Forrás: 444.hu | Haász János | 2023.07.16.

• Tavaly a választások előtt a kormány orrba-szájba ijesztgetett azzal, hogy a hatalomra kerülő ellenzék megszorítások sorozatát kezdi.
• A megnyert választás után alig több mint egy hónappal máris adóemelésről és különadókról döntött az ötödik Orbán-kormány.
• Azóta több mint egy tucat, a költségvetés egyenlegét javító kiigazításról döntöttek, ezek együtt évi ezermilliárdot meghaladó tételt jelentenek.
• A kormánynak több olyan területhez is hozzá kellett nyúlnia, ami a szívügye, ilyen volt a rezsiár vagy egyes családtámogatások. A rezsikamu még így is fejenként havi 18 ezer forintunkba kerül.
• A „közkiadások felülvizsgálata” most is folyik, a cél 3 százalékos kiadáscsökkentés, ami azt sejteti, hogy jönnek még megszorítások.

„Ahhoz értenek, megszorításokhoz, elvételhez, nyugdíjcsökkentéshez értenek” – Orbán Viktor miniszterelnök 2022. január 21-én beszélt erről a szokásos péntek reggeli közrádiós kinyilatkoztatásában. Azt is mondta ugyanebben a nyilatkozatban: „Bevezetjük az üzemanyagárstopot, a hiteleknél a kamatstopot, most az élelmiszerárstopot, de ezek közül mindegyiket megtámadja a baloldal... egyiket sem támogatja, holott nyilvánvaló, hogy az emberek érdeke az, hogy ezek az ár-, kamat- és benzinstopok, árstopok megszülessenek”.

A kormányzati kommunikációban akkortól központi téma volt a kampányban, hogy

megszorítások jönnek a választások után, már persze akkor, ha az ellenzék nyer.

A kormánylap Magyar Nemzet március 23-án sorolta fel, hogy mi történik, hogy az ellenzék kerül hatalomra: többek között a benzinárstopot, a rezsicsökkentést, a minimálbér-emelést féltették. Orbán rádióinterjúiban is előjött az, hogy „a családtámogatási rendszert mi fejleszteni akarjuk, ők [az ellenzék] eltörölték, nyilván megint ezt tennék”, az is, hogy „a rezsicsökkentést fönn tudjuk tartani, bár a baloldal ellenzi”, és két nappal a választás előtt arról is beszélt, hogy

 „a megszorítás egy baloldali gazdasági válságkezelési eszköz”,

aminek része a nyugdíjak és a fizetések csökkentése, vagy az, hogy „így szüntették meg a lakástámogatási rendszert, így építették le a családtámogatási rendszert”.

Április 3-án, miután leadta szavazatát a parlamenti választáson és a gyerekvédelminek nevezett népszavazáson, Orbán Viktor újságíróknak nyilatkozva már óvatosabban beszélt a várható gazdaságpolitikai lépésekről. Előbb győzzenek és utána szembenéznek majd ezekkel a kérdésekkel – válaszolta arra az újságírói kérdésre, hogy jöhetnek-e megszorítások. Aztán két héttel később a másik Orbán, a Balázs mindenkit megnyugtatott: nem lesznek megszorítások, hiszen nem a baloldal nyert.

Kár, hogy addigra már a csapból is az folyt, hogy nem mehet tovább minden úgy, mint addig. Piaci és makrogazdasági elemzők egyaránt figyelmeztettek: komoly költségvetési kiigazítás kell, hogy tartható legyen a 2022-es költségvetés, amiben 4,9 százalékos hiánycél és 6 százalékosra tervezett GDP-bővülés szerepelt, de aggasztónak tűnt az is, hogy akár 10 százalék fölé is mehet az infláció. Szpojler: a gazdaság végül 4,6 százalékkal nőtt – de az utolsó negyedévben már csökkent az előző negyedévhez képest –, az infláció 14,5 százalék lett, de év végén már bőven 20 százalék fölött volt. Ehhez képest a deficit úgy lett 6,2 százalék, hogy egy nagyobb gázvásárlás nélkül épp összejött volna a 4,9 százalék is.

Gazdasági csoda? Dehogy. Mindössze az, amit Orbán a választások előtt beharangozott: hogy amint megalakul az új parlament, elkezdődnek a megszorítások. Csak épp nem a hatalomra került ellenzék, hanem a Fidesz-kormány hajtja őket végre.

