Forrás: Szabad Európa | 2021.07.03.

A műholdellenes fegyverek fajtái az amerikai Védelmi Hírszerzési Ügynökség szerint (nagy kapacitású mikrohullám, frekvenciazavarók, lézerek, vegyi fecskendezők, kinetikus megsemmisítő járművek, robotikus mechanizmusok)

2017 óta az Egyesült Államok háromszor vádolta meg Oroszországot azzal, hogy a világűrbe telepített fegyvereket tesztelt. Az amerikai hadsereg szerint az orosz műholdak nemcsak veszélyesen közel jutnak az amerikai űreszközökhöz, hanem lövedéknek tűnő kis tárgyakat is kilőnek.

Az orosz fél minden alkalommal azt állította, hogy megfigyelő-ellenőrző műholdakat tesztelt, és ezek használatát a nemzetközi jog nem tiltja. Donald Trump volt amerikai elnök 2020-ban jelentette be az amerikai űrhaderő létrehozását – Oroszországban 2015-ben hoztak létre hasonló nevű és jellegű hadtestet. Az amerikai Csillagháborús program óta talán először fordul elő, hogy a világűrt ismét komolyan potenciális csatatérnek tekintik – nemcsak az USA és Oroszország, hanem India, Kína és más űrhatalmak is.

2017 nyarán az orosz védelmi minisztérium pályára állította a Kozmosz–2519 műholdat. Egy másik űreszköz, a Kozmosz–2521 levált róla, amelyről viszont levált egy tovább kis objektum (feltehetően a Kozmosz–2523). Ez utóbbi meglehetősen nagy relatív sebességgel haladt, és az amerikai hadsereg úgy vélte, hogy kísérleti űrlövedékről volt szó. Az orosz fél közölte, hogy egy új, megfigyelő-ellenőrző műhold platformját teszteli, amelyet arra terveztek, hogy közelről tanulmányozza más orosz műholdak állapotát.

Amerikai kémhold után kémkedett az orosz műhold

A Kozmosz–2542 műholdat 2019 novemberében lőtték fel a pleszecki kozmodrómról; néhány nappal később levált róla egy űrhajó (feltehetően a Kozmosz–2543). Amatőr csillagászok megállapították, hogy a Kozmosz–2542 ezután elkezdte „üldözni” az amerikai USA–245 kémműholdat. 2020 februárjában azonban az amerikai űreszköz „meglógott” orosz üldözői elől.

Végül 2020 nyarán az amerikai Űrparancsnokság közölte, hogy a Kozmosz–2543 műhold megközelített egy másik orosz műholdat, és – a 2017-ben történtekhez hasonlóan – egy kis méretű, gyorsan mozgó tárgyat bocsátott ki. Az amerikai hadsereg ezt ismét űrfegyvertesztnek nevezte, míg az orosz hadsereg megint bejelentette, hogy egy ellenőrző műholdat tesztelt.

Kína és India már kipróbálta a műholdak elleni fegyverrendszereket – bár földi, nem pedig a nemzetközileg tiltott, űrbe telepített eszközökkel folytak a tesztek. Speciális robbanófejekkel ellátott ballisztikus rakétákkal saját kis műholdjaikat találták el, aminek eredményeképpen több ezer, rosszul kiszámítható módon mozgó törmelékdarab került Föld körüli pályára.

Katasztrófát okozhatna az űrszemét

Mivel a legtöbb földközeli kozmikus eszköz egy sor pályarégióban kering, egy törmelékfelhő láncreakciót okozhatna a pályán, további műholdakat pusztítana el, és olyan mértékben szennyezné a világűrt, hogy gyakorlatilag lehetetlenné válna további műholdak indítása.

A műholdak megsemmisítésére tervezett fegyverek – függetlenül attól, hogy hová telepítették őket – az emberiség és annak űrbéli jövője szempontjából létfontosságú infrastruktúrát fenyegetnek.

A Föld körüli pályán nincsenek szabályok a műholdak biztonságos üzemeltetésére – a különböző országok űrbéli tevékenységére vonatkozó utolsó nemzetközi szerződést 1967-ben, az ENSZ égisze alatt írták alá.

