Forrás: 444.hu | akiraky, plankog | 2020.06.05.

• Törvény és rend! – idézte Richard Nixon jelszavát Donald Trump az Amerikát megrázó tiltakozáshullám közepén.
• Egy másik nixoni frázist is előhúzott, a „csendes többséget”.
• Nixon azonban ellenzéki jelölt volt 68-ban, könnyen támadhatta Johnson elnököt a rossz válságkezeléssel.
• De Trump most hatalmon van, így nem olyan egyszerű másra tolni a felelősséget.
• A legfrissebb, nyilvános és belső felmérések szerint Joe Biden nagyban növelte előnyét Donald Trumppal szemben.
• Elsősorban a műveltebb és tehetősebb republikánus szavazók fordultak el Trumptól, de már ez is jelentősen átírhatja a terveit.
• Már öt hónappal a választás előtt kampányolni kényszerült olyan államokban, ahol eredetileg sima győzelemmel számolt.

Zavargások rázzák meg az Egyesült Államokat, amelyek központjában a faji alapú elnyomás és a rendőri brutalitás áll. A megmozdulásokon tüntetések keverednek erőszakos összecsapásokkal és fosztogatással, a rendőrség is nagyon durva módszereket alkalmaz. A republikánus elnökjelölt pedig törvényt és rendet ígér kampányában a felfordulástól megriadt szavazóknak.

Mindez nem a napokban, hanem 1968-ban történt. A hatvanas évek második felében zavargások sora tört ki számos amerikai nagyvárosban, Richard Nixon pedig összecsapásokból vett képekkel kampányolt, és meg is nyerte a választást.

"Law and Order," Richard Nixon 1968 television commercial from UVA's Miller Center on Vimeo.

A történelmi analógiák kedvelői napok óta azt találgatják, mennyire hasonlít valójában a mostani helyzet a 68-ashoz, a nyilvánvaló felszíni azonosságokon kívül. Donald Trump mindenestre igyekszik még a szóhasználattal is megidézni ezeket az időket a novemberi választáshoz közeledve: kiírta már a Twitterre a napokban azt is, hogy Törvény és rend!, és azt is, hogy Csendes többség!.

Hatalomból rendet követelni

A hasonlóságok mellett a legnyilvánvalóbb különbség Trump szempontjából, hogy ‘68-ban nem a republikánusok voltak hatalmon, hanem a demokrata Lyndon B. Johnson volt az elnök. Nixon így sokkal inkább tudott azzal kampányolni, hogy a kaotikus helyzet a demokrata vezetés hibája. Amikor Nixon 68-ban azt mondta, „a városaink füstben úsznak és lángokban állnak”, nem kellett ezért politikai felelősséget vállalnia. „Amerika nem azért van bajban, mert az emberek megbuktak, hanem azért, mert a vezetők megbuktak”, mondta akkor.

Donald Trump viszont hatalmon van. És ugyan üzeneteiben folyamatosan igyekszik demokrata polgármesterekre és kormányzókra tolni a felelősséget, ez az üzenet minden post truth valóságcsavarás mellett sem biztos, hogy ugyanúgy működik a Fehér Házból, mint ellenzékből.

Fotó: Patrick Semansky/AP

Ráadásul jobban megnézve a fenti reklámot, feltűnő, hogy az erőszakos rendőrökkel szemben is kritikus: például képeket mutat a chicagói Demokrata Párti Jelölőgyűlés idején a vietnami háború ellen tüntető diákok szétveréséről. „A hirdetés épp elég kemény a diáktüntetőkkel szemben, hogy elnyerje a fehér, városi katolikusok tetszését, akik egyetértettek a chicagói rendőrfőnök fellépésével, de épp elég kemény a rendőrséggel szemben is, hogy megnyerje azokat a protestáns külvárosiakat, akiknek gyerekeit szétverték a rendőrök” – írta David Frum az Atlantic magazinban. Ez pedig más üzenet, mint Donald Trumpé, aki elől erőszakkal takarították el a tüntetőket Washingtonban, hogy átsétálhasson a Szent János templomhoz pózolni egy Bibliával, az episzkopális egyház nagy felháborodására. Az Ipsos eheti felmérésre pedig azt mutatta, az amerikaiak többsége rokonszenvez a George Floyd halála miatti tiltakozással.

