Nyitólap Regisztráció Belépés

Nyitólap » 2014 » Március » 1 » WSJ: Orbán a posztkommunista Európa egyik legjelentősebb gazdasági és politikai visszaesését vezényelte le

---

16:38:56 WSJ: Orbán a posztkommunista Európa egyik legjelentősebb gazdasági és politikai visszaesését vezényelte le

Forrás: GALAMUS-CSOPORT | 2014.03.01. (hj) A The Wall Street Journal Magyarország gulyás-tekintélyelvűsége címmel közölte Dalibor Rohac cikkét. Orbán Viktor merész reformerből a kisszerű nacionalizmus előmozdítójává lett. Az áprilisra kiírt parlamenti választások előtt Orbán Viktor magyar miniszterelnök jobbközép pártja, a Fidesz vezet a felmérésekben. Ám a késői kilencvenes évek merész, Oxfordban tanult reformere kiközösített lett a közép-európai politikusok között, és jó okkal. Az elmúlt négy évben Orbán kormánya a posztkommunista Európa egyik legjelentősebb gazdasági és politikai visszaesését vezényelte le. Igaz, annak a rossz sajtónak, amelyet Magyarország kap, egy része nem Orbánnak köszönhető. Példának okáért a virulensen nacionalista párt, a Jobbik jelenleg 43 ellenzéki helyet foglal el Magyarország 386 mandátumos parlamentjében,  és várhatóan meg fogja őrizni befolyását az idei választások után is. A Jobbik vezetője [!], Gyöngyösi Márton 2012 novemberében felszólította a kormányt, hogy vegyék listába a zsidókat, köztük a parlamenti képviselőket is [nem „köztük”, hanem „csak”], akik „nemzetbiztonsági kockázatot” jelentenek. Magyarországon belül a Jobbiknak sikerült eljelentékteleníteni azt a stigmát, amely a rasszizmust kíséri. A „cigánybűnözés” ma felkapott divatszó a magyar tudósok, politikusok körében és a fősodorhoz tartozó sajtóban. [?] Ezek az Orbán felügyelete alatt végbemenő fejlemények nemigen javítják Magyarország jó hírét a világban, de nehéz lenne a miniszterelnököt vádolni ellenfele politikai programja miatt. Nem vádolható Orbán a militáns rasszisták felemelkedése miatt sem. Miután egy budapesti bíróság 2009-ben betiltott egy szervezetet, amely Magyar Gárdának nevezte magát (s amelyet eredetileg a Jobbik alapított), szinte azonnal megalakították az Új Magyar Gárdát. Gyöngyöspata településen egyenruhás milicisták fenyegették és hajszolták a roma lakosokat, köztük gyerekeket és állapotos asszonyokat. Orbán azonban nem kerülheti el, hogy vádolják ezen fejlemények összességéért. Attól tartva, hogy nacionalista választói rossz néven veszik, keveset tett, hogy fellépjen a szélsőséges csoportok ellen. Ehelyett táplálja a nosztalgiát az iránt a korszak iránt, amely megelőzte az 1920-as trianoni szerződést, amikor Magyarország olyan területet ellenőrzött, amely a mai Szlovákiától Szerbiáig, Romániáig és Ukrajnáig terjedt. Ahogyan Orbán kiszolgálja a kisszerű nacionalizmust, az néha határos a magyar történelem bizonyos fejezeteihez fűződő szelektív amnéziával. Nemrégiben a Magyar Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) bejelentette, hogy nem vesz részt az Orbán-kormány szervezte holokauszt-megemlékezéseken. A Mazsihisz szerint a megemlékezések keretei tisztára mossák azt a szerepet, amelyet a magyar kormány töltött be, és kizárólag  a németek bűnteteire koncentrál – noha tény, hogy Magyarország már 1938-ban meghozta az első zsidóellenes törvényeket [a „numerus claususról” szólót már 1920-ban]. Orbán rosszul hall, amikor történelmi jelképekről van szó, és ez kéz a kézben jár azzal az összehangolt erőfeszítéssel, amelynek célja, hogy aláássák a liberális demokrácia alapjait és a jogállamot Magyarországon. Amióta Orbán négy évvel ezelőtt hatalomra került, a Fidesz konszolidálta politikai hatalmát, és egyebek mellett arra használta fel, hogy vitatott törvényeket hozzon, amelyek megszigorítják a média ellenőrzését, továbbá hogy az alkotmány megváltoztatásával visszaszorítsa az igazságszolgáltatás hatalmát és korlátozza a politikai hirdetéseket. Az Orbán-kormány 2011-ben elkobozott 14 milliárd dollárnyi összeget a magánnyugdíjpénztáraktól, hogy rendezze Magyarország nehézségekkel küzdő pénzügyeit, és ad hoc adókat vetett ki a pénzügyi, távközlési és kiskereskedelmi szektorra. Amikor az ország független költségvetési tanácsa 2010-ben bírálta a kormány költségvetését, Orbán megfosztotta a felügyelő testületet a felhatalmazásaitól. A Magyar Nemzeti Bank 2011-es reformja a kormány megbízottainak (jelenleg mindannyian a Fidesz tagjai) nagyobb beleszólást adott a kamatok megállapításába és a monetáris politika más vonatkozásaiba – ez az intézkedés kevés bizalmat szül a központi bank politikai nyomástól való függetlenségét illetően. Orbán Európa-szkeptikus retorikája vonzó a választói számára, és van egy érvényes pontja: Brüsszel gyakran tolakodó, és nélkülözi a demokratikus számonkérhetőséget. De ne tévedjenek, Orbán nem abban utazik, hogy helyrehozza az európai integráció hiányosságait. Az ő „a győztes mindent visz” politikája és fogékonysága a nacionalista eszmékre rosszabb szolgálatot tesz Magyarország politikai és gazdasági jövőjének, mint amire Brüsszel bármikor is képes lenne. Dalibor Rohac a washingtoni Cato Intézet Globális Szabadság és Prosperitás központjának elemzője.

1 2 3 4 5 Kategória: Kommentár | Reakció | Vélemény | Megtekintések száma: 625 | Hozzáadta: georgio | Tag-ek(kulcsszavak): visszaesés, posztkommunizmus, gazdasági, elemzés, Magyaország, Dalibor Rohac, Orbán, politikai, Wall Street Journal | Helyezés: 0.0/0