Forrás: Szabad Európa | Szabó M. István | 2023.11.28.

Bő egy éve azzal zárultak a lakossági „konnektoros mininaperőművek” ügyében tartott iparági egyeztetések, hogy sem műszaki, sem technológiai, sem pedig hálózati akadálya nincs e rendszerek magyarországi engedélyezésének. Az egyetlen akadály sem tűnt leküzdhetetlennek, ám máig adós az időközben alaposan átalakított szabályozó hatóság a szükséges szabálymódosításokkal.

„Ha megadnák a zöld jelzést, hat héten belül kereskedelmi mennyiségű balkonnapelemes rendszerrel tudnánk megjelenni a piacon” – állítja az egyik, napelemes rendszerek nagykereskedésével és ilyen konstrukciók telepítésével foglalkozó, milliárdos éves bevételű cég vezetője. Tavaly nyár óta részletesen kidolgozták a műszaki és technológiai részleteket, valamint a termelés felskálázhatóságát. Tárgyaltak a szükséges alkatrészek, részegységek beszerzéséről a beszállítóikkal, és megtervezték azt is, hogyan lehet egy átlagos méretű és felszereltségű lakásban és társasházban ideálisan elhelyezni e rendszer elemeit úgy, hogy meg tudjanak felelni a szakmailag elvárható és indokolható, várható előírásoknak.

Egyelőre azonban várnak, mivel nyoma sincs a berendezésre érvényes, zöld utat biztosító reguláknak.

Az erkélynapelemek legnagyobb vonzereje, hogy használója egy komplett napelemes rendszer árának töredékéért termelheti meg saját villamosenergia-fogyasztásának egy részét. Egyszerűbben telepíthető és költöztethető, kicsi a helyigénye, amiből többféle is megfelelő lehet számára, mint a háztáji napelemes rendszerek esetében. Hívószó lehet, hogy a napenergia-termelés környezetbarát megoldás, a rendszeradatok mobilapplikációval is követhetők és naplózhatók, de az is, hogy beüzemelésükhöz nem kell szakembergárda. A mérleg másik serpenyőjébe is tehetők tételek (a rendszerhez képest is nagyon drága energiatároló jellemzően nem a csomag része, így csak nappal használható, kis teljesítményű, és a házi barkács telepítés esztétikai kérdéseket is felvethet stb.), de óriási a van és a nincs ilyen berendezés egy lakásban közötti különbség.

Csatlakozásra felkészülni, vigyázz!

Az átlagos méretű, újonnan telepített háztáji napelemes rendszerek (vagy ahogyan hivatalosan nevezik: a napelemes háztartási méretű kiserőművek, vagyis: hmkek) teljesítménymérete Magyarországon aktuálisan többnyire 4 és 7 kW közötti. Egy 3 kW-os rendszer kevesebb mint kétmillió forintért megszerezhető, a 7 kW-os konstrukcióra a legtöbb vállalkozóval szerződni lehet a 2,7–5 millió forint közötti árajánlati sávban. Ezen az áron a legtöbb kivitelező cég a rendszer megtervezésétől a telepítésen át az engedélyek beszerzéséig mindent bevállal, de feláras az energiatároló berendezés (akkumulátor, hőszivattyú) illesztése, és a telepítők azt sem tudják elintézni, hogy feloldják a rendeletileg betiltott hálózati visszatáplálás stopját.

Utóbbit az október elején tartott Energy Investment Forumon jelentette be az energiaügyi miniszter. Lantos Csaba közlését, amely szerint 2024. január 1-jétől az ország területének zömén megszűnik a háztáji napelemes rendszerek „közcélú hálózatra való betáplálásának tiltása”, még aznap megerősítette a Magyar Közlöny; három kurta rendelet elég volt hozzá. Mivel a jövő év elejétől érvényes regulák azonban úgy oldják föl a tiltást, hogy az érintett hálózatokon nem történt érdemi fejlesztés vagy javítás, érdemes visszaidézni: a visszatáplálás tilalmáról szóló bejelentésről az E.On és a rendszerirányító Mavir is csak a hírekből értesült, az indoklás pedig, miszerint „a villamosenergia-rendszer jelenleg nem tudja befogadni a megtermelt energiát”, nem volt igaz.