Egyelőre nem sikerült megegyezni a nemzetközi együttműködés új formáiról: Kína és Oroszország saját szabályokat javasol, míg a legtöbb állam kész támogatni Nagy-Britannia javaslatát, amelyet néhány hónapja nyújtott be az ENSZ-ben.

Szakértő: Nehéz a jogalkotás, mert nehéz a Földről figyelni az űrbéli tevékenységet

A „csillagháborúk” fenyegetéséről, arról, hogyan robbanhatnak ki, miért akarnak ásványi anyagokat kitermelni a Holdon és milyen szabályok és törvények vannak érvényben az űrben a Szabad Európa orosz szolgálata kérdezte Petr Bogaceket, az űrbiztonságról szóló elemzés szerzőjét, a Cseh Nemzetközi Kapcsolatok Szövetségének munkatársát.

Bogacek: A legnagyobb problémánk az, hogy nincs elég kapacitásunk a műholdak biztonságos mozgásának biztosítására a Föld körüli pályán. Az utóbbi években drasztikusan megugrott a műholdakkal rendelkező országok száma, és a műholdak száma is exponenciálisan növekszik: 2018-ban mintegy kétezer volt, 2029-ben várhatóan akár százezer is lehet majd pályán.

Sajnos ezzel párhuzamosan eddig képtelenek voltunk megtalálni a nemzetközi együttműködés módjait, hogy biztosítsuk a Föld körüli „forgalmat”, elkerüljük az ütközéseket, kezeljük a közeli és veszélyes átrepüléseket és elkerüljük az űrszemét további felhalmozódását (hiszen ütközések után milliónyi darabból álló űrszemét keletkezik).

Sebességük miatt még a kis, centiméteres méretű törmelékdarabkák is képesek megsemmisíteni egy hatalmas műholdat. Vannak úgynevezett tervezett ütközések is – ezek a műholdak elleni fegyverek különböző tesztjei. Kína, Oroszország és az Egyesült Államok a múltban, India pedig a közelmúltban hajtott végre ilyeneket. Ezek nemcsak a műholdakra, hanem a nemzetközi űrállomásra is veszélyt jelentenek.

A probléma az, hogy még nincsenek mechanizmusaink a pályán történő forgalom biztonságos nyomon követésére, miközben folyik a geopolitikai rivalizálás a nagyhatalmak között.

Szabad Európa: Hogyan tesztelik a műholdellenes fegyvereket?

Bogacek: Az ilyen tesztek célja általában egy régi, működésképtelen műhold lelövése. Ez természetesen ellentétes a nemzetközi joggal – ugyanis az államokat kötelezték arra, hogy stabil helyzetet garantáljanak a Föld körüli pályákon. Az USA és a Szovjetunió már tesztelt műholdellenes fegyvereket a múltban, mivel ez a két ország volt az első, amely műholdakat lőtt fel, de az olyan államok, amelyek még csak most fejlesztik űrkapacitásukat (mint India és Kína), most próbálják ki a fegyvereiket, épp akkor, amikor ez már nagyobb kockázatot jelent.

Kinetikus fegyverekről beszélünk, de a műholdak elleni fegyverek egész sora létezik, például a műholdak elleni kibertámadások vagy a műholdak megrongálására használt lézeres eszközök.

Szabad Európa: A jelentésében azt írja, hogy Oroszország ilyen műveleteket hajtott végre.

Bogacek: A világűrben, a Föld körüli pályán rendkívül nehéz olyan manővert végrehajtani, amikor egyik műhold közeledik egy másikhoz. Ebben az értelemben még nem vagyunk teljesen tisztában azzal, hogy ez hogyan történik az űrben, mert a Földön csak a levegőben történő repülést tudjuk elképzelni.

Odafent más a helyzet, mert a műholdak óránként 27 000 kilométeres sebességgel kerülik meg a Földet. E manőverek során a megközelítés a súlytalanság állapotában történik. Az ilyen műveleteket technológiailag rendkívül nehéz levezényelni. A legfontosabb pedig, amit észben kell tartani, hogy az ilyen manővereket nagyon nehéz nyomon követni.

Például földi érzékelőkkel vagy teleszkópokkal nem lehet követni, mert azok nem rendelkeznek elég nagy felbontással.

