Forrás: agrárszektor.hu | 2014.06.26.

Csalódások érhetik az úgynevezett turista állami horgászjegyet váltókat, ha előzetesen nem tájékozódnak arról, hogy a meglátogatni kívánt vízterületeken a hasznosítók kibocsátanak-e turista területi horgászjegyeket. Ilyen engedélyeket ugyanis nem minden vízhasznosító ad ki, a turista állami horgászjeggyel pedig önmagában nem lehet horgászni. Az agrarszektor.hu tesztjén kiderült, hogy könnyedén kijátszható az az internetes „vizsgarend”, amelyet a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (NÉBIH) a turista állami horgászjegy kiváltásához működtet, a közzétett tananyag (e-learning) pedig több ponton hibás. Előfordulhat, hogy a turista horgászok teljesen tudatlanul jutnak horgászati lehetőséghez, miközben elvileg ugyanazokat a szabályokat kellene ismerniük és betartaniuk, mint amilyenek a „rendes horgászokra” vonatkoznak.

A halgazdálkodásra jogosultak többsége kibocsát turista területi horgászjegyeket, de több, főként horgászegyesületi kezelésben levő vízterületen a vízhasznosítók csak tagjaik számára adnak ki területi engedélyeket – erősítette meg az agrarszektor.hu-nak a NÉBIH. Ezért csalódás érheti azokat, akik a turista állami horgászjegy kiváltása előtt nem tájékozódnak arról, hogy a felkeresni kívánt vízterületre vásárolhatnak-e egyáltalán turista területi horgászjegyeket. A halgazdálkodási hatóság 2188 halgazdálkodási vízterületet tart nyilván, amelyek együttesen 143 ezer hektárt tesznek ki. A horgászat megkezdése előtt a turista horgászok informálódjanak arról, hogy a hasznosítók adnak-e ki számukra területi engedélyeket – javasolja a NÉBIH is.

A NÉBIH által működtetett tuhir.nebih.gov.hu internetes oldalon május elsejétől nyílt lehetőség arra, hogy magyar és külföldi állampolgárok előzetes regisztráció után online turista állami horgászjegyet váltsanak, illetve nyomtathassanak ki. E dokumentum előfeltétele annak, hogy később egy-egy konkrét vízterületre meg lehessen vásárolni a turista területi jegyeket, ha ilyeneket a hasznosítók forgalomba hoznak. A turista állami horgászjegy kiváltásához internetes „vizsgára” van szükség, amelyhez a NÉBIH e-learning tananyagot állított össze.

MTI-fotó: Bugány János

A turista állami jegy előnye, hogy kiváltásához nem kell horgászegyesületi tagság, amely a tényleges horgászvizsgát tett, „rendes horgászok” számára kötelező. Igaz, a turista horgászok két bot helyett csak egyet használhatnak, de a darabszám-korlátozással szabályozott őshonos halfajokból a „rendes horgászokhoz” hasonlóan naponta öt darabot, a többi őshonos fajból pedig ugyanúgy napi tíz kilót foghatnak, ha a vízhasznosítók saját vízterületeiken nem léptetnek életbe számukra külön korlátozásokat.

A turistáknak az állami jegyért - csakúgy, mint a „rendes horgászoknak” – 2 ezer forintot kell fizetniük, de a turista állami engedély legfeljebb kilencven napig érvényes, míg a „rendes” állami jegy egész évre szól. A turista állami horgászjegy internetes bankkártyás fizetéssel vásárolható meg, évi egy alkalommal. Így annak lejárta után az adott évben turistaként már senki nem horgászhat újra.

Bár a Földművelésügyi Minisztérium (FM) és a NÉBIH is arról számolt be, hogy az online turista állami horgászjegy egyre népszerűbb, június 17-ig valójában csak 3112-en regisztráltak a tuhir-os rendszerben. Közülük 1522-en tettek sikeres „vizsgát” alapvető jogszabály és halfaj-ismeretből, a turista állami horgászjegyet pedig ténylegesen 839-en - köztük 19 ország állampolgárai - váltották ki. Bár az érdeklődés továbbra is megvan, a turistaként horgászók száma egyelőre jóval elmarad a „rendes horgászokétól”, akik ma körülbelül 290 ezren vannak (igaz, számuk az utóbbi időszakban tíz százalékkal csökkent.