„Szakmailag olyan alacsony színvonalú volt ez a döntés, hogy abból kommunikációs szempontból sem lehetett csak úgy kihátrálni” – mondta a Szabad Európának egy, az ágazat szabályozási területét jól ismerő forrás, aki szerint ez lehet a magyarázata a hosszú kivárásnak a korrigálás előtt, és így fordulhat elő, hogy a most bejelentett változást (például a tavaly szeptemberben beígért, kétszázmilliárd forint keretösszegű pályázat helyett most a 75 milliárdról szólót) próbálja a minisztérium sikerként eladni. A betáplálási tilalom feloldását bejelentő Lantos Csaba azt is világossá tette, hogy a korábbi szaldó elszámolás helyett januártól csak bruttó elszámolási rendszerben lesz mód lakossági napelemes rendszerek építésére és beüzemelésére. Eldőlt az is, hogy a hálózatra betápláló hmke-tulajdonosoknak kilowattóránként tényleg csupán 4,39–5,25 forintot fizetnek majd, de azt biztosítják az új szabályok, hogy a hálózatba visszatáplált villamosenergia-mennyiség után a hálózati cégek nem számolhatnak föl rendszerhasználati díjat.

Lehetne zöldfordulati elem

Az erkélynapelemeknek annyi közük van mindezekhez, hogy e rendszerek is ideálisan a hálózatba visszatápláló üzemmódban működnek. A beüzemelésükhöz azonban nincs szükség komoly beruházásra, és elvileg a hmke számára előírt engedélyek többségére sem. Az erkélynapelemeket ugyanis szerényebb célok elérésére alkották meg: a villanyszámla egy szeletének kiváltására.

Az erkélynapelemek evolúciója a kempingekbe beálló lakókocsik, a vezetékes áram nélküli hobbitelkek, fészerek villamosítási igényének, illetve egyéb, önállóan, szigetüzemmódban dolgozó áramkörök és a háztáji napelemes rendszerek elterjedésének fejlődésével gyorsult föl és érkezett meg néhány éve a hétköznapokba. Németországban a legnépszerűbb, aminek az a legfőbb oka, hogy sokan valódi albérlői rezsicsökkentő eszközként használják; a bérlő, ha költözik, a rendszert is viszi magával, és rendszerint maga állítja saját szolgálatába.

A legújabb technológiával és kiszerelésben kapható, komplett balkonnapelemes rendszerek ára Európa-szerte öt-hatszáz euróról (mintegy kétszázezer forint körüli összegről) indul. Ezért a vevő egy, a fent említett háztáji napelemes rendszernél szerényebb, jellemzően két, normál méretű panelre támaszkodó rendszert kap, amely legfeljebb 600 (egyes országokban akár 800) wattos teljesítményt képes biztosítani verőfényes napsütésben. Az ökotudatos, az öngondoskodást előtérbe helyező erkélynapelemek által megtermelhető energiamennyiség nagyságához a nemrég a DW által összeállított kiskáté kínál kapaszkodót (mivel Magyarországon ilyen számítást nem tettek még közzé).

E szerint egy dél felé tájolt, 400 wattos rendszerből tavasszal és nyáron, nappali időszakban 50–320 Wh teljesítmény várható el, ősszel és télen pedig 20–160 Wh. Mindez általánosságban egy kisebb méretű hűtőszekrény és egy laptop villamosenergia-igényét tudja megtermelni. A mikrohullámú sütő, a porszívó, a mosógép, a hajszárító meghajtásához a rendszer nem elegendő, de nem is erre tervezték. Az EU-ban a jelenlegi, 30–50 eurócentes (cent/kWh) piaci áramár mellett a befektetés öt-hat éven belüli megtérülése valószínűsíthető. A rezsicsökkentő csomagra a gyártók jellemzően 15 év működési garanciát vállalnak.

