Arányosabb rendszer kell

Nem meglepő tehát, hogy a győzteskompenzáció intézményének eltörlése az egyik első helyen szerepel a Közös Ország Mozgalom által tető alá hozott nyolcpárti választási reformtervezetben, amelyet a Demokratikus Koalíció, az Együtt, az LMP, a Magyar Liberális Párt, a Magyar Szocialista Párt, a Modern Magyarország Mozgalom, a Momentum Mozgalom és a Párbeszéd Magyarországért Párt támogat. A javaslat egy hangsúlyozottan arányosabb – nem a győztes felé torzuló – mandátumelosztási rendszert képzel el, már a 2018 áprilisi választásokon.

A német választási modell mintájára kidolgozott új rendszerben csökkenne az egypárti kormányzás esélye, ugyanis nehezebben kerülne többségbe bármelyik párt az országgyűlésben. A rendszer lényege, hogy a 110 egyéni választókerületi, és minimum 110 pártlistás, tehát összesen legalább 220 országgyűlési mandátumot tulajdonképpen az országos támogatottságuknak megfelelő arányban kapnák meg a pártok. Ez a mandátumszám kiegészülne két másik mandátummal, amiről a külhoni – határon túli és külföldön élő – magyarok dönthetnének. Erről majd később.

Ha például a jelenleg mért támogatottsága alapján a Fidesz a szavazatok 43 százalékát kapná meg az országos listás szavazáson, akkor ez az összesen 220 mandátum megközelítőleg ekkora hányadát jelentené – kiszámolva 95 mandátumot -, az egyéniben megnyert mandátumok ezen a számon már nem változtatnak. (Azért a “megközelítőleg”, mert a parlamenti küszöböt átlépni nem tudó pártokra leadott szavazatok kiesése miatt ez az arány emelkedhet).

Például, ha a 110 egyéni körzetben 80-ban nyer a fideszes jelölt, akkor a listás mandátumok közül már csak 15-öt kaphat, hogy mandátumszáma ne nőjön nagyobbra, mint a pártra leadott szavazatok aránya diktálná, azaz 95-nél többre.

– magyarázta Budija Szilvia, a tervezet szerint hogyan lehetne garantálni, hogy mindenki szavazata ugyanannyit érjen. A nagyobb körzetekben szavazók voksa jelenleg ugyanis kevesebbet nyom a latba, mint a kisebb kerületekben élőké. A választókerületekről döntő szervezet függetlensége pedig azt garantálná, hogy ne lehessen pártpolitikai érdekek szerint belenyúlni a rendszerbe.

Az út a lényeg

“ A választási rendszer igazi torzításai nem a választás napján és nem a mandátumkiosztásban jelentkeznek, hanem az odáig vezető utat teszik rettentő nehézzé a Fidesz ellenfelei számára”

– nyilatkozta László Róbert, a Political Capital választási szakértője a Magyar Narancsnak adott interjújában még májusban, miután Gulyás Márton vlogger és aktivista bejelentette, mozgalmat indít a választási rendszer reformjának kidolgozására.

Ezzel a pártok média-hozzáférésére és a kampányfinanszírozásra utalt László, ezeken a területeken ugyanis már a 2014-es választások előtt, mostanra meg végképp olyan helyzet alakult ki, ami tényleg egyértelműen és aránytalanul a kormánypártnak kedvez.

A pártok média-hozzáférésével kapcsolatban a legnagyobb probléma a kormánypárt és az ellenzéki pártok megjelenési lehetőségei közötti óriási különbség – magyarázta Budija Szilvia.

A törvény ugyanis gyakorlatilag lehetetlenné teszi, hogy az ellenzéki pártok politikai reklámjai kampányidőszakban megjelenjenek a kereskedelmi rádiókban, tévékben, hiszen ezek az orgánumok csak ingyen és egyenlő feltételek mellett fogadhatják be a hirdetéseket. Ezt nyilván egy csatorna sem vállalja, hiszen a pénzért értékesített reklámidő a legfőbb bevételi forrásuk.

Ezzel szemben a kormány minden további nélkül közzé tehet társadalmi célú reklámokat – nemcsak kampányidőszakban, bármikor. Ráadásul a közmédiából még ki is vannak tiltva a pártok politikai reklámjai, míg a kormányhirdetés ott is szabadon megjelenhet.

“Ez azért probléma, mert a társadalmi célú hirdetésnek álcázott kormányzati sikerkampányok folyamatosan a kormánypártot reklámozzák, amelyik így jóval könnyebben közvetít üzeneteket a választóknak” – mondta Budija.

A nyolcpárti törvényjavaslat-csomag úgy kezelné ezt a problémát, hogy megszüntetné a politikai reklámok ingyenes közlését, helyette egységes, törvényben szabályozott árat szabna az ilyen hirdetések közzétételére. A társadalmi célú hirdetés bőrébe bújtatott kampányreklámok problémáját pedig úgy orvosolná, hogy a kormányhirdetéseket, sőt, az egyes pártokat nyíltan támogató civil szervezetek – ilyen például a Civil Összefogás Alapítvány (CÖF) – hirdetéseit szintén politikai reklámnak minősítené.

“A politikai hirdetések utcai megjelenésének is kötött ára lenne a terveink szerint, hogy átlátható és nyomon követhető legyen, mennyit költenek erre a pártok. Magától értetődik, hogy a köztereken is politikai reklámnak minősülnének a kormányzati hirdetések” – magyarázta a szóvivő.

Több kampánypénz, kevesebb titok