Gépnarancs| Andrew_s | 2013. április 16.
Az egyházi közélettel az átlagember aránylag ritkán találkozik.
Addig minden esetre, amíg elő nem írják a nyilvános hitvallást, és be
nem vezetik a megkülönböztető jelzéseket. Van azért néhány olyan
jelenség, amely alighanem vezethet akár a mindennapokra is kiható
gondolatokat akkor, amikor a hírekben szembesül vele az átlag halandó. Maga
a hittan oktatása is ilyen, mivel tulajdonképpen még semmilyen mindent
elsöprő, és érvekkel védhető olyan érv nem hangzott el, ami indokolná az
órarendbe illesztést. Az is elég kérdéses lehet, hogy a helye az
iskolában legyen-e? De az alighanem jobban szolgálná a szabad
hit-meggyőződés jogának érvényesülését, ha az egyes felekezetek a hívőik
költségére és az órarenden kívül intéznék az utánpótlás-nevelést.
Különösen akkor, amikor a hittan oktatója valami különleges kategóriát
képez. Például, a 168óra tudósítása szerint, a számon kérhetőség
tekintetében. Még az olyan, igen kirívó, esetekben is, mint a
tudósításban is szereplő bugyira-vetkőztetéses demonstráció volt. De ez
alighanem csak annak a jéghegynek a csúcsa, amiben az akár mindennapos,
és törvényekkel nem igazán szabályozható „cikizések” is benne vannak. S
amelyek nélkül sem feltétlen diszkriminációmentes a diákok egymás közti
élete. Ugyanakkor a vallás intézményesített jéghegyén más, a maguk
nemében szintén kirívó dolgok is kaparásznak. Ilyen lehet az, amikor
politikai felhangok csattannak el a hitélet gyakorlásának színhelyén, a
templomokban. A választási agitáció beköltözése a miséket kísérő
szövegekbe annyira közhelyes, hogy szinte már szóra sem érdemes. Az
pedig, hogy egy egyházi személy egyszerre agitáljon a rasszizmussal is
kokettáló jobboldal mellett, és hirdesse Jézus liberális, illetve inkább
baloldali tanait, legyen az illető személy még megmaradt
lelkiismeretének problémája. Van azonban egy, az egyházak egy részének
működésébe beépített lehetőség, ami a célzott misék politikai
felhasználását is lehetővé teszi. [...]
Forráslink: A vezér-hit tana |