Akkor hogy áll valójában a mostani verseny?

Donald Trump az elmúlt pár hétben 1,7 millió dollárt költött kampányhirdetésekre három államban. Az amerikai választási kampány rendkívül hosszadalmas, vagyis az egyáltalán nem szokatlan, hogy majd fél évvel a választás előtt már ekkora összegeket költsenek kampányra. 

Az már annál inkább, hogy hol költött most Trump: Iowában, Arizonában és Ohióban, vagyis három olyan államban, ahol idén nem is nagyon terveztek kampányolni, annyira stabilnak gondolták a táborukat. Végül is Arizonában 3,5 százalékal, Ohióban 8,1 százalékkal, Iowában pedig 9,5 százalékkal nyert Trump 2016-ban, miközben országszerte csaknem hárommillió szavazattal, 2,1 százalékkal kevesebb szavazatot kapott a választásokat az elektori rendszeren elbukó Hillary Clintonnál.

Ehhez képest érezték úgy, hogy majd fél évvel a választás előtt el kell kezdeniük itt is a kampányt. Ha ez nem volna elég meglepő, akkor tegyük hozzá, hogy a New York Times értesülései szerint most már Georgiában is kampányba kezdenek – pedig ott Richard Nixon déli stratégiájának sikere óta legfeljebb helyi kötődésű jelöltek, a georgiai Jimmy Carter, az arkansasi Bill Clinton, vagy a tennessee-i Al Gore tudott csak labdába rúgni a demokraták közül, és ahol Trump 2016-ban még 5,1 százalékkal kapott több szavazatot. Georgiában még 2018-ban is nyerni tudott a republikánus kormányzójelölt, Brian Kemp, pedig a demokraták nagy erőforrásokat mozgósítottak, és erős jelöltet is találtak ellene.

Stabil államokból csatatér

Mondhatnánk, baj van. A Times forrásai szerint a republikánus kampánystáb belső felmérései is azt mutatják, hogy Trump támogatottsága visszaesett Joe Bidennel szemben, de ezeknél az országos méréseknél republikánus szempontból sokkal aggasztóbb, hogy a fent felsoroltakhoz hasonlóan olyan államok is csatatérré válhatnak, amikről a republikánusok azt feltételezték, hogy stabil többségük van. Az már Trump eddigi elnöksége alatt is nyilvánvaló volt a felmérésekből, hogy az  elutasítottsága nagyobb a támogatottságánál, tehát igazából megint arra lehet esélye, , hogy ugyan országosan kevesebb szavazattal, de a kulcsfontosságú államok megnyerésével szerezzen többséget az elektori kollégiumban.

Joe Biden viszont, bár gyengén kezdte az előválasztási szezont, végül váratlanul gyorsan konszolidálta a mérsékelt demokrata szavazók táborát, majd magabiztos februári győzelmei után legfőbb riválisa, Bernie Sanders visszalépésével a jelek szerint a teljes demokrata szavazóbázist – köztük a fiatalokat is, pedig abban volt némi aggodalom a demokrata körökben, hogy az idén 78. évét töltő, 1973 óta szenátor, vagyis a régi elitet képviselő Biden mennyire tudja majd mozgósítani a hagyományosan balra húzó fiatalokat.

Fotó: JIM WATSON/AFP

Alighanem a mostani történések, a társadalmi szembenállás éleződése és az elnök finoman szólva is megosztó szereplése is segít Bidennek, hogy maga mögé állítson minden Trump-ellenes szavazót.

