A Neue Zürcher Zeitung Egy reménység hanyatló csillaga címmel közölte augusztus 20-án Meret Baumann cikkét. Bajnai Gordon volt kormányfő reménységnek számított a magyar politikába való visszatérése után. Ám a választójog az ellenzéket megállapodásra kényszeríti, és a szocialisták a maguk részéről igényt támasztanak rá, hogy ők legyenek Orbán kihívói.

„Magyarországnak le kell győznie Orbán Viktor rezsimjét. És Magyarország le tudja győzni Orbán Viktor rezsimjét.” Bajnai Gordon, az Együtt 2014 elnevezésű új párt vezetője a minap egy külföldi újságírókkal tartott találkozón bizakodónak mutatkozott, hogy az ellenzék a jövő tavaszi választásokon le fogja váltani a konzervatív kormánypártot, a Fideszt, és miniszterelnökét, Orbánt. A kiindulási helyzet ehhez alapvetően nem rossz – mondta. Az Ipsos intézet új felmérése azt mutatja, hogy a megkérdezettek mindössze 14 százaléka ad jó osztályzatot a kormánynak, és 52 százaléka hatalomváltást akar. Tény azonban, hogy a többség nem lát meggyőző alternatívát. Hatvankét százalék mondja azt, hogy az ellenzékkel sem elégedett.

Bajnaiban az Orbánban csalódott sok magyar reménységet látott. Ősszel a felmérésekben a népszerűsége rögtön 14 százalékot ért el, különösen a liberális közép és az addig távol maradni szándékozók rokonszenvének köszönhetően. Ezzel a pénzügyi szakember túl tudta szárnyalni a szocialistákat, az ellenzék addig legjelentősebb erejét, és Orbán legjobb kilátásokkal rendelkező kihívójaként tudta pozicionálni magát. A szocialisták még mindig szenvednek attól, hogy Magyarország a vezetésük alatt súlyos gazdasági és politikai válságba csúszott. Gyurcsány Ferenc volt kormányfőjük híres „hazugságbeszédével” diszkreditálta a pártot, és ez tette lehetővé Orbán diadalmas 2010-es győzelmét. [Mármint ha nem tudjuk, hogy Gyurcsány híres „hazugságbeszéde” arról szólt, hogy véget kell vetni a hazudozásoknak, illetve hogy a pártot a beszédre épülő hamis – mint itt is látjuk, máig ható – Fidesz-átértelmezés és a saját működési módja diszkreditálta – a szerk.]

Ám Bajnai ahhoz, hogy kiszorítsa Orbánt a hatalomból, rá van utalva a szocialistákra. Mert a 2011 decemberében bevezetett, vitatott választójogi reform értelmében az eddigi kettő helyett már csak egy választási forduló van, és annak nyomán a relatív többséget szerző jelöltek kerülnek a parlamentbe. Eddig abszolút többségre volt szükség, amelyet a legtöbb esetben a második fordulóban értek el. Az így betöltendő 106 közvetlen mandátumra (az összesen 199 parlamenti hely közül) az ellenzéknek csakis akkor van a Fidesszel szemben esélye, ha már a választások előtt koalícióra lép.

A vonatkozó tárgyalások már néhány hete folynak, és nemrég Bajnai, valamint Mesterházy Attila, a szocialisták vezetője közölte, hogy megállapodott egy alapprogramban, amelyben kormányváltást, új alkotmányt, valamint az adó- és a szociálpolitika kiigazításait követelik. Ez azonban még csak minimális lépés. A részletkérdések körül változatlanul birkózás folyik, és úgy tűnik, nehezebb megtalálni Bajnai liberális [? – a szerk.] pártjának és a szocialisták klientúra-politikájának közös bázisát. A választási sikerhez azonban mindenekelőtt a közös miniszterelnök-jelölt megnevezése, továbbá a pártlisták és az egyéni jelöltek közötti versengésről való lemondás vezetne.

A párt és különösen régi káderei ezért nem hajlandók egyszerűen beállni Bajnai mögé, ahogyan ezt ő eredetileg alighanem remélte. Mesterházy erről azt mondja, hogy számára a hatalomváltás a legfontosabb, és hogy kész lenne letenni az ellenzéki tábor vezetéséről, ha ez szükséges a hatalomváltáshoz. Ám ugyanakkor utal a felmérésekre, amelyek szerint értékei a miniszterelnöki tisztség betöltésére való alkalmasság terén is utolérték Bajnai értékeit. Ezen kívül szokatlan, hogy egy koalícióban a kisebbik partner adja a miniszterelnököt – mondja. Ám Bajnai is azt hangoztatja, hogy visszalép, ha van alternatíva, de nem lát ilyet.

Bajnai ugyan az elmúlt hónapokban fáradhatatlanul járta az országot, de sokan a pénzügyi tőke képviselőjének és a rendszerváltás nyertesének tartják [mármint sokan azok közül, akik a Fidesz lejárató propagandájának áldozatai – a szerk.]. Mindenekelőtt a budapesti elitben és az egyetemi városokban tud mozgósítani. A vidéki térségekben azonban az ellenzék a szocialistákra vagy a szélsőjobboldali Jobbikra összpontosít. Ebben az is szerepet játszik, hogy kezdetben úgy tűnt, a Fidesz egyelőre Bajnaitól jobban tart, mint a szocialistáktól, és negatív kampányaiban mindent elkövetett, hogy Bajnait Gyurcsánnyal hozza összefüggésbe, akinek a kabinetjében szolgált.

Sok más megfigyelőhöz hasonlóan már Kiszelly sem abból indul ki, hogy ősszel Bajnait választják meg az ellenzék csúcsjelöltjének, és ő fog Orbán ellen a választási harcban indulni. Ugyanakkor szinte biztosnak tartja, hogy megvalósul a minimális változat, és megállapodás születik arról, hogy lemondanak az egyéni jelöltek versenyeztetéséről. Minden más újra kényelmes többséget biztosítana a Fidesznek. De még így is nehéz dolga lesz az ellenzéknek. Orbán egységes pártra és jól olajozott választás harci gépezetre támaszkodhat, továbbá nem csupán a választójogot igazíttatta át saját előnyére, hanem a kezére játszik a pártfinanszírozás új szabályozása és a média is.

A felszínen Orbán kezében vannak a jobb lapok, amikor „unortodox” gazdaságpolitikájával főleg külföldi nagyvállalatokat terhel, és úgy tesz, mintha kímélné a polgárokat. „Népszerűnek kell lennünk, anélkül, hogy populisták lennénk” – mondja erről Bajnai. Kérdés, hogy siker koronázza-e majd ezt a kényes kötéltáncot. Minden felmérés azt mutatja, hogy Orbán egyértelműen vezet.