Pedig az űrbéli rendszerek potenciálisan károsíthatják más műholdak érzékelőit, vagy hackertámadást hajthatnak végre ellenük. Tudjuk, hogy Oroszország több olyan műholdat tesztelt, amelyek képesek „lopakodó randevúra”. Azt állították, hogy ezek ellenőrző műholdak.

A gond az, hogy a műholdak kettős célt szolgálhatnak. Egy ellenőrző műhold, amelynek formálisan a megfigyelés vagy a javítás a feladata, támadó fegyverekkel is felszerelhető. Oroszország több olyan műholdat is tesztelt, amely az amerikai kémműholdak közelébe került, több napig figyelte őket, majd eltűnt a szemünk elől.

Nem tudjuk pontosan, hogy mi történt ott, egyszerűen azért nem, mert nem rendelkezünk elég hatékony megfigyelőrendszerrel. Még veszélyesebbek az India által 2019-ben végrehajtott műholdellenes fegyvertesztek: India megsemmisítette az egyik műholdját, és így több tízezer törmelékdarabka jött létre. Ezek veszélyt jelentenek más műholdakra. Kína ugyanilyen tesztet végzett 2017-ben.

Általánosságban az űrbiztonság kérdése egy olyan mechanizmus kidolgozását teszi szükségessé, amelyben a világűrben aktív országok bejelentik kitűzött céljaikat, és így el lehet kerülni a konfliktusokat.

Szabad Európa: Ön szerint kirobbanhat egy űrháború? Oroszország az egyetlen ország, amely veszélyesen megközelíti más országok műholdjait?

Bogacek: A világűr egyre inkább militarizált az említett fegyverek kifejlesztése miatt. Nem Oroszország az egyetlen, amely váratlan megközelítési manővereket gyakorol. Más országok is fejlesztenek hasonló technológiákat, de sokkal nagyobb titoktartás közepette. Természetesen nem sok ország képes erre.

A világűrben is nyomon követhető az a konfrontáció, amelyet a Földön látunk. Oroszország és Kína már évek óta próbál keresztülvinni egy olyan ENSZ-határozatot, amely korlátozná a fegyverek elhelyezését az űrben. A Nyugat elutasítja ezeket a javaslatokat, mivel az orosz és kínai kezdeményezés nem határozza meg pontosan, mi minősül űrfegyvernek, nem vonatkozik a földi indítású űrfegyvereket és tér ki arra, hogyan lehetne ellenőrizni a szerződés betartását.

Ha a javaslatot ebben a formában fogadnák el, az csak erősítené Oroszország és Kína pozícióját, mivel korlátozná az új űrfegyverrendszerek bevezetését, a meglévőket pedig a helyükön hagyná.

Tavaly év végén az ENSZ bemutatta az Űrfenyegetések csökkentése a felelősségteljes viselkedés normái, szabályai és elvei útján című dokumentumot, egy alternatív javaslatot, amelyet azért dolgoztak ki, hogy párbeszédet indítsanak a világűrben tanúsított felelősségteljes viselkedésről és arról, hogy milyen szabályokra van szükségünk.

Az orosz és a kínai elképzelés legnagyobb hibája, hogy szándékosan kidolgozatlan, és az a célja, hogy Oroszország és Kína tovább fejleszthesse az űrfegyvereket. Valójában ez a dokumentum Kínának és Oroszországnak kedvez. Azt mondja, hogy a földi műholdas fegyverek – amelyek magukban foglalják a kibertámadásokat, amelyek kidolgozásával Kína és Oroszország már régóta foglalkozik – nem, viszont az űrbe kerülő műholdas fegyverek problémát jelentenek.

A technológiailag fejlettebb országok, mint például az Egyesült Államok, rendelkeznek ilyen rendszerekkel. Más szóval a javaslat elfogult és nem old meg sok problémát.

A 2020 végén bemutatott új brit kezdeményezés pedig lehetővé teszi a párbeszédet arról, hogy mi számít felelős magatartásnak az űrben. Úgy gondolom, hogy sok ország elfogadhatná ezt a dokumentumot, de Irán, Kína és Oroszország nyilvánvalóan nem akar majd részt venni benne, mert úgy tekinthetik, hogy ez próbálkozás a technológiai fejlődésük korlátozására, ami természetesen nem így van.