Miközben Biden konszolidálni látszik a bázisát, Trumpé erodálódóban van. A Monmouth Egyetem legfrissebb mérése szerint, amely amúgy Biden 11 pontos előnyét mutatja a teljes népesség körében, Trump támogatottsága a fehér választók között 52 százalékra esett, vagyis öt ponttal marad el a 2016-os elnökválasztáson elért eredményétől ebben a demográfiai csoportban. A veszteség egyelőre nem a fő bázisát jelentő iskolázatlanabb rétegben, hanem a diplomások körében a legnagyobb, de ez is elég ok az aggodalomra. Ezek a jellemzően elővárosi választók képesek lehetnek a választás eldöntésére. Ennek a rétegnek az ellenérzései a héten tartott, teljesen tét nélküli előválasztásokon is megmutatkoztak: Marylandben a republikánus előválasztáson Bill Weld egykori massachusettsi kormányzó a szavazatok több mint tíz százalékát szerezte meg úgy, hogy már márciusban felfüggesztette eleve esélytelen kampányát. A főváros, Washington marylandi elővárosaiban, ahol jellemzően vegyes etnikumú, az átlagnál műveltebb a választóközösség, a Weldre szavazók aránya a 20 százalékot is meghaladta.

Hasonló arányban szavaztak Trump ellen – Weldre, illetve Új-Mexikóban az elkötelezetlen delegáltak listájára – Indianapolis és Albuquerque elővárosaiban.

Ezek azok a rétegek, akiket elbizonytalaníthatott az év eddigi két legmeghatározóbb eseménye, a koronavírusjárvány, illetve a múlt hét elején George Floyd halála miatt kirobbant országos tiltakozási hullám, illetve Trump ezekre adott válaszai: a tétova határozatlanság, amivel a járványt kezelte, és az elvakult határozottság, amivel a közvélemény szerint jogos felháborodásukat kifejező tüntetőkkel szembeni keménykezű fellépésre buzdított.

Persze öt hónap nagyon hosszú idő – 2016-ban három héttel az elnökválasztás előtt Trump győzelmi esélyei egészen minimálisnak tűntek, hogy aztán James Comey FBI-igazató levele a Clinton szerverügyében egyszer már lezárt vizsgálat újranyitásáról pillanatok alatt összezárja az ollót –, és az alapfeltételek is változatlanok.

Bár Biden pénzgyűjtése is felgyorsult, így áprilisban majdnem annyi adományt sikerült gyűjtenie, mint Trumpnak, az elnök továbbra is sokkal több pénzből kampányolhat; továbbra is neki kedvez az elektori térkép, vagyis hiába nagy Biden támogatottsága a két partvidék liberális államaiban, ha közben Trump minimális többséggel nyerni képes a középnyugati rozsdaövezetben.

Keményebb lehet, mint amire Trump számított

Fotó: Drew Angerer/AFP

Vagyis hiba lenne még leírni az esélyeit. De a jelek, és a mostani hangulatot leginkább tükröző eheti előválasztási, helyi választási eredmények alapján sokkal keményebb küzdelemre kell készülnie, mint amire számított.

A héten ugyanis a közvélemény-kutatásoknál pontosabb képet kaphattunk a pillanatnyi politikai helyzetről. Miközben az amerikai városok utcáin fegyveres katonai alakulatok – egyelőre még nem a hadsereg, csak a helyi kormányzatok rendeletei alapján a nemzeti gárda helyi emberei – tartják fenn a rendet, a fővárosban még a kijárási tilalommal is dacolva akár éjfélig sorban állva még a 2016-os rekordrészvételt is meghaladó számban járultak az urnákhoz a választók azokon az előválasztásokon, ahol valódi verseny csupán két önkormányzati körzet jelöltségéért folyt. 

Washingtonon kívül még előválasztások voltak Iowában, ahol a hírhedt Steve King tizenegyedszerre már nem nyert, jövő januárban véget ér képviselői karrierje, illetve még négy másik államban. Ezeken történelmi számban választottak jelöltnek gyakran kisebbségi nőket, Új-Mexikóban például a demokrata előválasztásokon 17 képviselőjelöltnőt választottak meg az állami törvényhozási választásokra. A missouri Fergussonban, ahol hat éve Michael Brown, egy fekete tinédzser megölése beindította a Black Lives Matter mozgalmat, a város történetében először választottak fekete politikust, Ella Jonest polgármesternek.