A sor bő másfél hónappal a választás után kezdődött, amikor május 25-én Orbán a Facebookon bejelentette: különadót vetnek ki a bankokra, biztosítókra, nagy kereskedelmi láncokra, energiaipari és kereskedő cégekre, a telekommunikációs vállalatokra, valamint a légitársaságokra. Másnap kiderült, hogy összesen 815 milliárd forintot akart ezekből beszedni a kormány – hogy ez mennyire sok pénz volt akkor, annak érzékeltetésére egy adat: tavaly öt hónap alatt mindössze 760 milliárd forintja volt az államnak a személyi jövedelemadóból, miután a választások előtt kiszórtak 600 milliárdot a gyereket nevelők kedvezményeként. Erre az évre egyébként már 1000 milliárdot vártak a különadókból, amik idén májusban nagyon jól jöttek, hogy leplezzék az áfabevételek elmaradásából fakadó gondokat.

Nem tudják, de csinálják

A kormányzati kommunikációban persze ez a megszorítás – ahogy azóta az összes többi is – úgy jött le, hogy szó sincs megszorításról (Varga Mihály azt mondta, nem ismeri ezt a szót, az nem is szerepel a kormány szótárában; tetszett vajon nézni a majrénál?), hiszen nem az embereket terhelik, hanem a cégeket. Ami persze úgy hazugság, ahogy van.

Hiszen a gazdaság logikája már csak olyan, hogy ha valakire plusz teher hárul, akkor azt igyekszik, ahol csak tudja, áthárítani. A közvélemény eziránt érdeklődő részének leglátványosabban ez a Ryanair reakciójából derülhetett ki: a fapados azonnal áthárította az adót az utasokra, majd a cégvezér O’Leary, illetve a kormányt képviselve Gulyás Gergely és Nagy Márton nekiállt egymást hülyézni-bunkózni-ostobázni-kocsmatöltelékezni.

A Ryanairre ráeresztették a fogyasztóvédelmet is, de a 300 milliós bírságot a dolgok legutóbbi, június végi állása szerint megsemmisítette a Fővárosi Törvényszék. De nemcsak a légitársaságok hárították át, amit csak tudtak: az energetikai különadó (és a hazai üzemanyagárstop) ellenére rekordévet zárt tavaly a Mol, míg „a hitelintézeti szektor 2022-ben 488 milliárd forint adózott eredményt ért el az előzetes, nem konszolidált adatok alapján” – olvasható a jegybank éves jelentésében; ez mindössze 21 milliárd forinttal, 4 százalékkal maradt el a 2021-estől.

Megszorítási alkoholizmus

Van a közgazdaságban egy olyan kifejezés, hogy fiskális alkoholizmus - Kopits György honosította meg a közgazdasági irodalomban -, ami azokra az országokra jellemző, ahol az állam nem tud leszokni a túlzott költekezésről. Ennek analógiájára akár azt is mondhatjuk, hogy ezeknek a különadóknak a bevezetésével tavaly május óta a magyar állam a megszorítási alkoholizmus útján jár. Akármennyit szorít meg, nem elég neki, kell az újabb és újabb adag.

Több mint egy tucat olyan intézkedést tudunk felsorolni, amelyet vagy kifejezetten a költségvetési kiigazítás érdekében hoztak, vagy legalábbis segítette az államháztartás törékeny egyensúlyának megtartását. Jöjjön egy hosszabb felsorolás, és míg olvassuk, adjunk hálát Varga Mihálynak, hogy nem ismeri a megszorítás kifejezést - mi lenne, ha ismerné?

