Több mint tizenhét méter hosszú halgyík fosszilis maradványaira bukkantak Nevada triász időszaki tengeri üledékes kőzetrétegeiben. Az egykor élt óriás korának óceáni szuper ragadozója lehetett, amelynek teljes testhossza, illetve tömege a ma élő cetekével vetekedett.
Sárkányszerű óriás lehetett a triász tengerek réme
A Live Science tudományos hírportál korábbi beszámolója szerint a Nevada állam (Amerikai Egyesült Államok) északnyugati részén fekvő Augusta hegység triász időszaki rétegsorából feltárt óriás a korai halgyíkok (Ichtyosaurida) rendjébe tartozó, és a delfinekre emlékeztető áramvonalas testformával rendelkező tengeri ragadozó volt.
Rendkívül szokatlan, hogy a korai triászban, az első, viszonylag kistestű halgyíkok megjelenése után rövid időn belül a Cymbospondilus youngorumhoz hasonló óriást produkált a csoport gyors evolúciója (a kép illusztráció) Forrás: Species New to Science
A lelet különlegességét a ragadozó óriási testmérete adja, hiszen az Ichthyosauridae család legelső képviselői, a Mixosaurusok – amelyek szárazföldi hüllőősöktől származtak, és nagyjából 247 millió éve jelentek meg az alsó triász korban –, még csak alig 2-2,5 méteres testhosszúsággal rendelkeztek.
A triász időszaki halgyík, a Mixosaurus a tengeri környezethez tökéletesen alkalmazkodott őshüllő volt Forrás: Zdenek Burian
A nevadai lelet azt bizonyítja, hogy a halgyíkoknak rendkívül gyors volt az evolúciója,
hiszen az első viszonylag kistestű formák megjelenésétől számított 2,5 millió év múltán már ekkora óriások is kifejlődtek.
Összehasonlításként, a cetek - melyek ősei erdőlakó, négylábú párosujjú patás emlősök voltak –, első óriása, a 15-20 méter hosszú felső eocén időszakban élt Basilosaurus megjelenéséhez közel 15 millió évre volt szükség, a recens óriás sziláscetek mögött pedig közel 50 millió éves törzsfejlődés húzódik meg. (Az első Bsailosaurusok hozzávetőleg 41 millió éve bukkantak fel az eocén időszak világtengerében.)
Minden idők legfélelmetesebb fogascete, az eocén időszakban élt Basilosaurus rekonstrukciója Forrás: Walking with Dinosaurs
A Cymbospondylus youngorum tudományos fajnevet kapott triász időszaki óriás halgyík méretét jól szemlélteti,
hogy valamivel több mint két méter hosszú koponyával rendelkezett.
A különleges fosszíliáról szólva a Scripps College kutatója és biológia docense, Lars Schmitz kijelentette: „Felfedeztük, hogy az ichtioszauruszok sokkal gyorsabban fejlesztették ki a gigantizmust, mint a bálnák, különösen egy olyan időszakban, amikor az élővilág még éppen hogy csak kilábalt a perm időszak legvégén történt katasztrofális kihalási eseményből."
Larry Schmitz a gigantikus halgyík fosszilis koponyájával Forrás: Martin Sander
(A perm és a triász időszak határán, nagyjából 252 millió éve történt tömeges fajpusztulás, az úgynevezett P-T kihalás volt a földtörténet legnagyobb kihalási eseménye, melynek során a tengeri fajok 96, a szárazföldi gerinceseknek pedig 70 százaléka tűnt el az élet színpadáról.)
A biodiverzitás rendkívül súlyos visszaesése miatt az élővilág talpra állása jóval hosszabb időt vett igénybe a triász elején, mint más jól ismert kihalások után Forrás: AFP/Science Photo Library/Mark Garlick
Schmitz azt is kijelentette, hogy a kövület az élet rugalmasságának, alkalmazkodóképességének egyik fontos bizonyítéka. "Ha a környezeti feltételek megfelelőek, az evolúció felpöröghet, és az élet nagyon gyorsan magához térhet" – kommentálta a szakember a triász időszaki halgyíkok rendkívül gyors evolúcióját, ami alig pár millió évvel a rendkívül súlyos P-T kihalási esemény után következett be.
Ez lehetett a triász kori „ős Csendes-óceán" leghatalmasabb ragadozója
Már 1998-ban felfigyeltek a nevadai Augusta hegység területén egy sziklafalból kiálló méretes csigolyára, de az ígéretesnek látszó ősmaradvány teljes körű feltárását csak hét évvel később, 2015-ben kezdték el. Az aprólékos és hosszadalmas munkával kiszabadított fosszilis vázmaradványok már az első pillanatoktól kezdve arra utaltak,
hogy az állat rendkívüli méretű lehetett.
A kipreparált, és nagyobb részükben fennmaradt vázmaradványokat a Los Angeles-i Természettudományi Múzeumba szállították részletes analízisre.
Hosszadalmas munkával sikerült csak kipreparálni a bezáró kőzetből a hatalmas halgyík fosszilis vázmaradványait Forrás: Natural History Museum of Los Angeles County
A kutatómunka bebizonyította, hogy a fosszília a halgyíkok családjának egy nagyon korai, extrém nagy, és a tudomány számára mindeddig ismeretlen fajához tartozik.
A faj tudományos leírása közben Schmitz azt nyilatkozta, hogy egy „sárkányszerű tengeri állatról" van szó, amely hatalmas, a delfinekéhez hasonló áramvonalas testtel, uszonyokká alakult végtagokkal, valamint hosszú farokkal rendelkezett. A triász időszakban még egyetlen hatalmas szárazulatba egyesültek a mai kontinensek.
Vázlat Pangeáról a mai kontinensek feltüntetésével Forrás: Wikimedia Commons
Ezt az egybefüggő hatalmas szárazulatot, a Pangea szuperkontinenst nyugatról az „ős Csendes-óceán", vagyis a Panthalassza, keletről pedig az egyenlítőnél a szárazföldbe mélyen beékelődő Tethys-óceán határolta. A Cymbospondilus youngorum
a Panthalassza-óceán partközeli vizeiben élt.
Korának tengeri csúcsragadozójaként más kisebb halgyíkokra és tengeri hüllőkre, halakra, valamint lábasfejűekre vadászhatott.
A Cymbospondilus youngorum nemcsak a korai triász, hanem a halgyíkok történetének is a legméretesebb képviselője lehetett Forrás: Walking with Dynosaurs
Lene Delsett és Nicholas Pyenson paleontológusok a lelet jelentőségét méltatva elmondták, hogy a halgyíkok törzsfejlődésének története is azt mutatja, hogy az óceáni óriások egyáltalán nem garantált jellemzői a tengeri ökoszisztémának. „Ez értékes lecke mindannyiunk számára az antropocénben" - fűzték hozzá a kutatók, a világtenger recens óriásai, a cetek veszélyeztetett helyzetére utalva.
