Az emberek hiteles tájékozódását egyre több álhír nehezíti szerte a világon. Fejlett országokban is komoly gondot jelent, hogy minden korábbinál olcsóbban és gyorsabban tudnak terjedni kitalált vagy súlyosan torzított információk.
Ez döntően a közösségi média bűne, az emberek lényegesen szívesebben osztanak meg szenzációs álhíreket, mint azok földhözragadt cáfolatát vagy az eggyel hétköznapibb valós információkat az adott témában. Aktuális példa lehet erre a mostani járvány; az oltásellenes csoportok különösen aktívak voltak a Facebookon, a kamuhíreik és értelmetlen adataik által okozott kár pedig emberéletekben is mérhető ilyen helyzetben.
Külön probléma, hogy egyes államok szándékosan és központilag törekszenek a rendszerszerű félretájékoztatásra. Az óriási állami álhírgyárakkal szemben pedig még kevésbé tud védekezni az egyéni fogyasztó, mint a magányos felhasználók vagy a kisebb, kevesebb erőforrásból működő forprofit csoportok hamis tartalmaival szemben.
Muszáj tanulni róla
A jelenséggel szemben egyrészt valószínűleg szigorúbb szabályozásra lesz szükség. Másrészt viszont az olvasóknak is muszáj a jelenleginél sokkal ügyesebben felismerniük a megtévesztő tartalmakat, mert várhatóan egyre több ilyenbe fognak botlani.
Annál fontosabb ez, mert a magyar felnőttek szövegértése jelenleg az OECD-átlag alattinak tűnik, a gyerekek között pedig 2009 óta erősen nő a digitálisan leszakadók aránya, akik ha akarnak se fognak tudni utánanézni egy információ valódiságának.
A megtévesztő tartalmak egészen változatos formákat ölthetnek az egyre profibbá váló deepfake-videóktól mondjuk a hamis összefüggést sugalló, egyébként igaz állításokig (például „ahol több az orvos, ott több a haláleset”). Ebben a cikkben ezek egy speciális szegmensével, a megtévesztő ábrákkal foglalkozunk, miután egyre gyakoribbak a magyar nyelvű hírekben is.
Sok grafikonnal találkozik az ember, de senkinek nincs ideje mindegyiket alaposan ellenőrizni.
- Elsőre segít, ha megnézzük, ki csinálta az ábrát és mi az adatok forrása. Ha nincs forrás, minden ott szereplő adat megbízhatatlan, ha nem átlátható szervezet adta ki, amelyeknek számít a márkanevük; ekkor nagyobb az esély arra, hogy félreértettek valamit.
- Adatokért nem érdemes a különböző pártok győzelméért dolgozó forrásokra hagyatkozni sem, ők ugyanis nyíltan nem a valóság lehető legkorrektebb és legteljesebb bemutatásában érdekeltek.
- Minél bombasztikusabb, szenzációhajhászabb, agresszívebb az ábra címe, annál hamarabb érdemes kérdés nélkül ejteni.
A grafikonoknál, ábráknál adatokat próbálnak úgy bemutatni a fogyasztónak, hogy könnyebben megértse a valóságot az adott kérdésben. Épp ezért a politikusoktól a marketingesekig számos szereplő által kedvelt eszköz a valóság eltorzítására, hiszen objektívnek tűnik, tényalapúnak, logikusnak és tudományosnak. A jóindulatú hibák, rosszul kiválasztott ábrázolások is súlyosan félrevihetik a felületes néző gondolkodását.
Torzított ábrázolás
- Talán a leggyakoribb probléma, amikor az adatok nem a valóságnak megfelelő viszonyban vannak ábrázolva. Ha hozzászoktunk, hogy egy skálán az 1 után a 2 és a 3 jön, akkor lehet, hogy fel se tűnik, ha valaki 2801-től kezdi, hogy jelentősnek tűnjön a különbség mondjuk 2809-hez képest.
Lukoczki Károly kicsi előnye szinte behozhatatlannak tűnik az ábra alapján, miközben az sem egyértelmű, hogy mit mutatnak a százalékok. Ha ez a DK szavazóinak igen-nem típusú bizalmát mutatja, akkor a többségük nem bízott Lukoczki Károlyban. Ennél az ábránál megmutatjuk a valós méretarányt a jobb oldalon, de a későbbi, látványosan torzító ábráknál esetenként csak jelezzük majd.
- Egy oszlopdiagramnak szinte mindig nulláról kell indulnia, különben bármilyen kis különbséget óriásinak lehet beállítani vizuálisan.
A Pénzügyminisztérium ábrája azt mutatja, mintha kétszeresére nőnének a forintban számolt beruházások egy év alatt. Miközben a valóságban nagyjából tizedével nőhetnek a saját becsléseik alapján.
