A HVG később szintén felvette a kapcsolatot a szakmai koordinátorral, aki azt mondta a lapnak: nem harcoló katonákat, zsoldosokat, hanem katonai szaktanácsadókat akar külföldre vinni és egyébként sem számít arra, hogy az afgán kormánnyal sikerül megállapodni Kabul védelméről, ismeretlen megbízói pedig egyelőre megvárják az iraki választásokat a további megállapodások tárgyalásához.

Egyáltalán mi az a katonai magánvállalat?

A hírekkel kapcsolatosan sokakban felmerült a kérdés, hogy mit is csinál egy katonai magánvállalat (PMC) és mi szükség lehet egy ilyen szervezetre, amikor épp elég erőforrást ölnek a világ kormányai a reguláris haderők fenntartásába.

Egy ilyen vállalat jellemzően néhány száz fegyveres alkalmazottat foglalkoztat, de a nagyobb PMC-k, mint az orosz Wagner-csoport vagy az Academi fénykorában (korábban Blackwater) akár több ezres létszámúra hízhatnak, egyes források szerint pedig akár a tízezret is megközelítheti fegyveres állományuk létszáma.

Az ilyen szervezetek alkalmazása különösen a 2001. szeptember 11-ei terrortámadások után ugrott meg nemzetközi szinten, a 2000-es évek elején elsősorban az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság, a 2010-es években pedig Oroszország is nagyon aktívan elkezdte igénybe venni a privát hadseregek szolgáltatásait. Egy időben olyan aktív volt a PMC-k szerepvállalása, hogy az Egyesült Államok védelmi minisztériuma több magánszereplőt alkalmazott (155 ezer fő - köztük a biztonsági cégek mellett szerelők, orvosok, logisztikai vállalatok) Irakban és Afganisztánban, mint egyenruhást (145 ezer fő).

A PMC-k lényegében egyfajta fegyveres biztonsági cég, akik

• kulcsfontosságú létesítményeket, személyeket őriznek instabil, veszélyes konfliktus zónákban,
• tréningeket szerveznek a helyi fegyveres biztonsági erőknek,
• hírszerzési, felderítési feladatokban vesznek részt,
• logisztikai tevékenységet végeznek (vagyis pl. segítenek nagy értékű eszközök, árucikkek, fegyverek szállításában, őrzésében).

A „komplex katonai feladatok” vélhetően ezeknek a szerepköröknek valamilyen elegyét jelentenék.

Akár a hagyományos zsoldosok a történelemben, a PMC-k alkalmazottai (akikre szintén gyakran PMC-kként hivatkoznak) is kedvező, sok esetben a reguláris alakulatok missziós bérénél is kedvezőbb, fizetést kapnak munkáltatójuktól, fegyvert és katonai járműveket használnak, és ha szükséges, harcolnak is az őket megbízó kormány, szervezet, személy védelmében. Jellemzően katonai felszereléssel kiegészített civil ruhát hordanak, de az orosz PMC-k a katonai egyenruhát preferálják (az orosz különleges alakulatok által használt Gorkát például kifejezetten kedvelik).

A PMC-k alkalmazásának racionáléja minden esetben más, de az elmondható, hogy a nyugati országok (USA, UK) az ilyen vállalatok kedvező árazása, mobilitási és logisztikai előnyei miatt bízzák meg őket reguláris alakulatok bevetése helyett vagy mellett. Hatalmas előny például hogy egy ilyen szervezet általában megoldja saját maga felszerelését, ellátását, mozgatását és szállásolását, míg egy reguláris haderő bevetése ennél sokkal körülményesebb, tervezés- és erőforrásigényesebb. Egyes országok pedig előszeretettel használnak zsoldoshadseregeket arra, hogy olyan konfliktuszónákban proxi-haderőként képviselje az állam érdekeit, ahol nem akarják vállalni egy nyílt intervenció politikai és gazdasági következményeit.

Jelenleg körülbelül 150-200 katonai magánvállalat működik a világon, a teljes piac értékét mintegy 100 milliárd dollárra taksálják.

Újra felfutóban lehet a piac

Még nem világos, hogy mennyire komoly a magyar PMC-kezdeményezés, az viszont igaz, hogy a piac felfutóban van és az afganisztáni, iraki háborúkat követő reneszánszát élheti meg a következő években a szektor.