Nem ördögtől való

Sokféle kiszerelésben és megjelenésben kaphatók az erkélynapelemes rendszerek. A százwattos, 70x80 centiméteres panelből hat-nyolc-tíz tételnyi ad ki egy rendszert, ebből akár erkélydizájn is lehet. Ha kétoldalú napelemekből építkeznek, akár az udvari belső kerítés is kaphat mintázatos takarást. A másik véglet, a 400 wattos panelek használata (mérete: 170x120 cm) viszont szinte biztosan takarja az egész balkont. E nagy, homogén felület nem marad észrevétlen az erkélyen, falon, teraszon vagy kertben – ahol elhelyezik.

Az erkélynapelem Európa-szerte népszerű termék: Olaszországban sok más piaci kereskedő mellett az unió legnagyobb áramszolgáltatói közé tartozó Enel is kínálja és javasolja az erkélynapelem telepítését, Spanyolországban a Tornasol Energy és a Robisun már több mint két éve dobozos termékként értékesíti a rendszereit. Németországban teljesen hétköznapi ügyletnek számít, ha egy webáruház komplett balkoncsomagot kínál német, francia és spanyol vevőinek két–négy napos kiszállítással, ezer euró alatti áron. Hollandiában ennél valamivel drágábbak az ajánlatok, de az áfamentesség és az ingyenes telepítés így is e rendszerek térnyerését segíti. Ausztriában, ahol az ezereurós limit alá már egy akkumulátoros energiatároló egység is beférhet, a németek 600 W-jához képest jelenleg is 800 W az inverter teljesítményhatára.

Az Európai Unió 27 tagállama közül csupán Belgiumban és Magyarországon tiltott az erkélynapelemes rendszer telepítése. Ám ez is változóban van: a napokban arról írt sztorit a belga VRT NWS, hogy Brüsszel belvárosában egy férfi – a Németországban és Hollandiában látott módszerrel és hatszáz eurós befektetéssel – évi 200 kWh áramdíj megfizetését takarítja meg, egy fogyasztóvédő csoport pedig már meg is találta a balkonnaperőműhöz a (már létező) belga jogi hivatkozási pontot. Szerintük mivel az elosztóhálózattal párhuzamosan működő, úgynevezett decentralizált termelési rendszer definíciót és paraméterezést kapott, egyenes az út az erkélynapelemes berendezések legalizálásához. Akkor is, ha úgy vélik, a konnektoros napelemrendszer Belgiumban összességében nem igazán jövedelmező.

Több uniós országban is folynak különböző szabályozási viták a balkonnapelemekkel kapcsolatban. Finnországban például a szabályozás testre szabásának igényén túl szakmai fórumokon gyakran vitáznak a rendszerek teljesítményméretén, azon, hogy ha az északi országban bárki is napelemes rendszert akar telepíteni, miért tenné ilyen kis teljesítményméretben. Dániában – ahol tavaly 1,5 GW-tal bővült a napelemes termelőkapacitás – hasonló polémia zajlik a villamosenergia-hálózaton ezáltal is csökkenő állami bevételek várható következményeiről. Az aktuálisan szintén felvirágzó fotovoltaikus ipart éltető Svédországban az Elektromos Biztonsági Hatóság (Elsäkerhetsverket) azzal talált fogást a termékcsoporton, hogy a konnektoros rendszer veszélyes az aktuális, svéd érintésvédelmi szabályok szerint.