• 2022 júliusában 416 milliárdos elvonást rendeltek el a minisztériumoknál,
• emelték a jövedéki adót, a népegészségügyi termékadót, a cégautóadót és az egyszerűsített foglalkoztatási adót,
• szintén tavaly júliusban hozzányúltak a rezsitámogatásokhoz,
• nyár végével lényegében kivégezték a kedvezményes adózást biztosító katát,
• december elején kivezették a benzinárstopot,
• tavaly május óta Lázár János minisztériuma több száz állami beruházást függesztett fel,
• június elején eldöntötte a kormány, hogy 2024. január 1-jei hatállyal megemelik az üzemanyagok jövedéki adóját, több más energiahordozónál pedig általánossá teszi az eddigi különadókat,
• szociális adót vezettek be a megtakarításokra (az állampapírok kivételével),
• júniusban bejelentették: augusztustól vége az élelmiszerek árstopjának (igaz, az első árstopok óta széles körű kötelező akciózást írtak elő a boltoknak),
• szintén egy júniusi kormánydöntéssel megszüntették a városi CSOK-ot és szigorították a babaváró hitel feltételeit,
• idén július egytől durván megemelték a gyógyszeradót, amivel összefüggésben a tápszerek ára is megugrott,
• egy július eleji hír szerint felülvizsgálnak számos közkiadást, így a családi adókedvezményt és az szja-mentességet is, az ezzel foglalkozó munkacsoporttól 3 százalékos megtakarítást várnak el,
• lefújták a 2024-es női kézilabda-Eb fővárosi meccseit (Debrecenben lesznek mérkőzések, csak a majdnem 80 milliárdért épített budapesti arénában nem),
• májusban visszalépett a sportági szakszövetség a 2024-es műkorcsolya és jégtánc Eb megrendezésétől (tavaly nem kapott állami garanciát a hoki-vb megrendezése sem).

A fenti listában ráadásul nem is szerepel, bár jelentősen rontotta az életkörülményeket - de formálisan erre nincs a kormánynak befolyása -, hogy részben az elszállt infláció miatt az idei első négy hónapban (annál frissebb adat még nincs) a reálkeresetek szintje, vagyis a nettó fizetések vásárlóértéke havi 6,9-19,6 százalékkal volt alacsonyabb a tavalyinál.

A kormányzati lépések egy része közvetlenül sújtotta vagy sújtja majd a lakosságot (az embereket! a családokat! a magyarság anyaországban élő tömegeit!). Ilyen a gyógyszer- és tápszerárak emelkedése, a megszűnő árstopok, a megtakarításokra kivetett szociális adó, az emelkedő jövedéki adó, az átalakuló rezsitámogatások, a csökkenő reálbérek. És az, hogy most egy munkacsoport vizsgálja az szja-t, például bizonyos kedvezmények megszüntetésének lehetőségét, azt sejteti, hogy a kiigazításoknak még nincs lép.

Az viszont fontos: a lépések egy része indokolt és támogatható volt - de ettől még a megszorítás minősített esetének mondható, hiszen növelte a lakosság egyes csoportjainak terheit.

A gigantikus rezsikamu

Ilyen például a rezsitámogatások rendszere, ami még a mostani formájában sem más, mint egy nagyon buta bűvésztrükk. Annak érdekében, hogy Németh Rezsibiztos Szilárd két szuvidált csülkös-gombás pacal fotója között kiposztolhassa, hogy az unión belül Magyarországon a legalacsonyabbak a rezsidíjak, a központi költségvetésben (az ún. énadómból) már május végéig 894 600 000 000 (ha bezavartak a nullák: 894,6 milliárd) forintot költöttek „rezsivédelmi” kiadásokra; vagyis annyit, mint amennyit tavaly a különadókból reméltek.

A KSH által számolt nem egészen 9,6 millióval elosztva ez a 894,6 milliárd

fejenként 93 215 forintos pluszkiadást jelent.Tessék szépen ezt öttel elosztani, és az így kapott havi 18 643 forintot (megszorozva annyival, ahányan otthon lakni tetszenek) hozzácsapni a világszerte-csodájára-járnak-olyan-alacsony rezsiszámlához. Még mindig olyan tyű-de-olcsó? Na ugye.

Szintén a piaci működésbe beavatkozó, és még egyes jegybanki számítások szerint is inkább inflációt emelő, mint azt csökkentő tényezők az élelmiszerárstopok (bár egy agrárközgazdász szerint egyes ársapkás termékek ára akár 30 százalékkal is nőhet azok kivezetése után). Ezek kivezetése várhatóan az egyébként is enyhülő inflációs környezetben éppúgy gazdaságilag jó lépésnek tűnik, mint tűnne még egy ennél is bátrabb reform a rezsicsökkentésben.

