Forrás: GALAMUS-CSOPORT | 2014.04.05.

Bármelyiket is választja az ország, egyik sem lesz könnyű. Ha április 6-án győz a mai sunyi, diktatórikus hatalom, akkor nem egyszerűen megmarad minden, amit eddig tettek az országgal, nem egyszerűen megszilárdul, hanem új minőséggé alakul át. A diktatúra intézményrendszere már kiépült, és összegyűltek az ország legtisztességtelenebb és legdilettánsabb emberei, hogy szolgálják. Eddig tartott az a szakasz, amelyben elfoglalták a szükséges pozíciókat, megszerezték a megkívánt vagyonokat és közben eljátszották, hogy ez még mindig demokrácia. Ebben sajnos segítségükre volt az Európai Néppárt, amely ezzel Európa árulója lett, Daullal és az összes vezetőjével együtt, akik közül némelyek talán nem szimpatizálnak Orbán diktatúrájával, de valójában semmit sem tettek ellene, és aki nem tesz ellene, az a cinkosa, ahogy annakidején Chamberlain és Daladier is a III. Birodalom cinkosa volt. Hogy mernek európai értékekről beszélni azok, akik eltűrték Berlusconit és segítették Orbánt? Josef Daul beszédének maga Brezsnyev is örült volna, ez után a beszéd után egyetlen néppárti vezető sem hiteles többé, még akkor sem, ha Angela Merkelnek hívják. Vajon miért szülnek a konzervatív pártok folyamatosan ortodox kommunistákat? Hogy van az – már, ha Daul úr nem hazudik –, hogy az Európai Néppárt csúcstalálkozóin sohasem bírálták Orbán Viktort?

Ami a Fidesz esetleges újabb győzelme után következik, az egyfajta hétköznapi diktatúra. A Fidesz eddig is felhasználta az igazságszolgáltatást (valószínűleg ebbe a kategóriába tartozik a Simon-ügy is, és az összes fideszes gazemberség eltussolása), de mivel nem volt kezében az igazságszolgáltatás egésze, a bíróságokon sorozatosan kudarcot vallott, egyetlen politikai indíttatású ügyet sem sikerült sikeresen befejeznie. Ennek negatív belpolitikai hatása a sajtószabadság hiánya miatt nem érvényesült, s még arra is jó volt, hogy időt adjon az önkényuralmi intézményrendszer kialakítására, mert kifelé demokráciának láttatta a rendszert. Ha Orbán nyer április 6-án, már nem lesz szüksége erre a látszatra, viszont annál inkább szüksége lesz a demokratikus ellenzék felszámolására, egészen szűk karámba kényszerítésére, illetve olyan együttműködésre alkalmas szervezetekké degradálására, mint amilyen jelenleg az LMP. Schiffer András ugyanis a legnagyobb jót teszi az önkényuralomnak, amikor minden erejével arra törekszik, hogy megossza a demokratikus ellenzéket. Aki most az LMP-re szavaz, az a nemzeti trafikokra, az állami földek korrupt elosztására, a centralizált oktatási rendszerre és, akármilyen furcsa is, Paks orosz bővítésére szavaz. Az LMP a mocsárba vezeti azokat, akik vele tartanak, ahogyan Sólyom László is tette, amikor hallgatásával életre segítette a neonáci mozgalmakat és támogatásával hatalomhoz jutatta a Fideszt. Akik most nem a kormányváltó szövetségen belül indulnak, azok vagy Orbán lakájai, vagy ostobák, vagy egyszerűen csak a pénzt akarják megszerezni, esetleg mind egyszerre.

Ha Orbán az LMP és bizniszpártok tucatjainak segítségével újra nyer, akkor a következő négy évben tovább szűkül majd a független tőke- és munkaerőpiac, ennek következtében és az újonnan kifejlesztett, a lényeget elrejtő politikai módszerek eredményeként olyan mértékű kiszolgáltatottság alakul ki az országban, amilyen legutóbb talán csak Rákosi Mátyás idején volt. Akik azt hiszik, hogy megúszták és ezután is megússzák majd, akik úgy érzik, hogy tulajdonképpen már hozzászoktak a körülményekhez, azok meg fognak lepődni, és késő lesz bánniuk, hogy nem mentek el a kormányváltókra szavazni. Ha Orbán folytathatja, az eredmény a magyar gazdaság totális monopolizálása lesz, négy év múlva már nem lesznek szabad vállalkozók Magyarországon, mindenki az Orbán–Simicska-klántól fog függni. A közszférában nem lesznek szabad munkavállalók, hiszen máris megkezdték annak a sajátos közmunkarendszernek a kiépítését, amely (köz)szolgává teszi a közalkalmazottakat. A sajtó szabadságából csak néhány szűk körben hallgatható rádió és nézhető tévé, s talán az internet marad, de az sem biztos.

A másik út az elpusztított magyar demokrácia feltámasztáshoz vezet. Ezért fogtak össze a magyarországi demokraták a szocialistáktól a konzervatívokig. Az esetleges választási győzelemmel azonban a nyakukba szakad mindaz a probléma, amit Orbánék a szőnyeg alá söpörtek vagy erőszakkal elnyomtak, illetve amit szándékosan azért teremtettek, hogy vereségük esetén is a kezükben maradjon a hatalom. Mivel ezek a problémák nem oldhatók meg egyszerűen a szokásos eszközökkel, ez ki fogja élezni az ellentéteket a szövetség pártjai között, ami persze csak az Orbán–Simicska-klánnak kedvez. De ez még semmi, mert a problémamegoldások újabb problémák tömegeit fogják felszínre hozni az egész társadalomban. Ezek pedig nem csak gazdaságiak és politikaiak lesznek, hanem erkölcsiek is. Rendkívül súlyos konfliktusok sokaságát előidéző döntések és intézkedések várnak a demokratákra, a gyávaság és a korlátoltság az önkényuralom visszaállításának kedvez. De akármennyi konfliktus és nehézség lesz is, csak ez az út vezet a békességhez, a jóléthez és a szabadsághoz. Mindezt vállalnunk kell, ha valaha még normális életet akarunk élni ebben az országban.

Lehet tehát választani a dilettánsok totális kiszolgáltatottsággal együtt járó uralma, vagyis az Orbán rendszer és a problémák közös megoldásán át a demokráciához vezető, meglehetősen nehéz út között.

Még valami, amire érdemes odafigyelni. Újabb Trianon készülődik, csakhogy most nem a külhatalmak, hanem mi magunk idézzük elő. A Fidesz hosszú időre szembefordíthatja egymással a határon inneni és túli magyarokat, akik most Orbán Viktor biztatására beavatkoznak a magyarországi politikai életbe. Ezzel két dolgot tesznek, kiszolgáltatják magukat az őket is erőteljesen bomlasztó Fidesz politikának és, ha most a (szélső)jobboldalra szavaznak, akkor a Fidesz által létrehozott helyzetben kizárják magukat a magyar nemzet egészéből, többé nem tartoznak hozzá, csupán annak (szélső)jobboldali részéhez, egy nemzetnek hazudott kisebbséghez. Erre is megoldást kell találnunk, mert ez a helyzet nem fogadató el.

Krémer Ferenc