Így konfrontáció alakul ki a világűrben régóta és aktívan tevékenykedő országok és a kevésbé fejlett államok között – amelyek nem akarnak semmilyen határozatot aláírni.

Ezenkívül a magán- és az állami szféra között is van egy megosztottság. Míg a nyugati országokban sok műhold magáncég tulajdonában van, Oroszországban mindegyik az államhoz kötődik.

Szabad Európa: Ha az orosz és a kínai javaslatban nincsenek egyértelmű meghatározások, akkor a kettős felhasználású műholdak nem eshetnek tilalom alá?

Bogacek: Igen, egy műhold megfigyelheti a Földet vagy a világűrt különböző érzékelőkkel, részt vehet az információátvitelben, összegyűjtheti a törmeléket és a régi műholdakat, de úgy is tervezhetik, hogy képes legyen eltéríteni egy másik műholdat, és a Földre vagy az atmoszférába kényszeríteni, ahol egyszerűen elégne. Ezt a technológiát többek között más országok aktív műholdjai ellen is fel lehetne használni.

Szabad Európa: Mely országok fejlesztik ezt a technológiát?

Bogacek: Elmondhatjuk, hogy a Föld körüli pályán jelen lévő összes ország ilyen műholdakat fejleszt. Ezek Kína, Japán, Dél-Korea, Oroszország, valamint a NATO-országok. A nagyobb problémát a Földre irányítható fegyverek jelentik. Egy másik fontos terület a lézerfegyverek, amelyeket az űrben és a Földről is be lehetne vetni az űrben lévő célpontok ellen.

A földi lézereket már most használják a műholdak és a pályán keringő űrszemét mozgásának megfigyelésére, de ha egy műhold optikai érzékelőjét veszik célba, az meghibásodhat. A lézerek az űrben is fegyverré válhatnak. Azután ott vannak a ballisztikus fegyverek, amelyeket többek között India és Kína már tesztelt.

Szabad Európa: Volt egy másik alternatív kezdeményezés az űrfegyverzet korlátozására, a Lézerek űrben történő békés célú használatáról – ezzel mi lett?

Bogacek: Ez megpróbál megoldást találni arra, hogyan használhatjuk a lézereket az űrben úgy, hogy ne használják őket fegyverként, hogy ne tegyenek kárt a műholdakban, leegyszerűsítve: hogy ne egymás ellen használjuk ezt a technológiát.

Szabad Európa: Ha bekövetkezne egy olyan helyzet, hogy valamelyik ország úgy dönt, hogy háborút indít Föld körüli pályán, vajon a földi lakosság megérezné? Milyen következményekkel járna?

Bogacek: Ha egy ország úgy dönt, hogy elpusztítja az ellenség műholdját, az olyan láncreakciót indíthat el, amelyben műholdak ütköznek egymással, és rengeteg űrszemét keletkezik. Egy ilyen helyzetben sok műhold megsemmisülne. Ezzel az emberiség visszatérne a XIX. századba: nem lenne navigációnk, nem lenne kommunikációnk, beleértve az internetet és még sok minden mást.

Az emberek rendkívül függnek az űrtechnológiától. Nemcsak az agresszió áldozatai, hanem maga az agresszor is bajba kerülne. Ezért nem hiszem, hogy egy ilyen forgatókönyv megvalósulna.

Valószínűbb, hogy nem megsemmisítésről beszélnénk, hanem inkább az „ellenséges” járművek hatástalanítására tett kísérletekről például lézeres vakító technológia alkalmazásával. Vannak más fenyegetések is, amelyek még hatékonyabbak a támadásra: egy műhold lezuhanását úgy próbálják álcázni, mint két műhold nem tervezett ütközését, és természetesen kibertámadásokat is végre lehet hajtani, amelyek teljesen működésképtelenné tehetnek egy pályán lévő műholdat és így az általa nyújtott szolgáltatásokat is.

Szabad Európa: Egy „űrháború” esetén a bankrendszer is összeomolhat?

Bogacek: Igen, nem tudjuk majd használni a hitelkártyánkat vagy más, olyan szolgáltatást, amelyben fontos tényező a pontos időmeghatározás. Például a sem működhetnének. A szükséges adatokat műholdak - GPS – szolgáltatják. A mobiltelefonok sem működnének, leállnának a tévéadások, mert a televíziós jelet digitálisan továbbítják. A repülőgépek sem tudnának felszállni.

