Forrás: Új Világtudat | 2017.05.12.

Az ausztrál sivatag közepén elég kemény dolog drágakövet keresni és találni. Az évek során több ezer ember jött ide kutatni. Sokaknak sikerült, mások számára pedig kudarc volt. Ilyen az, amikor a tétek magasak.

Hogy mi a neve ennek a drágakőnek? Coober Pedy-nek hívják.

A felszínen Coober Pedy város létezése furcsának tűnhet. Dél-Ausztráliában található, körülbelül 850 kilométerre Adelaide-től északra. Nyáron a meleg perzselő, télen minden fagyos. Mehet valaki bármely irányba órákon keresztül a vörös földön, amíg el nem ér valamit, amit civilizációnak neveznek.

De Coober Pedy nem arról szól, hogy mi van a felszínen, hanem arról, hogy mi található a föld alatt. Két nagyon fontos dolog - opálok és otthonok.

Coober Pedy környékén először 1915-ben találtak opált, és azóta a kisváros a világ legjobb minőségű opáljait szolgáltatja. A világ minden tájáról érkeznek vevők, hogy jó üzletet kössenek. Több százezer dollár cserélhet gazdát néhány óra leforgása alatt.

Coober Pedy azonban egyedülállóan érdekes abban az értelemben, hogy nem sajátította ki egy nagy bányászati vállalat. Ez még mindig olyan hely, ahol alapos ismeretekkel és szerencsével bárki meggazdagodhat.

Minden bányász parcella, melyet bérbe adnak a keresők számára, egy 15x15 méteres négyzet alakú terület. A hely mindig elég olcsó volt ahhoz, hogy béreljen valaki egy parcellát a városba érkezve és elkezdjen ásni. A probléma az, hogy a parcellák nagy részében nincsenek értékes dolgok. Az egész arról szól, hogy megtalálja valaki a megfelelő helyet.

Egy új opál megtalálásának híre gyorsan elterjed a városban, ezért más talajkutatók gyorsan bérbe adják a körülötte található parcellákat. Emiatt a bányászok általában nagyon titokzatosak a sikert illetően. De a helyiek nem hülyék, szemmel tartják a különböző helyszíneken a kitermelt földhalmok méretét, mert minél nagyobbak a halmok, annál több munka folyik, és annál érdekesebben alakulnak a dolgok.

Ha a bányászok titokzatosak és versenyeznek a területen, általában otthagyják őket. A közösség kicsi - kevesebb, mint 2000 állandó lakossal - és nem élnének túl, ha nem néznék egymást. Itt több tucat nemzetiség létezik, akik szerencséjüket a világ minden tájáról kipróbálják, de nincs helye a nemzetközi konfliktusoknak és a rivalizálásnak.

Coober Pedy-ben a hőmérséklet nyáron jóval meghaladja a 40 Celsius fokot és télen nulla fok alatt van. A város létrejöttekor a klíma- és fűtőberendezések nem jelentettek reális lehetőségek a lakosok számára, mivel a működtetésükhöz szükséges energia vagy üzemanyag nem volt elérhető vagy túl drága volt. Így az első bányász lakók egy innovatív ötlethez folyamodtak, a föld alatt kezdtek házakat építeni.

Ez az egyik dolog, amit Coober Pedy-ről hall valaki, mielőtt megérkezik - "a házak föld alatt vannak".

Valójában a "föld alatti" házak többsége pontosan úgy néz ki, mint a normál épületek, kivéve, hogy nincsenek ablakaik. Legtöbbjüket a dombok oldalába vájták, vagy lejtős kocsi felhajtóval rendelkeznek a bejáratokig, így nincsenek lyukak vagy létrák. A házak elülső része gyakran a szabadban van, terasszal. Ezért amikor valaki belép a bejárati ajtókon, sziklák veszik körül.

Található itt egy szerb ortodox templom is, amely egy gyönyörűen díszített a hely a szikla belsejében.

Egy olyan országban, ahol az emberek 85 százaléka az óceán partjától 50 kilométeres körzetben él, néha könnyű elfelejteni (vagy nem tudni), milyen az élet egy ilyen kicsi, távoli városban. A legtöbb embert a meggazdagodás reménye viszi Coober Pedy-be, ahol egyesek megtalálják a szerencséjüket mások pedig elveszítik. A technológia fejlődésével könnyebb itt élni, mint korábban, de semmi sem változtathatja meg a földrajzi fekvését, ezért még mindig elszigetelt helynek számít.

Ahogy a turizmus növekszik, ami egyre nagyobb iparág, több látogató számára nyílik lehetőség, hogy bepillantást nyerjenek a városba. Sokan jönnek a földben található drágakövekért, de Coober Pedy önmagában egy drágakő. Hogy teljes pompájában lássa valaki, a föld alatt is érdemes keresnie.