A napokban éppen Csepelen gyűjtötte a választáson való induláshoz szükséges aláírásokat. 2010-hez képest sokan azt várták, hogy a kopogtatócédulák felváltása az 500 aláírással elvileg könnyebb jelöltállítási folyamatot teremt a kispártok számára. A Munkáspárt hogy áll jelenleg az aláírásgyűjtéssel?

Mi is elkezdtük a gyűjtést, de nem könnyű ez a gyűjtési forma sem, hanem más. Másak az emberek, nem szívesen fogadják, amikor a mi párttagjaink, vagy aktivistáink a lakásukat fölkeresik, viszont a korábbinál sokkal sikeresebb az utcai gyűjtés. Ez lehetővé teszi azt is, hogy az emberekkel beszélgessünk. A héten bejelentjük első jelöltjeinket, tehát tulajdonképpen időarányosan végezzük a munkánkat.

Lesz országos listájuk?

Hát nagyon sok féle hír jut el most hozzánk. Azt látjuk, hogy a választási bizottságok meglehetősen szigorúak a beadott anyagoknak az elbírálásában. Nem tudjuk, hogy ez a szigor folytatódni fog, tehát elég sok hibásat találnak. Reméljük, hogy ez nem fogja a mi pártunkat érinteni. De ha találnak hibákat, akkor utólag is gyűjtünk. Bízunk abban, hogy meglesz az országos lista is.

A Munkáspárt idén is önálló listát indít. De mégis felmerül az a kérdés, hogy miért nem fognak össze akár a parlamenten kívüli szintén radikális baloldali pártokkal, mint például a Negyedik Köztársasággal. Miért nem szövetkeznek a 4K!-val, vagy hasonló elveket valló radikálbaloldali párttal?

A Negyedik Köztársaságot mi az elmúlt években úgy ismertük meg, mint egy elsősorban polgárpukkasztó akciókat folytató, budapesti értelmiségi közösséget. Ez egy kicsit távol áll a Munkáspárt szociális bázisától, a munkásoktól, a szegényektől, a dolgozó emberektől. Sem bennük, sem bennünk nem merült fel az együttműködésnek a lehetősége. Mi azt gondoljuk, hogy az emberek jelentős része világos válaszokat akar, a szegénységre, a nyomorra és a kilátástalan helyzetre amiben élnek. Sajnos megcsömörlöttek a parlamenti pártoktól. Ha a Munkáspárt keverné saját vörös színét valami mással, mert az csak hígulna. Nem mindenki értékeli a mi vörös színünket, a mi elkötelezettségünket amellett, hogy egy olyan társadalmat teremtsünk, amiben nem a pénz az úr. De nagyon sokan értik, hogy erre van szükség.

A Munkáspárt is ellenzi az egykulcsos adót és a programjuk szerint a leggazdagabbokra egy 45 százalékos jövedelemadót vezetnének be, illetve egy 40 százalékos vagyonadót. Nem tartanak attól, hogy ez végülis a munkavállalókra lenne negatív hatással, hiszen a munkaadók kevesebb embert alkalmaznának, felfüggesztenék Magyarországon a fejlesztéseket és kivonulna a tőke, illetve hogy a tehetősebb állampolgárok megtakarítsa is távozna?

Mi úgy gondoljuk, hogy eltelt 25 év a rendszerváltás óta és ennek a huszonöt évnek mindent a szegényebb rétegekkel fizetettek meg. A 16 százalékos egykulcsos személyi jövedelem adó azt jelenti, hogy a gazdag is ennyi fizet és a szegény is ugyanennyit. A szegénynek ez a 16 százalék sokkal több. Tehát ha 101 ezer forint minimálbérből levonnak 16 százalékot, marad hetvenegy-néhány ezer forint. Azért ez nem ugyanaz mint amikor 500 ezerből vonják ezt le. Abból még meg lehet élni, de 70 ezerből nem nagyon. Mi azért gondoljuk, hogy aki többet keres, az fizessen többet.

A másik dolog az, hogy az emberek igazságérzetét jogosan sérti az, hogy 25 év alatt milliárdosok jöttek létre a semmiből. Rendben van, itt vannak, de tessék szíveskedni adózni! Hiszen ők azért hozhatták létre ezt a vagyont, mert mi elszegyényedtünk. Azért vagyunk szegények, mert ők gazdagok.