Az állami turista horgászjegy kiváltásához szükséges „vizsga” valójában egy online feleletválasztós teszt kitöltését jelenti, amely során 20 kérdésből legalább 15-re kell helyesen válaszolni. Kérdésenként 3-4 lehetséges válasz közül mindig egy a helyes, ezt pedig egy-egy kérdésnél 120 másodperc alatt kell kiválasztani. Ami azonban a leglényegesebb, a „vizsga” ingyenes, ezért nincs semmilyen következménye annak, ha valaki megbukik. A „vizsga” az adott napon kétszer megismételhető, majd minden további napon is ugyanígy lehet próbálkozni, tehát végeredményben a teszteket akárhányszor ki lehet tölteni, amíg valamelyik végül sikeres nem lesz.

MTI-fotó: Czeglédi Zsolt

Az agrarszektor.hu szerkesztősége megpróbálkozott azzal, hogy a NÉBIH „vizsgarendszerét” górcső alá vegye. Régóta horgászó kollégáink a teszteket olyan munkatársuk nevében töltötték ki, aki a „balatoni hekket őshonos halfajként ismeri”, vagyis a horgászathoz semmi köze sincs. Ebből rögtön látszik az online rendszer alapvető hibája, hiszen bárki helyettesítheti a regisztrált „vizsgázót”, ha szükséges adatait ismeri. Például horgászboltosok is pillanatok alatt kitölthetnek sikeres teszteket az őket felkeresők helyett, azaz minimális tudás nélkül is bárkiből turista horgász lehet.

A rendszer kijátszhatóságával nem csak az a baj, hogy ingyenes „vizsgázással” bárki horgászati lehetőséghez juthat, miközben a bizottság előtti, általában írásbeli és szóbeli részből álló, sokkal komolyabbnak szánt „rendes állami horgászvizsgáért” alkalmanként 3500 forintot kell fizetni. A problémát az okozza, hogy – hiába a könnyített lehetőség – a turista horgászoknak ugyanazokat a szabályokat kellene ismerniük, mint amelyek a „rendes horgászokra” vonatkoznak, ezért nem szerencsés, ha valaki úgy jut ki horgászbottal a vízpartra, hogy az előírásokból semmit sem ismer. Ellentmondást szül, hogy az agrártárca a halállomány védelmében folyamatosan szigorítja a horgászati szabályokat, miközben olyan turista „horgászvizsgáztatási” rendszert működtet, amely nem garantálja, hogy a tesztek kitöltői valójában tudnak is valamit. Ezzel egyébként maguk a turista horgászok is kockázatot vállalnak, hiszen a halőrök könnyen megbüntethetik őket, ha például a „pontyot összetévesztik a kárásszal”.

Persze csökkentheti a tévedések esélyét, ha valaki veszi a fáradságot, és áttanulmányozza a NÉBIH e-learning tananyagát. Az agrarszektor.hu szerkesztőségének horgász munkatársai azonban ennek ismerete nélkül vágtak neki a tesztnek, hogy kipróbálják, milyen nehézségűek a kérdések, amelyek szöveges és képes feladatokból állnak. És azt kell mondanunk, a válaszadás egyáltalán nem volt könnyű még azok számára sem, akik több évtizedes horgásztapasztalattal bírnak.

A hivatal a teszteket egyrészt úgy igyekezett nehezíteni, hogy összetett kérdéseket állított össze, vagyis például egy-egy képes feladatnál nem arra volt kíváncsi, mely halfaj látható a fotón, hanem mondjuk arra, mikor van a fajlagos fogási tilalmi ideje (lásd a fenti képet). Esetenként azonban már önmagukban a képek is komoly fejtöréseket okozhatnak, mivel a tesztekben sorozatosan szerepelnek a horgászati jelentőséggel egyáltalán nem bíró, vagy az alig fogható, kisméretű védett halfajok, amelyeket a rutinos horgászok közül sem ismer fel feltétlenül mindenki. Így például egészen biztosan kevesen tudják kapásból beazonosítani a folyami, a csupasztorkú, a Kessel- és a feketeszájú gébet, mivel ezek a horgászok számára semmilyen értéket nem képviselnek, és e fajokat zömük egyszerűen csak „gébekként” kezeli.