Ennek okai a következők lehetnek:

• az elhúzódó közel-keleti konfliktusok miatt elképesztően népszerűtlenek lettek a háborús intervenciók az amerikai választópolgárok közében, emiatt viszont aligha mond le az Egyesült Államok globális nagyhatalmi ambícióiról. A PMC-k alkalmazása konfliktuszónákban reguláris alakulatok helyett csökkentheti a veszteségekkel és anyagi károkkal járó szavazói ellenérzéseket, viszont hasonlóan hatékony eredményeket hozhat a kulcsfontosságú objektumok védelmében és Amerika-lojális harcoló alakulatok kiképzésében. Persze azt fontos megjegyezni, hogy magánhadseregekkel nyilván nem lehet olyan látványos változásokat elérni, mint amelyeket például egy rezsimváltó katonai intervenció hozhat.
• Oroszország 2014-ben szintén egyértelművé tette nagyhatalmi ambícióit, viszont az ukrajnai konfliktushelyzetet követő súlyos szankciók eltántorították őket haderejük nyílt használatától (ekkor erre a Krím annexiójakor került sor, illetve Szíriában, melyet a Nyugat szintén nem nézett jó szemmel). Ha zsoldosokat, PMC-ket alkalmaznak reguláris alakulatok helyett, a szankciós fenyegetést kikerülve tudnak manőverezni a geopolitikai arénában, olyannyira, hogy szükség esetén még a nyugati országok érdekeit képviselő fegyveres erőkkel is konfrontációt tudnak vállalni (sőt, Szíriában egyszer az Egyesült Államok katonáival is összecsaptak). Látható, hogy a titkosszolgálatok és a zsoldosok együttes alkalmazása igencsak megnövelte az orosz befolyást Afrika egyik leginstabilabb, de rengeteg kiaknázatlan nyersanyaggal rendelkező országában, a Közép-Afrikai Köztársaságban, de sikeresen képviselik orosz zsoldosok az anyaországuk érdekeit többek közt Ukrajnában és Líbiában is.

• A két rivalizáló nagyhatalom mellett Kína is egyre aktívabb szerepet vállal Afrikában, mind gazdasági, mind katonai téren. Az Övezet és Út programba számos afrikai ország bekapcsolódott, melynek kapcsán instabilabb országban is jelentősebb infrastruktúra-fejlesztési projektek indultak, illetve meglódult a Kínával való kereskedelem az érintett országokban. Kína elsősorban az építkezések, kereskedelmi útvonalak, létesítmények és járművek védelmére használ PMC-ket, bár ők jellemzően a magánbiztonsági vállalat (PSC) kifejezést használják a funkcióját tekintve teljesen megegyező fegyveres szervezetek megnevezésére.
• Végül pedig azt is érdemes megjegyezni, hogy a nagyhatalmi manőverezgetés mellett a lokális konfliktusok is dinamikusan változnak, sajnos nem mondható el az, hogy az elmúlt 20 év során békésebb hellyé vált a világ. Csak hogy néhányat említsünk ezek közül: folyamatosan hódítják a tálibok a területeket Afganisztánban, a radikális iszlamistákkal való konfliktus pedig más országokba is átgyűrűzhet. Még mindig megoldatlan az orosz-ukrán konfliktus, emellett Fehéroroszország is bármikor destabilizálódhat, nem is beszélve arról, hogy az örmény-azeri háború körül is folyamatos a veszélye a kiújulásnak, ahol rendszeresen kisebb összecsapásokra is sor kerül a határ mentén. Afrikában még mindig számos országban fegyveres konfliktusok dúlnak: Közép-Afrika mellett ott van Nigéria is, ahol a Boko Haram és más dzsihadista szervezetek ellen folyik a harc, Etiópia, ahol a Tigré-régióban dúl háború, a Közel-Keleten még mindig zajlik a szíriai polgárháború és a líbiai polgárháború is, illetve többoldalas konfliktus folyik a már teljesen lakhatatlanná vált Jemenben is.

Mindez persze csak csepp a tengerben, nem túlzás azt állítani, hogy a fél világban fegyveres összecsapások és háborúk dúlnak, illetve rengeteg olyan gyújtópont van, ahol bármikor újabb konfliktusok robbanhatnak ki:

A változó nemzetközi biztonsági helyzetben pedig (sajnos) biztosan lesz munkája minden komolyan vehető PMC-nek, PSC-nek, zsoldosnak a következő években, évtizedekben.