Minden olyan szolgáltatás, amely az időjárás-előrejelzésektől függ, szintén leállna. Még felsorolni is nehéz, mi minden nem működne, ha a műholdak nem működnének. Ez sokk lenne.

Szabad Európa: Vannak-e határok az űrben, ahogyan mi a Földön ismerjük őket? Más szóval minden ország feljuthat a Holdra, és lényegében ott azt csinálhat, amit és ahol akar?

Bogacsek: A világűr az egész emberiségé a meghatározás szerint. A világűrről szóló szerződés egyik alapelve, hogy senki sem birtokolhatja vagy sajátíthatja ki az égitesteket. Ennek fényében az Egyesült Államok Holdra szállása az egész emberiség nevében történt.

Ami a bányászatot illeti, ez sokkal bonyolultabb. A nemzetközi jog szerint illegális az űrben lévő fosszilis anyagok bányászata és Földre szállítása a kutatáson kívül más célokra, de 2015-ben az Egyesült Államokban nemzeti szinten olyan jogszabály született, amely lehetővé teszi az amerikai cégek és állampolgárok számára, hogy űrben lévő nyersanyagokat bányásszanak és azokat a Földre szállítsák.

Eddig persze senki sem tette ezt meg, és számos ország tiltakozott a törvény ellen, mondván, hogy illegális, de Luxemburgban és az Egyesült Arab Emírségekben is van hasonló jogszabály.

Ez az, amiért Oroszország bírálja az Egyesült Államokat és más országokat, hogy van egyfajta párhuzamos jogalkotási rendszer, amely nem veszi figyelembe a nemzetközi szabályokat.

Természetesen egyes országok képesek lesznek állomást építeni a Holdon vagy akár ásványkincset kitermelni. De hogyan lehet megoldani az ilyen problémákat? Erre most nincs megoldás.

Szükség lenne az egyes államok közötti koordinációra, mert az országoknak tudniuk kell, hogy egy adott állam hol és mit fog tenni az űrben. Erről azonban eddig nem született megállapodás. Nincsenek szabályok. Ez pedig ahhoz a helyzethez vezet, hogy a legerősebb diktálja a szabályokat.

Például a Holdon történő bányászat beindítása esetén a megfelelő jogszabályokkal rendelkező államok megtiltják, hogy mások megközelítsék a berendezéseiket, úgymond azért, mert ez megzavarná az érzékeny technológiát. Ez rendkívül ellentmondásos, mivel a világűr a nemzetközi jog szerint az egész emberiségé. Egyetlen ország sem keríthet el magának területet.

Ugyanakkor a fejlődő országoknak – amelyeknek nincs meg a technológiájuk – megvan ugyanaz a joguk, hogy a fejlett országokhoz hasonlóan bányásszanak a Holdon. Ehhez jön még a magánszektor, amely ki akarja aknázni a világűrt és pénzt akar termelni.

Hogy mindez hogyan fog végződni, azt majd a következő évtizedekben fogjuk megtudni. Kína, Oroszország és az Egyesült Államok már bejelentette, hogy állomásokat kíván építeni a Holdon. Nyilvánvaló, hogy emiatt geopolitikai konfrontációra kerül sor. A kérdés az, hogy ezek az országok megtalálják-e a közös nyelvet, és meghatározzák-e a Holdon követendő közös elveket és magatartási szabályokat.

Szabad Európa: Mit fognak ezek az országok bányászni a Holdon?

Bogacek: A Hold mindenekelőtt a víz szempontjából érdekes. Egy egyszerű elektrolízissel a víz hidrogénre és oxigénre bontható; ezek azok a kémiai elemek, amelyekből létrehozható a rakéták üzemanyaga.

Így a tudományos kutatás és a más égitesteken jelen lévő élet mellett a Hold-állomások célja, hogy a Marsra repülések bázisául szolgáljanak.

Ebben az értelemben a Hold egy hatalmas „benzinkúttá” válna.

A rakéta-üzemanyag kilencven százalékát a Föld gravitációjának leküzdésére használják. Ha egy rakéta képes lenne a Holdon tankolni, az elméletileg lehetővé tenné az űrrepülést az egész Naprendszerben.

Alexandra Wagner írása.