Forrás: [origo] | Szomor Anikó | 2018.06.16.

A kelő Hold jóval nagyobbnak látszik, amikor még a horizont közelében áll. Mindez régóta ismert, és már az i.e. 4. század óta dokumentált, mivel a furcsa jelenség egyaránt komoly fejtörést okozott a régmúlt gondolkodóinak csakúgy, mint a jelen tudósainak.

Már Arisztoltelészt is komolyan foglalkoztatta a furcsa jelenség

Az i.e. 4. században élt híres görög filozófus és természettudós, Arisztotelész úgy vélte,

hogy a Föld atmoszférája felnagyítja a horizonthoz közel álló Hold képét,

mint ahogyan a vízbe merült tárgyakat is nagyobbnak látjuk a valóságosnál.

Az ókori világ leghíresebb bölcselője Arisztotelész római korban készült márványportréja Forrás: Origo

A neves görög-egyiptomi csillagász, az i. u. 2. században Alexandriában alkotó Ptolemaiosz is hasonlóan vélekedett a jelenség okáról, mint Arisztotelész. Ptolemaiosz mindezt az Almagest című asztronómiai értekezéseket tartalmazó könyvében írta le.

Ptolemaiosz, a híres 2. századi alexandriai csillagászt is erősen foglalkoztatta a probléma
Forrás: Wikimedia Commons

A Hold horizonthoz közeli méretváltozásának okáról hasonló eredményre jutott az ugyancsak az i. u. 2. században élt görög csillagász, Cleomedes is. Mindketten a Hold nyilvánvaló távolságának, és a légkör torzító, nagyító hatásának tulajdonították a jelenséget.

Egyszerű kísérlet bizonyítja az érzékcsalódást

Ma már tudjuk, hogy a híres ókori görög bölcselők és asztronómusok hipotézisei tévesek.

A Föld atmoszférája ugyanis csak a Hold színét változtatja meg

attól függően, hogy a levegőben lebegő részecskék hogyan szórják illetve szűrik meg a Hold fényét, ez azonban nem vezet a holdkorong valós átmérőjének megváltozásához.

A kelő Hold vöröses színét a légkörben lebegő részecskék fényelnyelése okozza
Forrás: APOD - Nasa

A pszichológusok álláspontja szerint mindez csak a képzeletünk trükkje, érzékcsalódás,

amelyről bárki egyszerű módon meg is győződhet.

Helyezzünk el egy kamerát az állványon, és negyedóránként készítsünk egy-egy felvételt
Forrás: EarthSky

Helyezzünk el egy kamerát a fotóállványon, és készítsünk pillanatfelvételeket a felkelő Holdról, jó sok képet meghatározott időeltérésekkel, majd hasonlítsuk össze a holdkorongok méretét az elkészült fotókon.

Azt fogjuk tapasztalni, hogy égi kísérőnk átmérője pontosan akkorra volt a horizonton, mint amikor már jócskán feljebb kúszott az éjszakai égbolton.

A fix átmérőjű papírhenger sem csal

Arról, hogy egyszerű érzékcsalódás foglyai vagyunk, másfajta kísérlettel is meggyőződhetünk.

Amikor felkel a Hold, sodorjunk papírból egy hengert, akkorát, ami pontosan körbefonja a Hold átmérőjét,

majd így rögzítsük és ragasszuk le a papírhengert. E hengeren át kukucskálva kövessük a felkelő Hold útját kezdve a horizonttól egészen addig, amíg már magasra emelkedett az égen.

A horizont közelében sokkal nagyobbnak látszik
Forrás: Space.com

Ekkor is azt fogjuk tapasztalni, hogy a Hold mérete semmit sem változik, hanem mindig pont akkora, mint a papírhengerünk átmérője. A Hold általában 0,52 szögfokot foglal el az égen, ami nagyjából az eltartott hüvelykujj méretének felel meg.

A Hold fázisai
Forrás: AstroPixels

Ez a holdfázisok függvényében jelentéktelen mértékben változhat,

a Hold legnagyobb földközelsége, az úgynevezett perigeum idején 14 %-kal nagyobb a szokásosnál. Mégis, a holdkorong tényleges mérete egyetlen holdciklus alatt lényegében változatlan.

Horizonton távol, fejünk felett közelebb

A 11. században egy arab matematikus Ibn Al-Haytham dolgozta ki az első valószínű teóriát arról, hogyan működik a Hold-illúzió. A méretkülönbség az arab tudós szerint abból adódik, hogy agyunk hogyan érzékeli a távolságot, amit automatikusan hozzáigazítunk egy olyan tárgyhoz, aminek tudjuk a méretét.

A horizont közelében időnként ijesztően hatalmasnak tűnik a Hold, pedig az éjszaki égi vándorútja során semmit sem változik a holdkorong átmérője
Forrás: AP

Amikor a Hold magasan áll, úgy érzékeljük, hogy közelebb van és ezért kisebb,

de amikor a horizont fölé emelkedik, akkor meg távolabbinak és ezért nagyobbnak érzékeljük. Annak, hogy a horizont miért tűnik távolabbinak a felettünk levőnél az az oka, hogy az égbolt alakját nem tökéletes gömbnek, hanem inkább egy lelapított kupolának érzékeli az agyunk.

Forrás: NASA

Ezért érzékeljük úgy, hogy a felettünk lévő égitestek közelebb vannak hozzánk, mint a horizonton láthatók. (Az emberek általában rosszak a függőleges távolság becslésében. Próbáljuk csak megsaccolni legközelebb egy hegycsúcs magasságát.)

A pszichológiai szuperhold a létező legnagyobb

Brian Rogers, a University of Oxford egyetem pszichológusa planetáriumban kísérletezett az úgynevezett Hold-illúzióval. Egy másik széles körben elterjedt hipotézis szerint az előtérben álló tárgyak - hegyek, fák, házak - okozzák, hogy a kelő Hold nagynak tűnik a horizonton.

Mágikus látványt nyújt a horizont fölé bújó hatalmas holdkorong
Forrás: YouTube

Két megegyező méretű tárgy nagyon más méretűnek tűnhet attól függően, hogy mi veszi körbe őket.

A legújabb elmélet a távlatos látás, vagyis a két szemmel való látás hipotézise szerint, az agyunk kompenzálni próbálja a Hold észlelt helyzetét a síknak érzékelt távoli ég előtt.

Széles körben elterjedt hipotézis szerint az előtérben lévő tárgyak - hegyek, fák, házak - okozzák, hogy a kelő Hold nagynak tűnik a horizonton.
Forrás: Collective Evolution

Egyelőre nincs még egyetértés, hogy mi is történik valójában.

A németországi Germany's University of Bamberg egyetem pszichológusa, Claus-Christian Carbon szerint - aki szintén planetáriumban tanulmányozta a jelenséget -, néhány faktor világos, mások viszont még nem, így a probléma sincs megoldva.

A probléma még korán sincs megoldva
Forrás: TwistedSifter

Világos, hogy bármelyik szuperhold, - amikor a perigeum miatt 14%-kal nagyobb a valós holdátmérő - annak minimális földközelsége miatt nevetségesen kicsi a „pszichológiai szuperholddal" összehasonlítva.