Mi a magyar gazdaságra akarjuk építeni az ország jövőjét. Ha elmennek a multinacionális vállalatok nagyon nem sírnánk. Azt gondolom, hogy a magyar vállalatokat és a magyar vállalkozókat kell támogatni. A személyi jövedelem adónak az arányossá tétele az nem bántaná a magyar vállalkozókat.

Azok akik a minimálbér körül keresnek fizetnének egyáltalán adót az önök rendszerében?

A minimálbér azért minimálbér, mert abból minimálisan is alig lehet megélni. Tehát azt ne terhelje adó. Azt átlagbérig – ami 240 ezer forint körül van – legyen mondjuk egy tíz százalékos adó. És azon fölül pedig arányosan nagyobb. Mi 500 ezer forint fölött vezetnénk be a 45 százalékos személyi jövedelem adót.

Az elmúlt két évtized folyamán nagy részt eltűnt, vagy lepusztult a magyar ipar. Jó példa erre az Ikarus története. Mivel megszűntek a keleti és szovjet piacok és ha a nyugati piacokon nincsen igény a magyar ipari termékekre – akár azért mert minőségileg nem feleltek meg ezek a termékek az ottani elvárásoknak – akkor mégis miképpen lehetne felépíteni a magyar centrikus ipari szektort, vállalkozói réteget, illetve gazdaságot?

Én úgy gondolom, hogy a magyar ipar nem azért tűnt el, mert nem volt a termékeire igény. Az Ikarust el lehetett elég sok féle piacon adni. Az Ikarust és sok magyar vállalatot azért szűntettek meg, vagy adtak el a külföldi tőkének, mert zavarta a külföldi tőke érdekeit. Ha Magyarországon most lenne Ikarus, akkor az útjainkon Ikarus buszok járnának és a budapesti utcákat is azok töltenék meg és nem különféle nyugati, nyugateurópai vállalatoknak a buszai.

De ugyenezt elmondhatnám a cementgyártásról, vagy a cukorgyártásról. A miniszterelnök ugye szóvá teszi, hogy régen volt 12 cukorgyár, most csak egy van. Hát igen, mert eladták azokat a cukorgyárakat és ezzel együtt fölszámolták a cukoripar termelést is. Azt gondolom, hogy a magyar iparban még van annyi képesség, hogy helyre álljon, hogy ha a kormány elindít nagy gazdasági progamokat. A kereskedelem visszaszerzése megnyítná az utat a magyar élelmiszeripar megteremtése előtt. És ha van magyar élelmiszeripar, akkor lehet magyar mezőgazdaság is. Az pedig nem kérdéses, hogy a világnak nagy szüksége van élelmiszerre és ebben az élelmiszer-programbannekünk is be lehetne kapcsolódni. De mivel ma nincs, ezért Kínában, az orosz piacokon és máshol is nem mi jelenünk meg, hanem megjelennek az Európai Unió konkurrens országai.

Vissza a kereskedelmet, vissza az élelmiszeripart, vissza a mezőgazdaságot! És van még egy árnyalat: lakásokat építenénk. Ma Magyarországon iszonyú a lakáshelyzet, alig épülnek lakások. Ami épül, azok a gazdagoknak szóló lakóparkok. A fiataloknak és a minimálbéren élőknek nincs lakhatási lehetőségük. Ha építünk lakásokat, akkor munkahelyeket is teremtünk.

Akkor itt államilag szubvencionált lakásokról van szó?

Olyan lakásokat kell építeni, ami mögött egy állami program áll, mert egyébként az önkormányzatoknak erre nincs pénzük. Hogy ezek mibe kerülnének, az egy következő kérdés. De olyanokra van szükség, amiket az emberek megtudnak venni. És ha erre van kereslet, akkor ezt kell kielégíteni. De a lakás építési programot azt nem lehet városokra, vagy falvakra korlátoza. Az állam egészének kell mögötte állni. A magyar államnak igenis nagy szerepet kell vállalni. Az nem igaz, hogy a piac elrendezi ezeket a kérdéseket.

De azért láttunk ezen a területen kapitális bukásokat is. Elsősorban az ócsai szociális lakóparkra gondolok, melynek keretében az állam rendkívül drágán épittetett lakásokat a bajban lévő devizahiteleseknek és ezek a házak a mai napig nagy részben lakatlanok. 

Én erről annyit tudok, hogy ez egy hibás konstrukció volt. A hajléktalanoknak a problémája az egy kicsit más, mint mondjuk a pályakezdő lakásra váróknak a problémája. A hajléktalanok ügyét másként kellene rendezni. Az egy kifejezetten szociális kérdés, amit meg kell tudni oldani.

