mindaddig nem jelent az éghajlatra nézve különösebb veszélyt, amíg a napelemparkok lokális jelenségek, viszont ha kiterjedt, a sivatagok zömét lefedő felületekké válnak, akkor súlyos következményekkel kell számolni.
A jelenséget le is modellezték! A. kutatók eredményei arról számoltak be, hogy a sivatagi felületek 20 %-os “befedésével” egy nem kívánt láncreakció indul el. A napelemek által sugárzott hő ugyanis olyan hőmérséklet különbségeket idézne elő a szárazföldön és a környező vízfelületek (tengerek, óceánok) felszíne felett, hogy az lecsökkentené a légnyomást, melynek hatására megnő a nedves levegő felemelkedése, esőcseppekbe rendeződése, ami így heves, monszunszerű esőzéseket okozna.
balra felül: Bhadla solar park, India; Desert Sublight solar farm, US; Hainanzhou solar park, China és Ouarzazate solar park, Morocco. Forrás: Google Earth
A megnövekvő csapadék hatására a sivatag kizöldülhet, amit elsőre kedvezőnek gondolhatunk, viszont a keletkező növényzet is jobb hőelnyelő, mint a sivatagi homok, ami tovább lendíti a folyamatot. A környezet hőmérséklete folyamatosan emelkedik és átrajzolja a területen és a bolygó más pontjain kialakult korábbi időjárási viszonyokat.
A modell a Szahara „benapelemesítését” is lemodellezte. Az eredmények szerint a Föld legnagyobb kiterjedésű sivatagának 20%-os lefedése 1,5°C-os, 50%-os beborítás 2,5°C-os hőmérsékletemelkedést okozna a területen. Ez a növekedés pedig globálisan is hatást gyakorolna a légköri viszonyokra és az óceáni áramlatokra. Amennyiben a Föld átlaghőmérsékletét nézzük a Szahara példáján, akkor a 20%-os 0,16°C-os, az 50%-os napelem-lefedettség 0,39°C-os növekedést okozna. A napelemes technológia pedig épp azt a célt szolgálná, hogy a globális átlaghőmérséklet tovább ne növekedjen. Így erre az ambivalenciára az a megoldás, ha a sivatagi napelem-telepítéseket ésszerű keretek közt tartja az emberiség.
