„Ha valaki véletlenül nem értené, miért jó az, hogy sz
Európai Unió tagja Magyarország és a Velencei Bizottság őrködik
alaptörvényünk fölött, talán most mégis megsejt valamit. Újabb
alkotmánymódosítás lesz ugyanis: kikerül a talán legsunyibb,
legpofátlanabb rész. Ez arról rendelkezett, hogy amennyiben a magyar
államot elmarasztalja az Unió vagy valamelyik nemzetközi bíróság, akkor a
büntetés fedezésére a kormány adót vethet ki. Vagyis: ha a kormány és
az állampárti frakció hoz egy olyan törvényt, amivel alapvető jogot
lehet sérteni és az állam sért is, és ezért elmarasztalnak minket, akkor
fizessenek a hülye választók, akik például kétharmadot adtak a
hatalomnak. Úgy kell nekik! És ezt még véletlenül sem úgy fogalmazták
meg, hogy fordítva működjön a dolog: a beterjesztő - pláne, ha előre
figyelmeztették, pláne az EU vagy a Velencei Bizottság - vagy a
jogtalanság tudatában intézkedő kormány felelős képviselői a saját
fizetésükkel feleljenek. Ők nem, csak a nép. Pedig kicsit enyhített
volna a dolog méltatlanságán, ha a - figyelmeztetések és tiltakozások
dacára - beterjesztők és elfogadók, mondjuk fizetésük nyolcvan
százalékát kockáztatták volna, a parlamenti képviselők szavazógépezeti
része, mondjuk a felét. Ennek legalább lett volna értelme: kicsit
óvatosabban működne a felelőtlen törvénygyár és az állam.
Igazából az a baj, hogy az emberekben gyakorlatilag nem tudatosul, hogy a Fidesz ilyesmire használta kétharmadot. Egyáltalán miféle forradalom az, amelyiknek a vezetői gyakorlatilag semmi máson nem mesterkednek, mint azon, hogyan lehet valamiképpen kibabrálni a néppel, hogyan lehet a legszerencsétlenebbeket megrövidíteni, és minden felelősséget rájuk hárítani. És ha nem megy közönséges törvényekkel, még az alaptörvénybe is belepasszírozzák. Ettől aztán az egész alaptörvénynek nevezett izé olyan lett, mint egy nagy tál papírsaláta, cinizmussal leöntve.”
