I. rész A politikai tájkép

Hacsak nem történik valami nagyon meglepő, a kormányzó párt, a Fidesz a győzelem felé tart. Az egyetlen bizonytalanság az, hogy kétharmados parlamenti többséget szerez-e, ami lehetővé tenné számára, hogy továbbra is önkényesen változtatgassa az alkotmányt.

Az új választási rendszerben a szövetségre lépett ellenzéki pártok még akkor sem szerezhetnek többséget a parlamentben, ha több szavazatot kapnak, mint a kormányzó párt. Ugyanakkor a változások szinte elkerülhetetlenné teszik, hogy a kormányzó párt megtartsa kétharmados többségét, még akkor is, ha az összes szavazat felnél kevesebbet kap.

Tóka Gábor, a Közép-Európai Egyetem professzorának becslése szerint az új rendszerben az egyesült balközép ellenzék egyenlő szavazati arány mellett 8 százalékkal kevesebb mandátumot kaphat, mint a Fidesz.

Röviden: a Fidesz úgy tervezte meg a választást, hogy nagy győzelmet tegyen lehetővé saját maga számára, még akkor is, ha nem kapja meg a többség támogatását. Másképpen fogalmazva: a Fidesz úgy tervezte meg a választásokat, hogy az ellenzék akkor is veszítsen, ha nyer.

Ha a Fideszt újraválasztják ebben a neki kedvező rendszerben, akkor nehéz lesz elkerülni azt a következtetést, hogy a választást cinkelt lapokkal játszották le. És Orbán Viktor miniszterelnök „mandátuma” akkor bemocskolódik.

A Fidesz tisztségviselői nem késlekednek az érvvel, hogy azért fogják megnyerni a választásokat, mert az ő pártjuk a legnépszerűbb önálló párt Magyarországon. Ami igaz, lásd az alábbi grafikát. Ám a Fidesz népszerűsége csak nemrég kúszott 30 százalék fölé, s ez olyan szint, amelynek alapján a legtöbb demokratikus állam elemzői azt jósolnák, hogy a kormányzó párt bajban van, különös tekintettel arra, milyen mélyre esett a Fidesz népszerűsége az utóbbi néhány évben. A Fideszt az mutatja mégis győztesnek, hogy az összes többi párt még kevésbé népszerű.

Szavazati szándékok a szavazók életkorának függvényében a 2010-es választások óta

Az elmúlt hónapban azonban a Fidesz egy komolyabb ellenféllel találta szemben magát, mint korábbi hivatali idejében. Öt balra húzó párt, amely „demokratikus ellenzéknek” nevezi magát, összeállt, és létrehozta az ellenzéki szövetséget („Összefogást”). Közös egyéni jelölteket állítottak a szavazókörzetekben, és közös pártlistán indulnak. Együttes erejük elég lehetne ahhoz, hogy kihívást jelentsen a Fidesz dominanciája ellen a választáson – ha vízszintes lenne a pálya.

De hogy úgy mondjam, késve érkeztek a választási bulira, amikor közös fellépésüket csak 2014. január 14-én jelentették be, nem sokkal azelőtt, hogy kitűzték a választások időpontját. Így van mit behozniuk.

(Az Összefogás öt pártja a szocialisták [MSZP], amelynek az élén Mesterházy Attila áll, az Együtt 2014 [E-14], amelynek Bajnai Gordon az elnöke, a Párbeszéd Magyarországért [PM], vezetője Jávor Benedek, a Demokratikus Koalíció [DK], élén Gyurcsány Ferenccel, és a Magyar Liberális Párt [Liberálisok] Fodor Gábor vezetésével. A koalíció megalakulását követően a Modern Magyarországért Mozgalom (MOMA), amelyet Bokros Lajos, az Európai Parlament konzervatív képviselője vezet, vállalta a koalíció támogatását.)

Aztán ott van a Jobbik, amelyet bírálói „nem demokratikus ellenzéknek” neveznek. Ez a szélsőjobboldali párt antiszemitizmusával, romaellenes uszításával, mérgező nacionalizmusával tett szert nemzetközi ismertségre, továbbá azzal, hogy ideológiája oly távol esik az európai ideológiai spektrum szélétől is, hogy három képviselője az Európai Parlamentben egyetlen frakcióhoz sem tud csatlakozni. A Fidesznek van némi alapja arra, hogy attól tartson, a jobbszélen szavazókat veszíthet a Jobbik javára, és ez lehet az oka annak, hogy sokan – köztük a Jobbik vezetése – azt állítják, hogy a Fidesz „lopja a témáikat és gondolataikat”. Ami azt illeti, a Jobbik kampányhirdetései idén a pártot lényegesen mérsékeltebbnek mutatják be, mint amilyen a híre, hogy a Jobbik lophasson a Fidesztől szavazatokat.

Miközben a Fidesz bázisához kihívást intéz a Jobbik, az Összefogás szavazói számára a Lehet Más a Politika (LMP) kínál alternatívát. Az LMP, amely eleve kis párt volt, tavaly szétszakadt, úgy, hogy az egyik része a szélesebb ellenzéki koalícióhoz csatlakozott, a másik el nem kötelezett maradt. Noha az LMP a szakadás óta támogatókat vesztett, még mindig úgy tűnik, hogy a népszerűsége a felmérésekben az 5 százalék körül van – ennyi kell egy önállóan induló pártnak ahhoz, hogy bekerüljön a parlamentbe.

Korábban a magyarországi választásokon az érvényességhez a részvételi aránynak el kellett érni az 50 százalékot. A Fidesz azonban megváltoztatta a ezt a szabályt is, így már nincs minimálisan szükséges részvételi arány. A csekély részvétel tehát nem akadálya a választás érvényességének.

Ha a Jobbik meglódul, akkor sem tud egyedül kormányozni, csak ha a Fidesz lesz az erősebb partner egy koalícióban. Ám a választások tisztességes voltának megítélésében talán az a legfontosabb, hogy a Fidesz akkor is győzni fog, ha a „demokratikus ellenzék” sokkal több szavazatot kapna.

Hogyan nyerhet a Fidesz április 6-án szinte minden elképzelhető forgatókönyv szerint – ezzel fogok legközelebb foglalkozni.