- Egy kép többet mond ezer szónál, de ha teljesen mást mond, mint amit mellé írnak, az megtévesztő lehet.
Tóth Endre előnye a valósnál lényegesen nagyobbnak tűnik, és nem derül ki, hogy Németh Zsolt miért szerepel két értékkel. Ha két külön párosítást akartak bemutatni, arra kevésbé lett volna megtévesztő két külön ábra egymás mellett, és nem vetődhetne fel, hogy Tóth Endre alig vezet Molnár Gyula előtt, de a két fideszes Németh Zsolt, ha összeadná a szavazatait, akkor se nyernének.
- Gyakori az is, hogy egy-egy értéknél nemcsak a különbségeket, de az arányokat is eltorzítják a szerzők. Így csak az veszi észre a problémát, aki elolvassa hozzá az összes számot.
Több értéknél is kézzel kellett eltorzítani az arányokat a köztévében ahhoz, hogy a bemutatott oszlopdiagram jöhessen ki. Ad hoc időpontok adatai helyett pedig például időszaki átlagokat lett volna hasznos bemutatni. Jobbra a valós méretarányok.
- Ha valaki hibázik, előremutatóbb először felhívni a figyelmet a hibára, mint azonnal rosszindulatot feltételezni. A híroldalaknál állandóan sietni kell, a szegényebb pártoknál sokszor önkéntesek gyártják az ábrákat, a reklámügynökségeknél kevesen értenek a statisztikához. Ettől persze még a hiba megtévesztő lehet.
A fenti ábra azt sugallja, mintha az értékeknek lenne közük a zászlócskáik méretéhez, de nincs. Jobbra a valós arányok. Ha ez egy művészi alkotás, akkor kevésbé lett volna félrevezető, ha leveszik a számokat, és jelzik az ábrán, hogy ennek az adatokhoz nincs köze, ez a médiakiadvány elképzelt illusztrációja.
A manipulatív szándék akkor valószínű, ha az ábra készítőjének jelezték, de a vitathatatlan tévedés ellenére sem korrigálja a hibát.
Dobrev Klára rovátkáit nagyobbra vették és jobban kihúzták, az előnye nagyobbnak tűnik a jelzett adatoknál. A harmadik jelölttől kisebbre torzították a méretet. Emellett megtévesztő megoldás a többi jelölt nevét egyre vékonyabbra és halványabbra venni, mert sokkal nehezebb lesz elolvasni, különösen a gyengébben látóknak. Jobbra a valós méretarány.
- A teljesen légből kapott állításokat felhasználó és egyébként is értelmetlen ábrákból terjed jó eséllyel a legtöbb, mivel ezeket a legkönnyebb létrehozni, garantáltan újdonságot mutatnak és nehéz őket megcáfolni.
Nem sok minden lehet ennél megtévesztőbb ezen az ábrán: nincs forrás, se dimenziók, sehol nem stimmelnek az arányok, amennyiben csak a jobb oldalon bemutatott pártok a demokrata ellenzéki szövetség, azok az ábra szerint nem 33 százalékpontot adnak ki, nem világos, miért lettek eltérő méretű felirattal szedve a pártnevek, vagy hogy a címet mi indokolja, a Fidesz-rezsim fogalma pedig nehezen mérhető össze pártokkal vagy pártszövetségekkel.
- Külön említést érdemelnek például a választási térképek. Ha ugyanis csak a győztest tüntetik fel egy térképen, úgy fog tűnni, mintha az ország a földrajzilag nagyobb kiterjedésű választókerületek, megyék, államok győztesére szavazott volna nagyobb arányban.
Az alábbi példában az amerikai elnökválasztás eredményét torzító térképet mutatunk, a különbséget a földrajzi terület és a népsűrűség közötti eltérés magyarázza.
Egy hasonló térképen könnyebb megtalálni, hogy melyik körzetet ki nyerte, mint ha a körzet pontos nevét kéne hozzá tudni. De biztosan félrevezető a választások eredményének arányaira következtetni a színek alapján.
Az NVI térképén egyszerű megtalálni egy 2018-as országgyűlési választási körzetet, de az egyéni választókerületi eredmények alapján színezett térkép miatt úgy tűnhet, mintha a Fidesz–KDNP-t akarta volna szinte az egész ország. A listás szavazatokat tekintve és szinte minden egyéni körzetben is többen szavaztak más indulókra, csak ez itt nem látszik. A választókerületekben pedig nagyjából ugyanannyi ember él, a nagyobb kiterjedés csak ritkábban lakott vidéket mutat. Az 5,7 millió szavazó magyar közül 2,8 millió választotta listán a kormánypártokat 2018-ban. Ez nem a térkép hibája, hanem a magyar választási rendszer sajátossága.
Következő cikkünkben a megtévesztően kimazsolázott adatokat használó ábrákról lesz majd szó bővebben.