Mindjárt más lehet a helyzet azonban, ha valaki átfutja azt a 68 halfotót, amelyet az e-learning tartalmaz. Sőt, a képeket a tesztek kitöltése előtt ki is nyomtathatja, és 120 másodperc alatt a válaszadáshoz ki is keresheti a megfelelőt a mellette feltüntetett foghatósági jelmagyarázattal együtt. Persze ettől még ugyanolyan kicsi maradhat a valószínűsége annak, hogy a fekete törpeharcsát a gyakorlatban valaki meg tudja majd különböztetni az „egyszerű” törpeharcsától, és sokak számára a keszegfélék vízparti beazonosítása ezután is meglehetősen komoly feladatnak bizonyulhat.

További félreértéseket okozhatnak az e-learning egyes szöveges magyarázatai, amelyek helyenként kifejezetten téves információkat tartalmaznak. A legsúlyosabbnak tűnő szerint a tananyag képes fotói mellett a darabszám-korlátozás alá eső, úgynevezett nemes halaknál az szerepel, hogy azokból naponta legfeljebb három darab vagy maximum tíz kilogramm fogható, holott a hatályos szabályozás csak a legfeljebb három darabos korlátozást írja elő összesített súlyhatár nélkül (lásd az alábbi képet).

A NÉBIH több ponton elfelejtette korrigálni a szöveges ismertetőt azután, hogy az agrártárca tavasszal módosította az év elejétől hatályos szabályozást. Így az e-learning még mindig azt tartalmazza, hogy a kívülről akadt halakat megtartani tilos, miközben az új előírások szerint a fejbe akasztott hal már szabályos és megtartható fogásnak minősül. Emellett a tananyag továbbra is arról tájékoztat, hogy a horgászat megkezdése előtt a fogási napló fogásösszesítő táblázatában fel kell tüntetni a nyilvántartott halgazdálkodási vízterület megnevezését és a területi jegyen szereplő víztérkódot, holott e rendelkezéseket az agrártárca időközben törölte.

Ez a turista vizsgarend máris vitákat generál horgászkörökben, elsősorban az egyenlőtlen mérce miatt. Sokak szerint az állami horgászjegy érvényességének hosszától független, mit kell tudnia egy horgásznak, ezért a turista jegy kiváltásának feltételeit is szigorítani kellene, vagy – ha az agrártárca az online teszt kitöltését ott elegendőnek ismeri el – a „rendes horgászvizsgát” is internetessé kellene tennie.

Nem egységes az a hozzáállás sem, ahogy az egyes vízhasznosítók a turista területi engedélyek kiadásához viszonyulnak. Fontos tudni, hogy a turista állami horgászjeggyel önmagában nem lehet horgászni, hanem ahhoz meg kell venni az egy-egy vízterületre vonatkozó turista területi jegyeket, ha vannak ilyenek. Tehát a turista horgászoknak nem csak a 2 ezer forintos állami engedélyre, hanem a területi jegyekre is költeniük kell (ahogy egyébként a „rendes horgászoknak” is).

Főszabályként a vízhasznosítók nem kötelezhetők arra, hogy turista területi horgászjegyeket bocsássanak ki. Arra sincs előírás, hogy az engedélyek milyen időtartamúak legyenek, így a különböző vizekre kibocsátott jegyek érvényességi ideje egymástól eltérhet.

Az agrarszektor.hu információi szerint szinte sehol sem adnak ki három hónapos turista területi horgászjegyeket, tehát hiába érvényes az állami turista jegy kilencven napig, annak teljes hosszára egyben egyik vízterületre sem lehet váltani engedélyt. Ehelyett az egy-, a két-, három- a hét- és a tíznapos jegyek a jellemzők, már ahol egyáltalán kibocsátanak ilyeneket. Emellett a turista horgászoknak azzal kell számolniuk, hogy a turista jegyeket jóval kevesebb helyen vásárolhatják meg, mintha „rendes horgászként” akarnának területi jegyekhez jutni. Így például a balatoni területi turista engedélyeket kizárólag interneten keresztül lehet venni.