Azt olvastam programjukban, hogy külföldi állampolgároknak nem teremtenének lehetőséget arra, hogy földet vásárolhassanak Magyarországon. Hasonlókat a Jobbiktól is hallottunk, de akár a Fidesznek is voltak ilyen próbálkozásai. De Magyarország az Európai Unió tagja, tehát az uniós állampolgárok kiszorítására aligha lesz lehetőség.

A Munkáspártban van egy viszonylag jólmenő agrárvállalkozó aki azt vallja, hogy a föld azé legyen aki tud hozni egy papírt a Jóistentől, hogy a Jóisten ezt a földet neki adta. Ugyanis a föld az korlátozott mennyiségű érték és mi azt gondoljuk, hogy a magyar termőföldnek annak nemzeti tulajdonban kell lennie. Magántulajdonban kifejezetten csak annyi kerüljön, amit egy nap, egy család saját erejéből tud művelni. Az összes többi föld az a nemzet tulajdona legyen. Ezt a falúközösségeken keresztül bérbe adnának az ott élő embereknek. És itt meghúznánk a vonalat.

Nincs szükség a nagy külföldi vállalatokra, hogy azok bármilyen módon földhöz jussanak. Ebben vitatkoznánk az Európai Unióval. Egyébként ennyi év után összegezni kéne a tapasztalatokat, mint a házasság pár esztendeje után. Ha nem jó az a házasság, akkor inkább váljunk el. Nem biztos, hogy jó nekünk az Európai Unióban lenni.

Ezt az álláspontot képviseli a Jobbik is. Sokan azt gondolják, hogy a Jobbik szavazóbázisa részben megegyezne a Munkáspárt bázisával, illetve a Munkáspárt elszívhatna szavazókat – különösen az elszegényedett, vidéki emberek között – a Jobbiktól. A Jobbik sokszor éppen a legszegényebb megyékben szerepel jól. Miért fordultak ezek az emberek egy rasszista, szélsőjobboldali párthoz és nem Önökhöz?

A Jobbiknak a sikerei azok nem általában a legszegényebb megyékre vonatkoznak, hanem azokra a megyékra, ahol nagy számban élnek együtt magyarok a cigány lakossággal. Az elmúlt 25 év kitermelte a problémát és ezekre a problémákra nem tudnak az egymást követő kormányok választ adni.

A Jobbik lényegében egy cigányellenes programot hírdet és nyílván sok embernek tetszik azok közül akik hát „elszenvedik” az együttélésnek a megoldatlan problémáit. A Munkáspárt ezt nem használja ki és mi soha nem voltunk cigányellenes párt. Hasonlóképpen nálunk nincsenek antiszemita megfogalmazások sem. Egy dologban természetesen hasonlítunk egymásra: mindketten beszélünk a tőkeellenességről, az Európai Unió káros voltáról. Csak ellentétben a Jobbik-kal – amely nem akarja ezt igazából megváltoztatni, csak beszél róla – a Munkáspárt valóban megakarja a kapitalizmust változtatni és nem olyan társadalomban akarunk élni, ahol a pénz az úr, hanem ahol az emberi értékek a döntőek.

A Munkáspárt készített egy kampányfilmet, melyben Kádár Jánosra utalnak vissza. Elég nagy visszhangot váltott ki a reklám, szinte minden oldalról. Sőt – már készült róla egy paródia is. Egyesek azt gondolják, hogy a film valamilyen szinten kegyeletsértő és vannak sokan akik úgy érzik, hogy nem lenne szabad kampányolni egy olyan politikussal aki egy egypárti rendszeren belül működött és aki ezt tartotta fenn. Ez a kampányfilm hiba volt a Munkáspárt részéről, vagy továbbra is támogatják ezt a fajta kommunikációs stílust az Ön pártjában?

Kádár János neve Magyarországon nem egy utálatosnak tekinthető valami. Még ha nem is mondják ki az emberek, egyre többen szívesen emlékeznek vissza személy szerint rá és arra a korszakra. Kádár úgy él az emberekben mint egy nagyon szerény és egy nagyon egyszerű ember. Ha összehasonlítjuk a mai politikai elittel, azt gondolom, hogy a mérleg nyelve Kádár János javára tolódik el. Ezért is próbálják őt utálatos figuraként bemutatni az ellenfeleink.