Ha ugyanis a villásdugók nincsenek az aljzatban, a napelempanelek viszont fény hatására termelnek, az adott esetben áramütéshez vezethet. Az más kérdés, hogy a rendszerek elvileg akkor is veszélyessé válhatnak, ha be vannak dugva a konnektorba: a rendszernek biztosítania kell, hogy hálózati áramkimaradás (akár lekapcsolás) esetén ne tölthessen fel villamos energiát a hálózatba, mivel így a hibaelhárítást vagy karbantartást végzőre jelentene veszélyt. Ezt a különböző szabványok tanúsítványaival rendelkező alkatrészekkel biztosítják – minden inverternek tudnia kell az úgynevezett szigetüzem elleni védelmet. Ilyenkor egy relé kikapcsolásával a napelemekből nem jut villamos energia a vezetékekbe. Ezen elv betartatása minden napelemes termelőegységre érvényes, ugyanakkor az is jelzi a dugaszolható napelemes rendszerek biztonságosságát, hogy az ez ügyben is bezzegnek titulált Németországban egyetlen ilyen kárbejelentés sem történt.

Magyarországi hibakereső

A hazai sajtóban évek óta megjelennek különböző európai piacokon bejelentett vagy egyszerűen csak akciós áron felbukkanó, erkélynapelemes rendszerekről szóló híradások. Komolyabb, szakmai fókuszba a témakör tavaly augusztusban került azzal, hogy a G7 megírta: hiába, hogy a konnektoros minierőmű bizonyíthatóan rezsicsökkentő hatású, és hogy akár tömeges használata is beilleszthető a takarékos-öngondoskodó állampolgár modelljébe, mert a magyarországi áramhálózati cégek (DSO) az érvényben lévő általános szerződési feltételekre hivatkozva nem engedik meg az üzembe helyezésüket. A gazdasági portálnak a miértre választ kereső másik cikkébe az egyik DSO írásba adott válasza is belekerült.

„A konnektorba dugható napelemes rendszer kialakításával a felhasználó szerződésszegést követ el, amelynek az elosztói üzletszabályzat szerint a jogkövetkezménye: kötbér, felszólítás, a felszólítás eredménytelensége esetén pedig a rendelkezésre állás szüneteltetése, vagy azonnali hatályú szerződésfelmondás és a szolgáltatás megszüntetése” – közölték.

A cikkeknek végül nemcsak olvasói morgás lett a következménye, hanem az is, hogy a lakosságot kiszolgáló három hálózati cég – az egykori Démász- és Émász-területeket ellátó MVM Hálózat, a még mindig a legnagyobb területet, a Dunántúlt és Pest megyét ellátó E.On Hungária és a korábbi, tiszántúli területen elosztóhálózati üzemeltetővé váló Opus-Titász – azóta makacsul kerüli a megnyilvánulást a témában, annak ellenére hogy a tiltásról nem a hálózati cégek, hanem az elégtelen szabályozás tehet. Ez világossá vált, amikor tavaly ősszel iparági egyeztetést tartottak ez ügyben.

Nem hálózati kérdés

„Nem kapálóztunk, hogy ne legyen. Nem tettünk le az asztalra olyan javaslatot, ami megvalósíthatatlanná tette volna ezek beüzemelését és elterjedését” – magyarázta az egyik hálózati cég anonimitást kérő, vezető beosztású szakembere. Hozzátette: még nem mérte fel senki, mekkora igény volna a dugaljas napelemrendszerekre. Azt is csak valószínűsíteni tudták az iparági szereplők, hogy hálózati szinten ezek a plug-in rendszerek legfeljebb a sűrűn lakott nagyvárosokban, lakótelepeken okozhatnának áthidalható problémát. Abban azonban nagy volt az összhang, hogy az erkélynapelemes rendszerek tömeges megjelenése nem hálózati kérdés.

Iparági egyetértés volt abban is, hogy minden hálózati körzetben megoldható akár az egyeztetésnélküliség, de abban is gyorsan közös nevezőre jutottak, hogy ha van rá szabályozási keret, akkor az erkélyes napelemrendszerekből akár polcos termék is kreálható, piaci legitimitásához pedig nem kell végigerőszakolni a rendszereket a hmke-engedélyeztetési folyamaton.