Külön kérdés, hogy az egyes vízhasznosítók a turista területi jegyeket milyen árakon kínálják. A NÉBIH az agrarszektor.hu-t arról tájékoztatta, hogy a területi jegy típusokat és azok árait nem tartja nyilván, de saját információi szerint több olyan frekventált vízterület is van (ilyen például a Tisza-tó, a Balaton, illetve a Közép és alsó Tisza), ahol kifejezetten kedvező árakon lehet turista területi jegyeket váltani. Azok a halászati hasznosítók, akik szeretnék népszerűsíteni a horgászatot, felismerték a turista állami horgászjegyben lévő lehetőségeket, és azonnali reakcióként körülbelül 60 százalékos árakon kínálják saját turista területi engedélyeiket a „rendes horgászok” területi jegyeihez képest – közölte a NÉBIH.

Az agrarszektor.hu árak szempontjából három vízterület, a Balaton, a Tisza-tó és a Velencei-tó kínálatát hasonlította össze, de az eredmények nem voltak egyöntetűek. A Tisza-tónál és a Balatonnál a turista jegyek olcsóbbak, a Magyar Országos Horgász Szövetség (MOHOSZ) kezelésében lévő Velencei-tónál viszont drágábbak a „rendes” területi jegyekhez viszonyítva (lásd az alábbi táblázatot).

A Velencei-tó esete jól példázza számos vízhasznosító álláspontját, akik egyáltalán nem vagy csak kedvezőtlenebb feltételekkel hajlandók vizeikre engedni olyanokat, akik nem tagjai horgászszervezete(i)knek. Ezt pedig azzal indokolják, hogy tagdíjfizetés híján a turista horgászok nem járulnak hozzá a vízkezelés infrastrukturális és egyéb kiadásaihoz, miközben a halakat persze kifognák. Ez lehet a magyarázata annak is, hogy a turista jegyeket kibocsátó vízhasznosítók többnyire korlátozzák a turista horgászok napi kifogható halmennyiségeit is, így például 5 „nemes hal” helyett naponta csak 2-3-at engedélyeznek. És végső soron erre vezethető vissza az is, miért nem adnak ki szinte sehol három hónapos turista területi jegyeket, mivel ez esetben egyes vélemények szerint fennállna annak a veszélye, hogy számos „rendes horgász” is megszüntetné horgászegyesületi tagságát, és „turistává válva” például csak a három hónapos nyári időszakban horgászna. Főként akkor, ha a háromhónapos turista jegy jóval olcsóbb lenne az éves „rendes” területi horgászengedélynél – érvelnek vízhasznosítók. Hosszabb idősávot vizsgálva azonban látszik, hogy a turista területi jegyek már nem tekinthetők olcsóbbnak. A Tisza-tónál például az éves felnőtt "rendes" területi engedély ára az idén 26 ezer forint, így a 6 ezer forintos heti és az ezerötszáz forintos napi turista jegyárak mellett turistaként 29-30 napot lehet horgászni az éves jegy áráért. Ha pedig valaki a turista állami jegy kilenvennapos teljes érvényességi ideje alatt végig pecázni akarna, 78 ezer forintot kellene költenie a hetenkénti turista területi jegyek megvásárlására. Aki tehát többet szeretne horgászni, érdemes letennie a "rendes horgászvizsgát", majd kiváltania az éves "rendes területi engedélyt". (Bár a vízhasznosítók a "rendes" horgászok területei jegyárait is hasonló elvekkel alakítják ki, vagyis a napi- és a hetijegyek relatíve itt is drágábbak az éves területi jegyekhez képest). A horgászturizmus fejlesztésével az agrártárca célja végsős soron éppen az lenne, hogy a „rendes horgászok” száma növekedjen, vagyis a turista horgászok végül „normálisan" is levizsgázzanak. Szakértők szerint azonban általában véve nem kedvez a horgászat népszerűsítésének és a horgászturizmus - egyébként kívánatos - fejlesztésének, hogy a minisztérium évről-évre szigorítja a halfogási szabályokat és újabb adminisztrációs kötelezettségeket léptet életbe vagy helyez kilátásba, miközben a területi horgászengedélyek folyamatosan drágulnak. A kiskapukat kínáló és vitákat kiváltó jelenlegi turista "vizsgáztatási" rendszer helyett is inkább átfogóbb programokkal - például horgásztáborokkal vagy népszerűsítő horgászversenyek szervezésével - lehetne stabilan bővíteni a rendszeresen horgászók számát - érvelnek halgazdálkodási szakértők.