Újabb fejezettel bővült az Orbán Viktor Barátait Megsegítő Különös Véletlenek Példatár. A lex Járai, lex Borkai - és hosszan sorolhatjuk még - után a kiválasztottakat rendszeresen megsegítő Nemzeti Véletlen ezúttal a takarékszövetkezeti bizniszben érdeket Videoton csapattulajdonos Garancsi István hóna alá nyúlt. Sajtóinformációk szerint a Duna Takarék lehet az egyetlen, ami reálisan elkerülheti a kormány ragacsos einstand markát.
Ezt látva Demján nertárs valószínűleg gyásznapot és szigorú önvizsgálatot tart, hogyan is baszhatta el ennyire a verbális fellációt. Talán, ha a Trigránit oldalának fejlécében a mindenféle plázák helyett stadionok képei pörögnének a cég és a főnök futballokos elkötelezettségét hirdetve, akkor - talán - nem kellett volna kirohanást intézni Őfelségéhez írásban, jutott volna infó mikor kell elkezdeni a helyezkedést, hol lesz hagyva kiskapu és más okosság. Helyette neki is be lehet fogni és szabad bólogatni törvényi szinten - megelégedni a Gránit Bankba érkező 2,5 milliárd állami pénzzel - vagy várhatja az "ellenállhatatlan" felvásárlási ajánlattal érkező MFB-t.
De miért is ne szavaznák meg újra? Mégis kicsoda ez az Káder, hogy tulajdonjogra vonatkozó alkotmányos követelményekről szájaljon az einstand-kormánynak? Ők éppen úgy ordítoznak arról, hogy az alapvető jogok magyarországi helyzetéről szóló Tavares jelentés mekkora szemét genyózás, hogy a takarékszövetkezeti tulajdonosok alapvető jognak számító tulajdonjogára szarnak rá ezzel párhuzamosan. Legszebb, hogy föl sem ködlik bennük mekkora állatságot csinálnak éppen, szó nélkül igazolják, mindenkinek igaza van aki Magyarországon veszélyben látja az alapvető jogokat és az alkotmányosságot.
Öntökönrúgásból láttunk már ettől kevésbé fájdalmasat is, de ennyi eszük végül is honnan legyen?
Mindettől függetlenül érdekes azt figyelni, hogy ismét fideszesek sündörögnek a takarékok körül. A régi nagy lopásokra is emlékezőknek - mint én - csak felrémlik a kilencvenes évek legnagyobb áfacsalása az ex Fidesz pénztárnok Varga Tamással és a Tokaj Takarékszövetkezetben mozgatott - vagy csak papíron, ez máig nem tisztázott - pénzekkel. Aztán elképzeli az ember azt is, hogy a tulajdonjogában megsértett takarékszövetkezeti vezetők közül egyik másik egyszer csak emlékezni kezd valami módon. Elvégre a Portik ügyben is éppen most látunk fura módon elmúlt tizenéves amnéziát...