A regisztrációnak az adna értelmet, hogy kizárólag modern, ad-vesz villanyórás lakásban lehessen beüzemelni a konnektoros minierőművet. A hagyományos, forgótárcsás „Forgó Morgó” mérőórák e célra nem jók, sőt: életveszélyesek is lehetnek. A nem felokosítható villanyórával rendelkező fogyasztóknál a hálózati cégnek előre kell hoznia a kötelező villanyóra cseréjét – a cserére vonatkozó szabályok alapján csak ad-vesz típusú villanyóra szerelhető a rendszerbe. „A megfelelő üzemeltetésre vonatkozó szabályokat be kell tartani, de ezek kidolgozása az energiahivatal feladata, ez ügyben a hálózati cégeknek nincs tennivalójuk” – tette hozzá a szakember.

A MEKH és az iparági szereplők közti egyeztetés végén az egyik hálózati cégnél még a sajtóközleményt is megírták az eredményekről és a benyújtott javaslatokról. Szerencséjükre nem adták ki, az ügy ugyanis elhalt, a szabályozói, politikai akarat azóta sem látszik.

Kit zavarna?

A MEKH bénultságára is rákérdeztünk a hivatalnak október közepén feladott levelünkben. Ám a cikk megjelenéséig, ahogy a hálózati cégektől, úgy a szabályozásért felelős hatóságtól sem érkezett válasz. Energiahivatali forrásból úgy tudjuk, hogy hónapok óta rossz a hangulat „a házban”, az pedig az iparági szereplőkkel folytatott háttérbeszélgetések során volt visszatérő elem, hogy a szakemberek az idén januárban elnökké kinevezett Juhász Edit felelősségét firtatták, mondván: az elnök „nem rendelkezik számottevő iparági súllyal”, így nem igazán alkalmas a feladatra.

Ez azonban az éremnek csak az egyik oldala. Abban ugyanis, hogy az intézmény szerepe is marginalizálódott, a kormányátalakítás is ludas. Tavaly ősszel, amikor Palkovics László miniszteri lemondása után a kormányfő döntött az Energiaügyi Minisztérium létrehozásáról, Lantos Csaba már hivatalba lépése előtt próbált erősen indítani. Bejelentette, hogy „az új minisztérium az energiapolitika egységes irányításáért felel, és az energiahivatal hatásköreinek többségét is átveszi”.

A MEKH beszántásának szándéka végül nemcsak azon bukott el, hogy uniós szabályozás írja elő az energiahivatal független működését és felhatalmazásait, de ebből született meg az a döntés is, hogy új, a korábbinál is súlytalanabb elnököt neveztek ki a MEKH élére. A Juhász Edit vezette intézmény önálló jogszabályalkotó tevékenysége pedig, ahogy szakmai függetlensége is, megszűnt. Ezt megerősítették a MEKH-ből a közelmúltban távozók, akiknek elmondása szerint a hivatalban teljes minisztériumi kontroll alatt születnek a határozatok és más jogszabályok.

Az energetikai ügyekbe, tervezetekbe azonban a Miniszterelnökségről is aktívan belenyúlkálnak. A tavaly nyáron a háborús veszélyhelyzetre hivatkozással létrehozott Energia-vészhelyzeti Operatív Törzs (EvOT) egy olyan, bürokratikus, áttekinthetetlenül működő szervezet, amely döntéseivel szintén felülírhatja mindazt, ami a MEKH-ben és a minisztériumban történik, mindeközben szakmailag megfoghatatlan a felelőssége és a hatásköre is. Mindez pedig valószínűbbé teszi, hogy az erkélynapelemek ügyében nem csupán a MEKH fagyott le; a téma kezelésének leállítása felsőbb szintről is történhetett.