A dolog másik része, hogy mi nem a múltat akarjuk visszahozni – egypárt rendszert meg hasonlókat – hanem azt, ami annak a rendszernek egy nagyon fontos értéke volt: mindenkinek volt biztos munkája, biztos jövedelme és biztos jövője. Az emberek érzik, hogy ez ma nincs. Azért is sokan nézték – és érdekes módon, fiatalok is – ezt a filmet. A filmnek a technikai filmkészítési módszere az inkább a fiataloknak szólt. A fiataloknak tetszett és méréseink szerint közel 200 ezer ember látta már. Ennyi emberhez nem juthattunk volna el mással.

Lesznek még hasonló kommunikációs akciók a kampány alatt?

Lesz még egy nagyon szép filmünk, de az már nem Kádárról fog szólni. Ez egy nagyon emberi film lesz, egy kislányt fog bemutatni és azt gondolom, hogy nagyon sokaknak fog tetszeni. De Kádárt mi nem hagyjuk el. Vidéken például – a falvakban – igénylik. Van egy Kádár-fotó amit oda adunk az embereknek – egy Kádár képeslap – és azt pillanatok alatt elkapkodják.

Tehát Ön szerint létezik egy olyan igény a magyar társadalomban, hogy átértelmezzék Kádár szerepét?

A magyar társadalomban egy olyan igény létezik, hogy ne olyan rohadt módon éljenek, ahogyan most élnek. Az emberek többsége nyomorog, nincs munkája, kilátástalannak tartja a jövőt. Abszolút nem igaz, amit a hivatalos propaganda mond, hogy Magyarország jobban teljesít és mindenki előre halad. Itt néhány tízezer, vagy néhány százezer embernek jó élete van, a millióknak nagyon nehéz az életük. Az emberek ezt akarják megváltoztatni. Csak még nem igazán tudják, hogy kell ezt megtenni. Mi adunk nekik egy tanácsot: szavazzanak most a Munkáspártra!

A Kanadai Magyar Hírlap olvasónak egy jelentős része Magyarországról menekült Kanadába az 1956-os forradalom után. Számukra egy teljesen más kép alakult ki Kádárról, mint Önöknek. Hiszen ők látták azt a szörnyű retorziót, ami az eltiport forradalmat követte. Ön mit gondol ’56-ról?

1956 egy olyan nemzeti tragédia, ami jobb lett volna ha el tudunk kerülni. Valószínűleg, hogy ha mi vagyunk – ha én álltam volna akkor a kormány élén –  akkor más intézkedéseket hoztam volna. De ez a múlt. Mi azt gondoljuk, hogy ezt már ennyi évtized után félre kéne tenni. Foglalkozzanak ezzel a történészek. Gyerekeink arra várnak, hogy enni adjunk nekik, lakást kapjanak, meg legyen jövőjük. Arra pedig a múlt folyamatos felidézgetése semmiféle választ nem ad.

Létezik e bármilyen félhivatalos kapcsolat az MSZP és a Munkáspárt között?

Nincsenek kapcsolataink. Mi a kilencvenes években egy ideig együttműködtünk. De az MSZP ma teljes mértékben az emberek kizsákmányolását szolgálja, a magyarországi tőkésrendszer megszilárdulására irányul. Nincs miben nekünk együttműködni.

Ez a többi parlamenti pártra is igaz?

Természetesen mi együttműködünk konkrét ügyekben. Például, ha egy házat, vagy iskolát kell építeni. Ilyen ügyekben vannak kapcsolataink sok mindenkivel. De választási, vagy stratégiai együttműködés nincs egyetlen párttal sem.

Az elmúlt 25 év során volt olyan választás, amelyen a Munkáspárt megközelítette az öt százalékos küszöböt, ugyanakkor azt eddig soha nem érte el. Milyen szereplésre számít április 6-án?

Mi azt tapasztaljuk, hogy a társadalomban van változásra igény. Beleuntak abba, amit a parlamenti pártok tesznek és valami mást akarnak. Azt ma szerintem senki nem tudja megmondani, hogy ez pontosan milyen irányba viszi el a választókat. El tudom képzelni, hogy kevesen mennek el szavazni. Egy másik reakció, hogy a Jobbikra szavaznak. És nem tartjuk kizártnak azt sem, hogy a korábbinál többen fognak a Munkáspárta szavazni. Mi bízunk abban, hogy ez be fog következni.

Christopher Adam

---

Author: Christopher Adam A Kanadai Magyar Hírlap alapítója és főszerkesztője. A montreáli Concordia Egyetemen diplomázott történelemből. Master of Arts fokú képzését a Carleton Egyetemen, PhD-jét az Ottawai Egyetemen szerezte.

---