Visszatérve az ársapkákra: az üzemanyagok hatósági ára egy másik árnyoldalát mutatta meg annak, hogy milyen károsak lehetnek a piacbefolyásoló állami intézkedések: több összetevő - az alacsony ár miatti felvásárlás és a kereskedelmi láncban keletkezett zavarok - miatt év végére komoly ellátási problémák alakultak ki. (Igaz, mióta piaci árak vannak, a régió egyik legmagasabb üzemanyagárát vagyunk kénytelenek megfizetni, nemcsak a román, szlovén vagy szlovák, de akár még az osztrák kutakon is olcsóbban tankolhatunk, mint itthon).

Ha már muszáj, ne csak fájjon. De azért inkább fáj

Az is látható, hogy a költségvetési kiigazítás kényszerét a kormány, ha tudja, felhasználja saját céljaira is. Erre jó példa a megtakarításokra kivetett szociális adó esete: a 13 százalékos közterhet úgy vezették be, hogy az történetesen csak az állampapírokat nem sújtja. Történetesen épp olyankor, amikor a magyar állam mindenkire, még a ballagó diákokra is próbálja rátukmálni az értékpapírjait, miközben a piaci aukciókon igencsak gyér az érdeklődés a rövid lejáratú kincstárjegyek iránt (amik vásárlását már jogszabályban írták elő a befektetési alapoknak).

Szintén politikavezérelt döntésnek tűnhet a kata megszüntetése, ami ellen több demonstrációt is szerveztek tavaly nyáron. A kedvezményes adóról a fideszes Bánki Erik azt állította: évi 250-300 milliárdot csaltak ki vele a költségvetésből, később a kormányzati kommunikációkban ez felment 400-500 milliárdra. A valóság sajnos egy ezzel az állítással szélsebesen szemberobogó tehervonat volt: az Mfor.hu közérdekű adatkikérésének köszönhetően tavaly ősszel nyilvánosságra került adatok szerint a NAV kilenc év alatt összesen mindössze 9 milliárd forintnyi úgynevezett adókülönbözetet állapított meg.

Az is látható viszont, hogy a kiigazítások egyre többször olyan területen is megjelennek, ami eddig érinthetetlennek, a kormány szent tehenének tűnt.

(Ez amúgy önmagában is aggasztó képet fest az első félévben már csaknem 2900 milliárd forintos hiányt felhalmozó államháztartás helyzetéről.)

Ilyen például az, hogy ha csak óvatos intézkedésekkel is, de már hozzá kellett nyúlni a családtámogatásokhoz is a kormánynak (túl azon, hogy hagyták elinflálódni a rendszer több elemét). Megszigorították a babaváró hitelhez jutás feltételeit, valamint lényegében megszüntették a CSOK-ot a városi CSOK „kivezetésével”. Épp most, amikor a magas kamatszintek miatt a lakáshitelezés egyébként is pang, tehát szükség lehetne állami ösztönzésre, a kormánynak ezzel a döntésével egy 60 milliós városi lakás hiteltörlesztése húsz év alatt akár 31 millióval is többe kerülhet egy háromgyerekes családnak.

De mostanra már a kormány szívügyének számító sportban is érezni lehet azt, hogy vége a hét (tizenkét) bő esztendőnek. Nemcsak abból látszik ez, hogy a műkorcsolyázók és jégtáncosok, a kézilabdázók vagy a jégkorongozók világversenye nem kapott elég támogatást, vagy hogy két NB III.-as focicsapatot (Balassagyarmat, Makó) elintézett a rezsiválság, hanem abból is, hogy leállítottak több sportos beruházást, így a Kemény Ferenc Sportlétesítmény-fejlesztési Program több elemét, a kőbányai multifunkcionális sportcsarnok és uszoda, valamint a debreceni kézilabda-munkacsarnok és a kerékpáros velodrom építését.

Persze mondhatnánk, hogy ez hol megszorítás, addig jó, amíg az állam magán spórol. És ez igaz is - csakhogy az állam nem teljesen csak magán spórol. Ne felejtsük el, hogy amíg a magyar GDP alakulásában az állami beruházások aránya csaknem kétszer akkora, mint az EU-s átlag, addig az ilyen építkezések leállása az építőipar visszaesésével közvetlenül és gyorsan kihat a lakosságra. Márpedig az építőipar épp erős visszaesésben van: a pénteken közzétett KSH-adatok szerint 12 százalékkal marad el az egy évvel korábbitól, és tavaly december óta - a februárt nem számítva - hónapról hónapra esik a teljesítmény.