Tisztelt Miniszterelnök Honfitársam!
Azért írok önnek, mert szeretném tájékoztatni arról, hogy MAGYARORSZÁG KORMÁNYA MAGYAR ÁLLAMKINCSTÁR BUDAPEST 1989 elnevezésű feladó nekem címzett, felirata szerint 9 000 Ft (kilencezer forint) értéket hordozó, „ÓVATOSAN FELBONTANDÓ”, e hónap harmadik napján kézbesített borítékja az ön hozzám írt levelét is tartalmazta, ami nekem többet jelent és többet is ér, mint a felirat szerinti összeg látni valóan drágán előállított fedlapos utalványai.
Nem, Miniszterelnök Honfitársam, nem az utalványokkal kapcsolatban teszek fel éppen önnek ostoba kérdéseket, nem is minősítem őket, még a gesztust se méltatom, hogy a kormány és ön – amint azt ön megírta volt nekem – a magyar gazdaság idei jobb teljesítése okán újra minden nyugdíjast kedvezően érintő döntést hozott, hiszen ez az ön által vezetett országban magától értetődő, egyenesen tisztességtelen volna e gesztusnak a súlyát részemről bármilyen módon felbecsülni.
Hanem a levél!
Hogy ön fontosnak tartotta engem, az egyik nyugdíjas honfitársát – lássuk be, egy szart sem érő utalványcsomag postázása alkalmából – tájékoztatni a kormány vállalásáról, tettéről és kitartó szándékáról.
Hogy Magyarország kormánya 2010-ben vállalta a nyugdíjak értékének megőrzését, hogy 2013-ban és 2014-ben csökkentette a nyugdíjas háztartások rezsiköltségeit, hogy azóta is kitart a rezsicsökkentés mellett. Mert egy nemzet vagyunk – írta ön nekem, egy miniszterelnök honfitárs a nyugdíjas honfitársának –, ezért úgy gondoljuk – folytatta többes számban, teljesen indokoltan –, ha sikeres a gazdaság, annak eredményeiből részesülnie kell az idősebb nemzedéknek is!
Mit mondjak?
Ezt a levelét elteszem.
Emlék gyanánt.
Az utalványokat is.
Rászorultnak hiába ajándékoznám őket, mert az nem fizet olyan rezsit, amelynek egy részét ebből szabad volna törlesztenie. Esetleg féláron megvennék tőle, meg a többi hajléktalan nyugdíjastól a nekik ajándékozott utalványokat, akik az energiával az uszodájukat fűtik.
Én magam pedig, Tisztelt Miniszterelnök Honfitársam, továbbra is szeretnék számítani a magyar kormányra!
De én már nem számítok.
Jó egészséget kívánva üdvözli:
Aczél Gábor
Magyarország állampolgára
|
Korábbi, már elég régóta nem megszerezhető szakképesítésem betűszedő mester. A gimnáziumot nyomdászként, az egyetemet újságíróként fejeztem be. Ez utóbbi pályáról a pécsi Dunántúli Naplónál gyakornokként végzett másfél évi munka után – rendszerellenes tevékenységért kapott rendőrségi figyelmeztetés okán – 1965-ben “eltanácsoltak”. Nagy szerencsémre – és Nagy Jenő főszerkesztőnek köszönhetően – a Dunaújvárosi Hírlapnál mégiscsak elsajátíthattam ennek a másik mesterségnek az alapjait. Innen már főszerkesztő-helyettesként kerültem vissza a fővárosba 1980-ban, s lettem a Központi Sajtószolgálat egyik szerkesztője. Miután 1988 januárjában, immár főszerkesztő-helyetteseként (talán az ország egyetlen vezető beosztású szerkesztőjeként) az elsők között aláírtam a rendszerellenes Nyilvánosság Klub egyesületalapítási felhívását, s nem sokkal később a Központi Sajtószolgálatot nélkülem olvasztották be az MTI-be, a Települési (akkor Tanácsi) Önkormányzatok Országos Szövetsége 1989-ben általam alapított, ÖNkormányzat című országos havi folyóiratát szerkesztettem (előbb mellékállásban, majd kényszervállalkozó főszerkesztőként) húsz éven át. Voltam még megszűnéséig a Képes Sport olvasószerkesztője, aztán a Vasárnapi Hírek főmunkatársa, a rendszerváltoztatást követően mellékállásban folyóiratszerkesztő a Pénzügyminisztérium sajtóosztályán, majd a frissen alapított Új Magyarország olvasószerkesztője, az Esti Hírlap napos szerkesztője, a Magyar Hírlap címszerkesztője, majd az Esti Hírlap főszerkesztője is. Később, 2009-ben – országos önkormányzati kapcsolataimat és tapasztalataimat értékesítendő – nyugdíjas vállalkozóként Vince Mátyás, az MTI elnöke szerződtetett a távirati iroda Önkormányzati Sajtószolgálat című online-kiadványának kialakítására és önálló szerkesztésére. E munkakör sikeresnek minősített ellátása ellenére a szerződésemet 2014. január elsejétől – indoklás nélkül – megszüntették. Van két nagyfiam, hat unokám, második feleségemmel, gimnazista lányommal és Fahéj nevű kutyánkkal Budapesten élek. |
Author:
